A kies Farkasrét a budai hegyvidék egyik legkedvesebb környéke. Zöldövezet, jellemzően kertes házak sorakoznak errefelé. Közel a Sas-hegy, melynek egy része természetvédelmi terület. Ez a főváros XI. és XII. kerületének határa.

Itt található az 1932-ben alapított Farkasréti Általános Iskola. Jó adottságokkal rendelkező intézmény: nagy szabadtéri tornapályája, három szép tornaterme, úszómedencéje, sokkötetes könyvtára van, csöndes és biztonságos a környék, jó a levegő. Nem csoda, hogy népszerű az itt élők körében, így évről évre telt házzal, százszázalékos kihasználtsággal működik. Sőt minden esztendőben jelentős a túljelentkezés. Az oktatás és a nevelés színvonalára jellemző, hogy a diákok kiválóan szerepelnek a tanulmányi versenyeken, és a továbbtanulási adatok szerint is számos itt végző nyolcadikost vesznek föl nívós középiskolákba. Az intézményt a XI. kerületi önkormányzat működteti, s ha nem is termel hasznot, de mindenesetre nem veszteséges az iskola. S az oktatást, a nevelést különben sem lehet, nem szabad fiskális szempontok alapján méricskélni.

Ezért érte a Farkasréti Általános Iskolába járó diákokat, szüleiket és az itt tanító pedagógusokat derült égből lesújtó villámcsapásként az a hír, mely szerint Bács Márton, a kerület szocialista alpolgármestere előterjesztése értelmében az oktatási intézményt egy bizonyos, az érintettek által teljességgel ismeretlen alapítványnak (Alapítvány a Pasaréti Gimnázium Létrehozására és Működtetésére) adnák bérbe ötven évre működtetés céljából. Amely természetesen nem irgalmas szamaritánusként irányítaná az iskolát, hanem 2008. szeptember 1-jétől tandíjat szedne az újonnan beíratott diákok szüleitől. Kétszázezer forintot évente…

Érdemes tanulmányozni a Bács Márton által jegyzett előterjesztést. E szerint a Farkasréti Általános Iskola éves költségvetésének kiadási és bevételi oldala jelenleg ugyanannyi, kerekítve 305 millió forint, amiből 160 milliót a helyhatóság áll. Ettől a költségtől szeretne megszabadulni a XI. kerület szocialista–liberális–MDF-es többsége. Kétségtelenül sok pénz, ám a városrész tavalyi teljes költségvetéséhez viszonyítva, ami 24,7 milliárd forint, elenyésző.

Ez az oka annak hivatalosan, hogy a Farkasréti Általános Iskolát a kerület vezetése egy magánalapítvány kezébe akarja adni, amely ötven évre venné bérbe az intézményt 2008. szeptember 1-jétől. A baj csak az, hogy az üzlet meglehetősen szokatlan feltételekkel jönne létre. Az alapítvány ugyanis az első három évben egyáltalán nem fizetne bérleti díjat. A negyedik év végén fizetne ötmillió forintot, az ötödik évben tízmilliót, ezután tizenötmilliót, s a hetedik évtől húszmilliót évente.

A kedvezmény fejében az alapítvány vállalná, hogy 240 millió forintot fordít felújítási munkálatokra az elkövetkező négy évben. Ha az első négy év végén fizetendő ötmilliós bérleti díjat is hozzászámítjuk, ez azt jelenti, hogy négy esztendő alatt 245 millió forintot költ az intézményre az alapítvány. Ugyanakkor az önkormányzat – a szocialista–liberális–MDF-es képviselő-testületi többség által megszavazott alpolgármesteri előterjesztés szerint – az első évben, vagyis az idén 160 millióval, jövőre 140 millióval, majd 120 millióval, végül 100 millióval támogatja a már felvett diákok képzését. Ez összesen 568 millió forint bevételt jelent négy év alatt az alapítványnak.

Ez ám a különös üzlet! Miközben a magánalapítvány 245 milliót ígér költeni az intézményre az elkövetkező négy évben, az önkormányzat ugyanekkor – közpénzből – 520 millióval támogatná meg az alapítványt. Az első négy év mérlege 275 millió forint veszteség az önkormányzat számára. Az ötödik, hatodik és hetedik évben további 80, 60 és 40 millió lenne a támogatás. Az évi 200 ezer forintos tandíj mellett…

A szülői munkaközösség szakértőinek számítása szerint a bérleti díj éppen annyi arányosítva, mintha egy ötven négyzetméteres lakást valaki havi 2500 forintért bérelne. Két pizza áráért…

Az alapítvány képviselői azzal érvelnek, hogy a tandíj ellenében többletszolgáltatásokat is nyújtanának, például az ének-zenét és a világtörténelmet angolul tanítanák, s a diákok egy tévéstúdióba járhatnának médiagyakorlatra. Sőt, ezeket a szolgáltatásokat a tandíjat nem fizető, korábban fölvett diákok is igénybe vehetnék – persze ellenérték fejében…

A magánosítás ötlete és módja felborzolta a kedélyeket, hiszen az érintettek csupán néhány nappal az alpolgármesteri előterjesztésről dönteni hivatott testületi ülés előtt értesültek a különös ötletről. December 18-án több száz indulatos szülő tüntetett az iskola előtt, miközben az épületben Fidler Gábor igazgató, Réti László, az intézményre ácsingózó alapítvány képviselője és Bács Márton, a heves ellenállást kiváltó előterjesztés szülőatyja próbált megfelelni a szülői munkaközösség és a tantestület képviselőinek, valamint a hidegben ácsorgást megunó és a vitára benyomuló dühös szülők kérdéseire.

Vajmi kevés sikerrel. Mert a magánkézbe adást előterjesztő alpolgármester a hosszú órákig elhúzódó vita során nem tudta megválaszolni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen miért ragaszkodik a Farkasréti Általános Iskola átjátszásához. A sajtónak nyilatkozva Bács Márton azzal indokolta előterjesztését, hogy a körzet három általános iskolájában alacsony a gyermeklétszám. Ami igaz a közelben lévő Gazdagréti lakótelep két iskolájára, ám a farkasréti intézmény, amint említettük, éppenséggel túljelentkezéssel küzd minden évben. Ha tehát valóban a létszám volna az ok, akkor a két, mintegy hatvanszázalékos kihasználtsággal működő gazdagréti iskola működtetésének átalakítását, esetleg összevonásukat kellett volna javasolni. Már csak azért is, mert ezek két utcára vannak egymástól.

Végül csak kibújt a szög a zsákból, amikor a tetemrehívói által sarokba szorított alpolgármester kibökte, hogy a három közül a Farkasréti Általános Iskola számít piacképesnek. A vitafórumon részt vevő szülők és tanárok körében ez a kijelentés hangos pfujolást váltott ki. A határozott tiltakozás ellenére Bács Márton kijelentette, nem hajlandó visszavonni előterjesztését, s hozzátette, a környékre ráfér a szolgáltatásbővítés, hiszen új lakóparkok épülnek a környéken.

Adalék az ügyhöz, hogy az iskola magánosításához minden tiltakozás ellenére ragaszkodó baloldali konokság mögött egyes szülők szerint politikai szempontok, egyfajta osztályharcos szemlélet is fölsejlik. A Farkasréti Általános Iskola körzete ugyanis hagyományosan keresztény-nemzeti, jobboldali gondolkodású, s az intézmény kimondva-kimondatlanul ilyen szellemiségű, míg Gazdagrét inkább a szocialisták szavazótáborát erősíti. Ez is egyik magyarázata lehet annak, hogy miért épp ezt a jó nevű, patinás, veszteséget nem termelő, százszázalékos kihasználtságú intézményt akarja a helyhatóság egy ismeretlen pasaréti alapítvány kezébe adni.

A heves tiltakozás hatására az alpolgármester hajlandó volt módosítani előterjesztésén, amely szerint így az ügy lebonyolítására eredetileg javasolt januári határidőt elvetve, folyamatos feladatként bízza meg a testület Molnár Gyula szocialista polgármestert a vonatkozó tárgyalások lefolytatásával és a végleges eredmény előterjesztésével. Némi eredmény továbbá, hogy az eredetileg kizárólag a pasaréti alapítvánnyal folytatandó megbeszélésekre vonatkozó indítvány helyett más pályázók előtt is kinyitják a kaput. Ez azért fontos, mert a magánosítás tervéről értesülve az iskola saját alapítványa, a Farkasrét a Gyermekekért Alapítvány is ajánlatot tesz majd, hogy így biztosíthassák a hetvenhat év alatt kialakult közösség, oktatási kultúra és értékrend megmaradását. A szülői munkaközösségnek sikerült azt is kiharcolni, hogy vonják be képviselőiket a tárgyalásokba.

A képviselő-testület szocialista–liberális–MDF-es többsége természetesen megszavazta az alpolgármesteri indítványt, így az már egyértelmű, hogy a polgármester tárgyalásokat kezd a Farkasréti Általános Iskola magánkézbe adásáról. A magánosítást ellenzők nem tétlenkednek, hiszen a két ünnep közt megalakult a Farkasréti Öregdiákok Egyesülete, amelynek egyik deklarált célja az iskola hagyományainak, szellemiségének ápolása, s munkacsoportok is létrejöttek az iskola megmentése érdekében. Miután a szülők úgy értékelték a városvezetés döntését, hogy az lemondott Farkasrét egyetlen iskolájáról, s így a környékről, az is fölmerült, hogy részönkormányzatot hozzanak létre, amely nélkül a kerület vezetése nem dönthet az ott élők sorsáról. Sőt az sem kizárt, hogy a farkasréti adófizetők megtalálják annak lehetőségét, hogy kiváljanak a XI. kerületből, és csatlakozzanak a XII.-hez. Ennek van történelmi hagyománya, hiszen 1945 előtt a két kerület határa jóval délebbre húzódott, és Farkasrét, valamint Sasad egy része a XII. kerülethez tartozott.

Egyelőre tehát döntetlenre áll a két fél küzdelme. A jövő bizonytalan. Tényként könyvelhetjük el, hogy a XI. kerületi képviselő- testület felhatalmazta Molnár Gyula polgármestert a magánosításról szóló tárgyalások lefolytatására. Ezek eredménye persze az is lehet, hogy végül az egészből nem lesz semmi, de ennek kicsi a valószínűsége.

Ha viszont valóban fizetős alapítványi iskola lesz a farkasrétiből, az a szülői munkaközösség vezetői szerint anyagi alapú szegregációhoz vezet majd, hiszen aki nem tudja megfizetni az évi 200 ezer forintot, az mehet, amerre lát. Ez viszont a gyermeklétszám csökkenését eredményezheti, hiszen távolabbról nem fogják idehozni a gazdag szülők gyermekeiket. Hacsak nem egyfajta gettószerű újgazdag városrész kialakítása a cél. Amennyiben csökken a gyermeklétszám, akkor megkérdőjelezhető lesz az iskola szükségessége. S ha ez így lesz, akkor akár a bezárás is szóba kerülhet, netán az impozáns, gyönyörű környezetben fekvő ingatlan más célú hasznosítása…

Ágoston Balázs