– Azt írta blogjában, hogy csalódott Kóka Jánosban.

– Csalódásra adott okot Kóka János működése, bízom benne, hogy váltás lesz hamarosan az SZDSZ-ben, és minden a normális kerékvágásban folytatódhat tovább.

– Ennek ellentmondani látszik az a másik bejegyzése, miszerint, önt idézve, a „Rémhírtv” csak felfújta a választás körülményeit.

– Először nem láttam ennek a bizonyítékait. Amikor eljutott hozzám, minden más lett. Kóka úrnak felelőssége van a dologban, ha csalás történt. Én úgy gondolom, hogy az eset kivizsgálását nem lenne szabad a saját kollégájára bízni, hanem egy független vizsgálóbizottságra. Nem etikus ugyanis. Ezért fordultam az ügyészséghez.

– Ön ott volt az elnökválasztáson?

– Nem voltam ott. Akkor pont nem voltam az SZDSZ-tagja, hogy úgymond tehermentesítsem Kóka Jánost, és hogy ne az én személyem körül kirobbant akkori botrányokkal foglalkozzanak, lemondtam a párttagságomról. Akkor úgy gondoltam, hogy ez etikus, most Kóka Jánoson van a sor.

– Hogyan lett Drávapiski polgármestere?

– 2006 tavaszán tévedtem először a községbe. Valami varázs lehet benne, mert megfogott. Azt vettem észre, hogy szervezem a község életét, rendezvényeket szervezek, klubot nyitok. Akkor eszméltem rá, amikor a falusiak szóltak, hogy jöjjek ide dolgozni. Azóta is ingyen látom el a feladatom, igaz, megítéltek valami kis fizetést, de nem engedi a kis költségvetés, hogy felvegyem. Felkértek, elvállaltam és azóta tűzbe mennék az enyéimért. Mert drávapiskibb lettem a drávapiskieknél. Azóta a szülőfalumnak hívom, itt megtaláltam önmagam: jót tehetek a szegényekért, a faluért és az elhagyatott Ormánságért.

– Drávapiskin a lakosság kilencven százaléka az SZDSZ tagja. Az Ormánságban miért lép be valaki az SZDSZ-be?

– Hát, mert mondtam nekik. Nekem viszonylag nagy a támogatottságom a környéken, ezért úgy gondolom, hogy az emberek utánam jöttek. Én is sajnálom, mert úgy látom, hogy egyelőre tévútra vezettem őket. Most, amikor Gulyás József, az SZDSZ Országos Tanácsának az elnöke azt mondja, hogy ez itt kocsmabeléptetés volt, akkor nem mond igazat. Gulyás József ugyanis több rendezvényen is volt az Ormánságban, meghívták gyereknapra, nőnapra, és egyszer egy úgymond rendkívül jelentős összeggel, 20 ezer forinttal támogatta is ezt a dolgot, tehát ezek tények. Gulyás az elnökválasztás előtt végiglátogatta a baranyai szervezeteket Merkel Dáviddal, és akkor szembesültek azzal, hogy ezek az emberek nem árokparton bébiételt majszoló cigányok, hanem ciklus- és akciótervvel rendelkező aktív csoportok, akik büszkék voltak arra, hogy tartoznak valahova. Hát, ma már nem annyira büszkék erre. A mai napig lenézik őket. Ezek az emberek fel vannak háborodva, hogy már másfél éve beléptek az SZDSZ-be, de ott még mindig nem tekintik őket legitim tagnak.

– Pedig önöknek köszönhető, hogy annak idején megfordult a választás. Hogyan történt?

– 2006-ban Kuncze Gábor utódnak jelölte Kóka Jánost. Arra nem számítottak, hogy a Fodor Gábort támogatók nagyon beleerősítenek. Mire az elnökválasztás eljött, én már kiszerettem mindkét jelöltből. Nem foglalkoztam azzal, hogy Kóka vagy Fodor lesz az SZDSZ elnöke. Azt gondolom, hogy két rossz közül kellett választani akkoriban az SZDSZ tagságának. Ma bárki jobb jelölt lenne Kóka Jánosnál. Akkor a küldötteim az első körben Fodor Gábort támogatták. Mindenkit meglepett az első kör végén a döntetlen eredmény. Akkor küldtem egy SMS-t Kuncze Gábornak, hogy most akkor átszavaz az Ormánság, de emlékezzenek majd erre. A második körben tizenhárom szavazattal Kóka nyert.

– A jutalomosztásból mégis kimaradtak. A liberális városvezetők kétharmada kapott egyfajta pénzjutalmat: Mecseknádasd, Drávaszerdahely, Besence. Önök miért nem?

– Utólag értesültem erről a dologról, hogy ez lezajlott, engem nem kerestek meg, de szerintem nem is fogadtuk volna el, mert úgy éreztem volna, hogy meg akarják venni a bőrünket. Ettől azért én drágábbra taksálom magunkat, hogy tízmillió forintért megvásároljanak. Nem hiszem, hogy pénzért érdemes lett volna konfrontálódni, mert úgyis tudja mindenki, hogy Kóka körül kiderülnek a dolgok, aztán csak a baj van belőle. Engem nem kerestek meg, de nem is kértem ebből a mannából.

– Mielőtt az ügyészségre vitte volna az elnökválasztás ügyét, már lehetett tudni azt is, hogy még egy dologban vitatja pártja álláspontját: a népszavazáson az igenekre buzdít.

– Hogyan mondjam el az ittenieknek, hogy ez jó, amikor nem, hiszen az orvosoknak sem jó. Akkor kinek használ? Az SZDSZ-nek? Azért, mert SZDSZ-tag vagyok, nem fogok hazudni az embereknek, és azt hiszem, hogy a demokrácia megcsúfolása lesz, ha kizárnak ezért. Egy olyan pártban, ahol az az alapelv, hogy „meghalnék azért, hogy te elmondhasd a véleményed” és aki megteszi, kirúgják, elég profán lenne. Nem szabad becsapni a választókat. Nem szabad engedni, hogy egy ilyen tuppervári ügynök mosolyával és lendületével nekivezessék a betonfalnak az embereket. A magyar vidék rombolása, amit csinálnak és Kóka János vitte erre az útra az embereket: leépítik a vasutat, bezárják a postákat, ezt nem szabad megengedni. Nem szabad tovább kettészakítani a társadalmat, nem szabad olyan reformnak nevezett megszorításokat bevezetni, amiket az emberek nem akarnak. Örülök, hogy lesz népszavazás, hiszen ez a demokrácia gyakorlásának az egyik formája, de azt hiszem, hogy itt be fog bizonyosodni, hogy egy olyan reformot vertek végig az embereken, amit zsigerből elutasítanak. Egyébként másban sem értek egyet az SZDSZ-szel: nekem nincs bajom az árpádsávos zászlóval és a turulmadárral sem, miért lenne szélsőséges? Ezek ősi magyar jelképek. Ahogy nem tartom szélsőségesnek a magyar címert, a magyar honvédséget vagy a nemzetbiztonsági hivatalt sem, ugyanis az ő címerükben is ott szerepelnek ezek a jelképek. A másik probléma az, hogy a politikusok megyében, régióban és főleg fővárosban gondolkodnak, én pedig családban és nemzetben.

– Lesz-e retorzió, amiért nem tartja a pártfegyelmet?

– Az SZDSZ-ben csak egy tag vagyok, semmilyen választott funkcióm nincs. Két hónapja léptem vissza az SZDSZ-be, mert hiszem, hogy szabad gondolkodó vagyok, pontosabban a Kossuth-féle nemzeti liberalizmus hívének gondolom magam. De most már komoly jelei mutatkoznak annak, hogy kétségbe vonják a munkám értékét, ahogy én is kétségbe vonom az övékét. Azt hiszem, hogy egy etikai eljárás biztosan elkezdődik majd ellenem, de én is és a jogászaim is állunk a dolog elébe. Nem hiszem, hogy ettől tartanom kéne, én sokkal inkább az egyéb támadásoktól tartok.

– Mire gondol?

– A családom életveszélyes fenyegetést kapott. Nem mondom, hogy az SZDSZ-től jön… De kapok Amerikából is leveleket, ahol nem magam miatt, hanem az SZDSZ tevékenysége miatt elküldenek melegebb éghajlatra.

– Van tudomása arról, hogy más vidéki SZDSZ-es polgármesternek is megingott volna a hite a pártvezetésben?

– Azt hiszem, hogy a folyamat már elkezdődött. Az Iwiwen például volt egy akció, ahol Fodor Gábor hívei nehezményezték az esetleges választási csalást, de ma reggel láttam, hogy törölték az oldalról. Ez is azt jelzi, hogy a párt összezárt, megpróbálnak most burkot képezni, megpróbálják ezt borsodi ügyként kezelni, de azt gondolom, hogy amikor egy kormányzó párt gazdasági miniszterére, mert akkor ő még gazdasági miniszter volt, rávetődik a választási csalás gyanúja, akkor messzemenő következtetéseket is le lehet vonni. Belőttek az erdőbe, és kiborult két hulla. Félek, hogy több hulla lesz ebben a dologban: nem hiszem, hogy a nagy számok törvénye alapján a 754 küldöttből csak ez a kettő lenne kétséges, de ezt nem tudhatom. Pontosan ezért kértem az ügyészséget, hogy vizsgálják ki.

– Nem gondolja azt, hogy már egymaga is szerzett akkora hírnevet, hogy független jelöltként is megmérettetné magát 2010-ben?

– A megye számít, illetve számított a munkámra, amit letettem az asztalra, azt előttem senki nem tudta megcsinálni, de ha az egészet ilyen dilettáns módon folytatja az SZDSZ vezetése, akkor nem is fogja senki megcsinálni, mert ez az út a párt megszűnéséhez vezet. 2010-ben mindenképpen indulok az országgyűlési választáson, megkerestek civil szervezetek. Nem hiszem, hogy nagy karriert futnék be ezek után az SZDSZ-ben, a párt valószínűleg össze fog zárni, hogy megvédjék a saját tisztességüket, de azt hiszem, hogy jelenleg olyan legitimációs válságba került ez a párt, amit nem tud kezelni. Most Kóka Jánosnak fel kellene ajánlani a lemondását a párttagságról is az Országos Választmánynak, mert úriember így szokott viselkedni. Ha bizalmat szavaznak neki, ám legyen, én ebbe már nem tudok beleszólni, valószínűleg az én párttagságom nem fogja már megérni azt, hogy ott lehessek a küldöttgyűlésen.

– Ha önt kizárja az SZDSZ, mi lesz a településsel?

– Él, virul, fejlődik. Nem féltem Drávapiskit, a település az SZDSZ előtt is létezett, és utána is létezni fog. Nem kértünk a mannákból, a település az itt élők erejéből és hitéből építkezik, fejleszt. A falu éppen túraállomást épít, ahol a drávai kenusok és az átutazók megpihenhetnek. Jövőre a polgármesteri hivatal felett 8 férőhelyes vendégszállót akarunk. A 126 lelkes faluból ma csak öten élnek segélyből, bevezettük mindenhova a gázt. A falusiaktól kérdeztem a véleményüket, ők ezt kinyilatkoztatták: az itteni SZDSZ-tagok közül harmincan aláírtak egy petíciót, és ők is ugyanúgy látták, hogy Kóka János becsapta őket, hiszen nem mondott igazat akkor, amikor megígérte nekik, hogy hetekkel a választások után idejön az Ormánságba, és segít a térség gondjain. Ez nem így történt. Engem nem csapott be, mert nekem nem ígért semmit, de őket, a saját választóit igen.

– Legitimációs válság, egyszázalékos támogatottság. Merre tovább, SZDSZ?

– A pártnak át kell esnie egy tisztítótűzön, hogy meg tudjon újulni. Kóka János a betonfalnak vezette a tagságot, így jelenleg a párt már csak hamvaiban létezik. Szeretném, ha a magyar szabadelvűek végre egy pártban tudnának tömörülni, de az nem azt jelenti, hogy budapesti yuppie-k és lúzerek pártjának kellene lennie, hanem igenis a vidéki emberek pártja is legyen az SZDSZ.

Usztics Anna