A budapesti Közgazdasági Politechnikum házirendjében szerepel, hogy „a tanárok joga, hogy az oktatási folyamatban a diákok magatartásukkal lehetővé tegyék számukra az óra színvonalas megtartását”. Itt a házirend egy, a diák oldalán fennálló kötelezettséget a tanár jogaként szerepeltet. Önmagában diák- vagy pedagógusjogokról nem beszélhetünk, azt mindig a kötelezettségekkel együtt kell vizsgálni. Pedagógusok azt kifogásolják, hogy a diákjogok túlzott hangsúlyt kapnak a jog, a média, a közvélemény terén, és a diákok nincsenek tisztában kötelezettségeikkel.

Valóban aránytalan a jogrendszer a diákjogok javára? – tettük fel a kérdést egy neve elhallgatását kérő ügyvédnőnek, aki pedagógusok számára tart előadásokat arról, milyen eszközök állnak egy pedagógus rendelkezésére a munkája során. Az ügyvédnő, aki diákjogi szakértő is, nem ért egyet azzal, hogy a pedagógusok kiszolgáltatottak és nincs eszköz a kezükben.

A tanár is jogképes

Magyarországon minden ember jogképes. Ez azt jelenti, hogy egyenlő jogaik vannak a diákoknak és a pedagógusoknak is. Sőt a 14 év alatti cselekvőképtelen diákok vannak inkább kiszolgáltatott helyzetben, hiszen nem tudják gyakorolni jogaikat. A hatalmi helyzet a pedagógus oldalán áll, mondja a jogi szakértő, aki hibának tartja, hogy a pedagógusképzésben nincs jogi oktatás.

– Fontos lenne, hogy a pedagógusok legalább alapszinten megismerkedjenek a jogaikkal – hívta fel a figyelmet az ügyvédnő, akitől megkérdeztük, leginkább milyen kérdések foglalkoztatják a pedagógusokat.

– A konferenciákon a leggyakrabban feltett kérdések: mivel és hogyan fegyelmezhet egy pedagógus? Hol vannak a határai a pedagógiai eszközöknek, és hol kezdődnek a jogi eszközök? Ha jogi eszközökkel kíván élni a pedagógus, a fegyelmi büntetésre szoktam felhívni a figyelmüket. A fegyelmi büntetésre sokan mondják azt, hogy nem szokta elérni célját, hogy egy intő nem bizonyul hatásosnak. Ezért a megoldást abban látom, hogy bővíteni kell ezeket az eszközöket. A közoktatási törvény ugyanis lehetőséget ad arra, hogy az iskolák kialakítsák a saját fegyelmező intézkedéseiket. Ennek formáit a házirendben kell lefektetni – mondta a fiatal ügyvédnő.

Több jogász is felhívja a figyelmet arra, hogy jogi szempontból nem igaz, hogy jogrendszerünk a diákjogok javára túlhangsúlyozott. Az aránytalanság a közoktatási törvény szövegében érhető tetten, ahol a törvény a diákok jogainak felsorolásánál megismétel alkotmányos alapjogokat, például a véleményszabadságot, míg a pedagógusok jogainál ezt nem teszi meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a pedagógusoknak az iskolai közegben nincsenek alkotmányos, vagy egyéb törvényből eredő jogaik. Fontos megemlíteni, hogy a büntető törvénykönyv a pedagógust közfeladatot ellátó személynek minősíti. Ilyen személy ellen elkövetett erőszakos bűncselekményeket a Btk. nagyobb büntetési tételekkel sújtja.

Szülői kötelezettség

Ha a jogrendszerünk nem aránytalan, miért érzik úgy a pedagógusok, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak? Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke a Demokratának elmondta, a szülőknek is be kell tartaniuk kötelezettségüket, különben sérül az iskolai demokrácia. A PDSZ elnöke szerint jobban kellene biztosítani a szülők és a pedagógusok közötti párbeszédet.

– Könnyen egyensúlytalan helyzet alakulhat ki akkor, ha a szülő nem teljesíti kötelezettségeit, például ha nem jár be az iskolába érdeklődni gyermeke után. A pedagógus hiába bizonyítja, hogy kérte a szülőt, jöjjön be, és hiába tett meg mindent, hogy együttműködjön a családdal. Ebben a helyzetben a pedagógus a nevelésben magára marad, így az iskolai demokrácia is egyensúlytalanná válhat. Semmilyen szankció nincs, ha a szülő nem teljesíti kötelezettségeit. A szülő elvárja a pedagógustól, hogy legyen mindig elérhető, de ennek fordítva is így kellene működnie, azaz a szülő is legyen mindig elérhető.

Kerpen szerint több helyen is változtatni kell a közoktatási törvényen, főként az évfolyamismétlés jelenlegi szabályain.

– Ebben a fontos kérdésben miért egy laikus, a szülő dönt? Az ő írásos beleegyezése nélkül ugyanis az első három félévben a diákot nem lehet évfolyamismétlésre bocsátani. A szabad taneszköz megválasztásának a joga sem teljesül, ha a család nem tudja megfizetni a tankönyvet. Ez lelkiismereti válságot is okozhat a pedagógusokban. Súlyos probléma még, hogy a pedagógiai programokból egyre inkább kikerülnek a kirándulások, holott a többnapos együttlét sokat segítene a tanár-diák kapcsolatok jobbításán.

Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely elnöke a Demokratának elmondta, inkább az a probléma, hogy a Gyermekjogi Egyezményben lefektetett jogok szinte egyike sem teljesül. Az egyezmény kimondja, hogy „elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését”. Valamint „a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet”.

– Kijelenthetjük, hogy nincs minden gyermeknek lehetősége arra, hogy megismerje anyanyelvét, hogy családban nőjön fel, hogy olyan iskolába járjon, ami tehetségének megfelelő, hogy magas szinten megtanulja a tudományokat. Mindezek helyett a lényegtelen dolgokat sulykoljuk gyermekeinkbe. A ma uralkodó individualizmus szerint a gyereknek joga van mindent kipróbálni, ekkor válik szabaddá. Ez egy manipulatív elmélet, amely erkölcsileg rendkívül kifogásolható. Az igazi szabadság az, ha a gyermek uralkodni tud az érzelmein, az ösztönein, az őt körülvevő dolgokon, például a média befolyása felett. Nincsenek nevelői jogok, így a gyermekek irányíthatatlanokká válnak. Nem tudjuk, ki a felelős a gyermek neveléséért. Régen ez a naplóban szerepelt a gyermek neve mellett – emlékeztetett Baranyi, aki szerint törvényi és gazdasági szinten is alapvető változásokra van szükség, amelyek nem a liberális szemléletű embereknek fognak kedvezni.

Az NPSZ elnöke kiemelte, hogy a diákoknak demokráciát a saját intézményükben, például a diákönkormányzatokban kell megtanulniuk, és nem a tantermekben.

Nevelni is kell

Molnár Endre egy budapesti általános iskola pedagógusa. Lapunknak a pedagógusi munkakör összetettségét vázolta. Egy tanárnak nem elegendő leadni a tananyagot, hanem lehetőség szerint mindent meg kell tennie, hogy a diák meg is tanulja azt. A tanár szerint elengedhetetlen, hogy neveljék is a gyereket. A fő probléma az, hogy a nevelési eszközökkel nincs minden tanár tisztában, ugyanis inkább azon van a hangsúly, mit nem tehet a tanár, és nem azon, mit tehet.

– Természetes, hogy 14-18 éves korban az embert nagyon sok vélt-valós sérelem éri, és nem gondolja végig, hogy esetleg kötelességei is vannak. Újabb nézetek szerint az iskola mint szolgáltató, a diák és a szülője mint megrendelő állnak egymással kapcsolatban. A két fél között egészséges egyensúlyt kell teremteni. A szolgáltatás mindenki által ismert szabályok szerint zajlik, ha az egyik fél nem tartja be a feltételeket, akkor sérül. A szülő azt várja az iskolától, hogy gyermekét megtanítsa bizonyos ismeretekre. Emellett az iskolának szocializáló funkciója is van, azaz segíti a gyereket a társadalmi beilleszkedésben. Ha a diák a mobiltelefonjával foglalkozik, újságot olvas és hasonlók, tehát nem figyel az órán, nem fogja tudni a tananyagot. A tanárt joggal kérheti számon a szülő, hogy miért nem tanította meg az anyagot, vagy legalább miért nem tett meg mindent, hogy megtanulja. A többi diákot is nehezebb a tanulásra motiválni, ha a renitens tanuló ellen nem lépünk fel. Ha elnézőek vagyunk az ilyen tanulóval, akkor más tanárok óráján is hasonlóan fog viselkedni, ezzel kollégáink munkáját nehezítjük meg. Látható, ha nem nevel egy pedagógus, az többrétegű problémákhoz vezethet.

Farkas Rózsa egy Pest megyei általános iskola tanítója.

– Érdemes feltenni a következő kérdést: mikor jönnek elő a diákok a jogaikkal? Ha a diák tanul, jelentkezik az órán, vagy egyszerűen csak jelen van, és nem az igazolatlanokat gyűjti, addig semmi baj nem szokott lenni. A diákjog rendszerint akkor kerül szóba, ha Józsika a padban újságot olvas, amit a tanár elvesz. A diák a tanár fejéhez vágja, hogy neki ehhez nincs joga, mert az újság az ő magántulajdona, ráadásul alkotmányos joga művelődni az újságból. Megtörtént, hogy a diákjogokban jártas gyermek felelősségre vont, hogy az órámon miért nem csak a szaktárgyamhoz kapcsolódó anyagot tanítom, mert amit leadok, szerinte nincs benne az iskola pedagógiai programjában. Kollégámmal előfordult, hogy egy alsós gyerek megjegyezte, a tanítónak nincs joga ahhoz, hogy kiabáljon vele. Hálás feladat a diákok személyiségi jogait taglalni, de gondolunk-e arra, hogy egy tanárnak is vannak személyiségi jogai? Milyen világban élünk, amikor egy gyerek lekurvázhatja a tanítóját? – kérdezte Rózsa tanácstalanul.

Baranyi Károly, az NPSZ elnöke említette, hogy olyan változások szükségesek, amelyek nem a liberális szemléletű embernek kedveznek. Ugyanis a túlzott szabadelvűség hirdetése könnyen az iskolák megszüntetéséhez vezethet. Ezt három, az életből vett példával igazolhatjuk. A lengyel diákjogi biztos szerint a házi feladat törvénytelen, mert korlátozza a diákok alkotmányba foglalt jogát a pihenéshez, ezért beadvánnyal fordult az állampolgári jogok biztosához és az oktatási minisztériumhoz. A beadvány a szülői panaszok alapján készült, ugyanis a szülők kifogásolták, hogy miután a gyerekek hazatérnek az iskolából, a házi feladat miatt nincs idejük a kikapcsolódásra. A biztos szerint nincsenek olyan előírások, amelyek alapján az iskola házi feladatot adhat a gyerekeknek. Ha arra kényszerítik őket, hogy otthon leckét készítsenek, az a lengyel alkotmány 31. paragrafusába és a gyermekjogi konvenció előírásaiba ütközik – állítja.

Agyrém? Az. Házi feladat évszázadok óta létezik. De most már más világ van. Két éve egy brit iskolákban terjesztett kiadvány a gyermekbántalmazás kategóriába sorolta a tornaórai futást, és azt állította, hogy sérti a tanulók emberi jogait, mert a tanulóknak joguk van ahhoz, hogy védelmet kapjanak mindenféle érzelmi vagy fizikai bántalmazás ellen. Tavaly ősszel pedig beszüntették a tornasort egy budapesti általános iskolában, mert a testmagasság szerinti besorolás sérti a gyerekek személyiségi jogait. Elmebaj? Annál sokkal rosszabb. Már nincs messze az a nap, amikor valaki megfogalmazza, hogy a tankötelezettség súlyos alkotmányos jogokat sért, mert nem lehet valakit akarata ellenére egy intézmény falai közé szorítani. És akkor eljön a funkcionális analfabéták és gyakorló idióták kora. Már ismerkedhetünk velük, például a Mónika-show-ban.

Lass Gábor