Brüsszelben még mindig más filmet néznek

A szuverenitásvédelemről szóló nemzeti konzultáció bejelentését követő sajtótájékoztatóján máris megkérdőjelezte annak létjogosultságát az Európai Bizottság. Eric Mamer szóvivő teljességgel alaptalannak nevezte a nemzeti konzultációban megfogalmazott állításokat. Szerinte ha a magyarok hiteles forrásból akarnak tájékozódni, akkor a brüsszeli testület tájékoztatásait vegyék figyelembe. Eric Mamer szerint az Európai Bizottság nem érzi szükségét annak, hogy reagáljon a konzultációban olvasható állításokra vagy az Ursula von der Leyen bizottsági elnököt – valamint Alex Sorost – ábrázoló óriásplakátokra.

A brüsszeli szóvivő reakcióját nem hagyta szó nélkül a magyar kormány. Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szerint „Brüsszel támadást indított a nemzeti konzultáció ellen, és mindent megtesz a magyar emberek elhallgattatásáért,” Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára pedig azt üzente a bizottságnak, hogy „nyugodtan reagálhatnak, mert ezek a kérdések és témák mind konkrét javaslatokon, döntéseken és álláspontokon alapulnak”.

Dömötör Csaba szerint a kormány áll a tényszerű vita elébe, Eric Mamer azonban nem véletlenül mondta azt, hogy nem akarnak reagálni – egy tényszerű vitából ugyanis nem az Európai Bizottság jönne ki jól.

A konzultáció első állítása kérdése szerint „Brüsszel el akarja törölni a rezsitámogatást”. Noha a bizottsági szóvivő szerint ahogy a többi, úgy ez az állítás is „alaptalan,” valójában Brüsszel évek óta folyamatosan a rezsicsökkentéssel szemben foglalt állást, sőt, a már hét éve javasolt energiaunió lényege az önálló tagállami energiapolitika felszámolása azáltal, hogy megvonnák a tagállamoktól az energiaárak megállapításának jogát. A kormány érvelése szerint ebben az esetben a nagyvállalatoké lenne a döntő szó az energiaárak meghatározásában.

A második kérdés arra utal, hogy Brüsszel megszüntetné a kamatstopot. A magyar kormány 2021 végén döntött úgy, hogy a változó kamatozású hitelesek törlesztése ne az aktuális, megemelkedett, hanem egy korábbi, rögzített kamatszinten történjen. Az idén májusban az év végéig meghosszabbították az intézkedést, amelynek segítségével a Gazdaságfejlesztési Minisztérium szerint májusig 350 ezer családot sikerült megvédeni a magas kamatoktól.

Idei májusi országspecifikus ajánlásaiban az Európai Bizottság egyértelműen azt javasolta Magyarországnak, hogy vezesse ki a kamatstopot. Szintén az országspecifikus ajánlásokban javasolta a brüsszeli testület az extraprofitadó eltörlését is, ami a konzultáció harmadik kérdésének alapját adja.

A rezsicsökkentés, a kamatstop és az extraprofitadó eltörlésére vonatkozó brüsszeli javaslatokkal kapcsolatban Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője nemrég azt nyilatkozta lapunknak, hogy „az Európai Bizottság mindhárom intézkedés esetében részben a profit, részben pedig a zavartalan, külső beavatkozástól mentes piaci működés miatt aggódik, mert jellemzően azt szeretné, ha a piac szabadon, magától tudna működni, kormányzati intézkedés nem vagy alig szólna bele”.

Veszélyben a biztonságunk

A következő két kérdés a migrációról és a terrorizmusról szól. A kormány szerint Brüsszel migránsgettókat akar létrehozni, és ha meg akarjuk cáfolni Eric Mamer állítását, miszerint ez is alaptalan vád, még a májusi országspecifikus állításokig sem kell visszamennünk az időben. Október elején született ugyanis meg a megállapodás – Magyarország és Lengyelország tiltakozása ellenére – a készülő új migrációs paktum részét képező vészhelyzeti rendelkezésekről. Eszerint ha egy tagállamban migrációs válsághelyzet alakul ki, akkor szolidaritási hozzájárulást kérhet a többiektől. Ennek egyik formája a relokáció, vagyis konkrétan a menedékkérők áthelyezése, a második a menekültügyi eljárások lefolytatásának átvállalása, a harmadik pedig pénzügyi támogatás vagy egyéb, alternatív szolidaritási hozzájárulás.

Ezen a javaslatcsomagon csak az lepődik meg, aki a 2015–2016-os migrációs válság óta eltelt esztendőket átaludta, vagy csak következetesen kerülte a híreket. Az elmúlt hét évben folyamatosan napirenden van a menedékkérők kvóta szerinti önkéntes, majd kötelező áthelyezésének terve, dacára annak, hogy alig volt olyan tagállam, amelyik teljesítette volna a maga által vállalt vagy rámért kvótát. A magyar és a lengyel kormányt az elmúlt években azért is támadták rendületlenül az uniós intézmények, mert nyíltan, elvből elutasították a kvótát. Budapest és Varsó többek közt azzal érvelt, hogy a menedékkérők elosztásának perspektívája önmagában húzóerővel bír, tovább bátorítva ezzel az illegális bevándorlást és a jobb életre vágyókon nyerészkedő, azok életét kockáztató embercsempészeket.

Dömötör Csaba államtitkár arra figyelmeztetett nemrég, hogy az új migrációs csomag felülírná a magyar menekültügyi szabályokat. Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter pedig arról írt a Facebookon, hogy „az Európai Bizottság szerint nálunk kellene létrehozni az európai eljárási és befogadási kapacitás közel harmadát, a paktum a menekültek átvételére vonatkozó éves relokációs célszámokat ír elő, amit csak pénzfizetéssel vagy szűk körben alkalmazható alternatív felajánlásokkal lehetne kiváltani, viszont válsághelyzetekben más eszközökkel ki nem váltható elosztás is előírható”. A tárcavezető szerint „a számok egyértelműen azt bizonyítják, hogy az unió folyamatosan migrációs válsághelyzetben van, a mechanizmus a gyakorlatban állandó válsághelyzeti üzemmódban működtetett, kötelező relokációs kvótarendszerré fog alakulni”.

Az ötödik kérdés azzal foglalkozik, hogy „Brüsszel az elmúlt években sok százezer euróval támogatott palesztin szervezeteket. A támogatás egy része a Hamász terrorszervezethez is eljutott. Európában bevándorlók tömegei ünneplik a közel-keleti terrortámadásokat, így a Brüsszel által ösztönzött bevándorlás révén a terrorizmus ma már Európát is fenyegeti.”. Ebben a kérdésben az Európai Bizottság maga is belső vizsgálatot indított, és a már a nemzeti konzultáció kérdéssorának megjelenése után arra a megállapításra jutott, hogy elég hatékonyak a biztonsági intézkedéseik, és miközben az EU a palesztinok egyik legnagyobb anyagi támogatója, a pénzből nem jutott a Hamásznak – mindenesetre tovább szigorították a támogatás szabályait. Brüsszel az elmúlt években több százmillió euróval segítette a palesztinokat, igaz, nagyrészt Ciszjordániát, nem Gázát. Figyelembe véve a Hamász szerepét utóbbiban, életszerűtlen, hogy az eurómilliókból semmilyen formában ne jutott volna pénz olyanokhoz, akik a szervezethez köthetők.

A kérdés ugyanakkor nemcsak az uniós segélyek sorsáról szól, hanem reflektál is arra, hogy Izrael október 7-i megtámadása után Nyugat-Európa-szerte palesztinpárti tüntetéseket tartottak, erőszaktól és antiszemita megnyilvánulásoktól sem mentesen. Ezzel kapcsolatban a kormány szintén arra hívta fel a figyelmet többször is az elmúlt hetekben, hogy ez is a tömeges bevándorlás, a párhuzamos társadalmak kialakulásának veszélyeit mutatja.

Mindent Ukrajnáról

Négy kérdés is foglalkozik a konzultációban Ukrajnával. Brüsszel még több fegyvert szállítana Ukrajnának a kormány szerint. Az Európai Tanács saját tájékoztatása szerint „a Tanács 2022. november 15-én 16 millió euró összegű támogatási intézkedést fogadott el az ukrán fegyveres erők kapacitásépítésének támogatására,” az Európai Békekeret révén 5,6 milliárd eurót mozgósított azzal a céllal, hogy „megerősítse az ukrán fegyveres erők képességeit és rezilienciáját és védelmezze a polgári lakosságot a folyamatban lévő katonai agresszióval szemben”. A tanács szerint „az elfogadott támogatási intézkedések olyan felszerelések és készletek biztosítását finanszírozzák, mint például egyéni védőeszközök, elsősegélynyújtó felszerelések és üzemanyag, valamint halálos erő célba juttatására tervezett, védelmi célú katonai felszerelések és platformok”. „Az uniós tagállamok által nyújtott katonai támogatással együtt az Ukrajnának folyósított teljes uniós katonai támogatás a becslések szerint meghaladja a 25 milliárd eurót” – tették hozzá. A tanács egyébként arra is vállalást tesz, hogy egymillió lőszert küld Ukrajnának jövő márciusig, de éppen az elmúlt hetekben szembesült azzal, hogy ez nem biztos hogy sikerülni fog. Eddig a vállalás harminc százalékát teljesítették, és Boris Pistorius német védelmi miniszter szerint abból kell kiindulni, hogy nem lesz meg az egymillió, mert hiányzik hozzá a pénz, a gyártási kapacitás és valószínűleg a politikai akarat is.

A következő kérdés szerint „az Európai Bizottság további 50 milliárd euróval akarja támogatni Ukrajnát. Mivel ez az összeg a jelenlegi uniós költségvetésben nem áll rendelkezésre, a tagállamoktól akarnak pluszforrásokat kicsikarni. Úgy kérnek Magyarországtól további hozzájárulást, hogy hazánk jó ideje nem kapja meg a neki szerződés szerint járó uniós pénzeket. Magyarország már eddig is sok milliárd forintot költött az Ukrajnából menekülők megsegítésére.”.

Az Európai Bizottság a hónap elején százmilliárd euró kiegészítést kért a tagállamoktól a 2021–2027-es uniós költségvetéshez. Ennek az összegnek több mint felét fordítanák Ukrajna támogatására. Sajtójelentések szerint a tagállamok nem igazán lelkesednek az iránt, hogy kifizessék ezt az összeget. Bóka János elmondta: „Magyarország Ukrajna támogatására vonatkozóan olyan eszközt tartana ideálisnak, amely nem a költségvetési keretterven belül, hanem azon kívül működik – így lehetővé tenné, hogy a tagállamok, a nemzetközi pénzintézetek és egyéb érdekelt felek rugalmasan tudjanak hozzájárulni Ukrajna támogatásához.”

A harmadik, Ukrajnával foglalkozó kérdés szerint „Brüsszel Ukrajnát is fel akarja venni az Európai Unióba”. Az Európai Bizottság valóban azt javasolta a tagállamoknak, hogy jövőre kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Brüsszel szándéka tehát tagadhatatlan, és Ukrajna meg is kapta a tagjelölti státust tavaly júniusban, Moldova mellett. A magyar kormány ezt nem ellenezte, azt viszont sérelmezte, hogy Grúzia kimaradt a sorból, amikor egészen nyilvánvaló, hogy a kaukázusi ország megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek teljesítése Ukrajna számára elérhetetlen távolságban van. Ma a magyar álláspont egyértelműen az, hogy északkeleti szomszédunk nem áll készen a belépésre. Ezt az Európai Bizottság se nagyon vitathatja, hiszen saját e havi országjelentése szerint hétből három feltételt nem teljesített Ukrajna. Ezek közül az egyik hazánk számára kiemelkedően fontos kérdés a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása. Tanulságos egyébként, hogy a kárpátaljai magyarság jogfosztásával Kijev egy olyan szomszédja szemében lépett át vörös vonalat, amelynek kormánya egyébként hosszú éveken át kiállt az euroatlanti integrációja mellett.

A témában az utolsó kérdés arról szól, hogy „Brüsszel be akarja engedni a génmódosított ukrán gabonát”. Ez a téma sem új, és távolról sem Magyarország kontra Brüsszel vitáról van szó. Hazánk mellett a régió több állama, még az Ukrajnával és a háborúval kapcsolatban merőben más politikát képviselő Lengyelország is korlátozásokat vezetett be az ukrán gabonával szemben, annak alacsony ára ugyanis tönkreteszi a helyi gazdákat, ráadásul minőségileg sem üti meg az uniós standardokat. Arról nem is beszélve, hogy az ukrán gabona átengedését hivatalosan nem is azért követelnék meg a szomszédaitól, hogy aztán a régiónkat árassza el, hanem hogy eljusson például Afrikába. Az Európai Bizottság többször is határozottan szembement ezekkel a tagállami intézkedésekkel.

Genderpropaganda és belügyek

A tizedik és a tizenegyedik kérdés a magyar belügyekbe, valamint a nem uniós hatáskörbe tartozó ügyekbe való beavatkozásról szól: „Brüsszel el akarja törölni a gyermekvédelmi törvényt,” továbbá „Brüsszelből és a tengerentúlról küldött pénzekkel akarják befolyásolni a magyar politikát”. Közismert tényekről van szó. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament a gyermekvédelmi törvény elfogadása óta folyamatos támadásban van – míg előbbi testület tagjai a szabályok apró betűit túrják, hogyan szólhatnak bele tagállami hatáskörbe, utóbbi képviselői magukból kikelve követelik Magyarország megbüntetését. Bóka János elmondása szerint a bizottság a törvény visszavonását „politikai nyomásgyakorlással, kötelezettségszegési eljárással és anyagi retorziókkal is igyekszik elérni, pedig a magyar szabályozás összhangban áll az EU Alapjogi chartájával is”.

A magyar belpolitika külföldi befolyásolásának ügye is aligha kerülte el bárkinek a figyelmét a 2022-es választások óta. Miután a baloldal egykori miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter maga beszélt a mozgalmához beérkezett amerikai pénzekről, az ez irányú vizsgálatok folyamatosan tárnak fel újabb gyanús forrásokat, beavatkozási kísérleteket a magyar választásokba. Brüsszel sem maradt ki mindebből, hiszen miközben a hazánknak járó forrásokat visszatartják, a magyar kormány ellen agitáló civil szervezeteknek például mégis jutott pénz.

Összefoglalva tehát, bár Brüsszelben és a magyar politikában, valamint médiában is sűrűn igyekeznek bizonygatni, hogy a nemzeti konzultációban megfogalmazott állítások alaptalanok, jól ismert tényekről van szó, amelyeket reálisan nehéz megkérdőjelezni, ha követtük az elmúlt évek híreit. A kormány célja, hogy a nemzeti konzultációval megkérdezze a magyarokat a rájuk leselkedő veszélyek elhárításának mikéntjéről. Noha a nemzeti konzultációkat a legelsőtől kezdve támadják és megkérdőjelezik a liberális oldalról, más tagállamokban továbbra sem nagyon látszik a törekvés arra, hogy két választás között kikérjék az emberek véleményét a sorsukat érintő kérdésekről.