A 2007-es év az 1989-es politikai változások óta a leghosszabb volt. Valójában 2006. szeptember 17-én kezdődött, és valószínűsíthetően valamikor 2008. március 9-én fejeződik be a népszavazással. Ez a hosszú időszak változatos, fordulatos év volt. A politikai paletta átrendeződése helyett politikai pótcselekvések sokaságát hozta. Egy nagyon fontos momentum köré koncentrálódott minden: a gyurcsányi hatalomgyakorlási rendszer egy majdnem diktatúra teljes kiépítése köré. […]

A Gyurcsány-rezsim a médiamegjelenések által érzékelhető és gazdasági eszközökkel kontrollált politikai irányítási módszer. Lényegét tekintve az állam túlzott újra – elosztó szerepének fölismerését kihasználó forráson, kontrollon, egyszemélyi döntésen alapuló politikai rendszer. Történelmi példákat tekintve talán a Juan Domingo Peron által kiépített félfasiszta neoliberális kvázidiktatúrához hasonlítható. A példa annál is inkább találó, mivel Peron szociáldemokratának tartotta magát. Bár Peron szimpatizált az olasz fasizmussal, ő maga nem hozott létre klasszikus értelemben vett totális diktatúrát. A fasiszta modell egyes elemeit akarta alkalmazni Argentínában, mert azokban a megkésett tőkés fejlődés felgyorsításának biztosítékait látta. […]

A Gyurcsány-rezsim politikai viselkedése sokban hasonlít a félfasiszta államszervezéshez. A termelő komplexumok magántulajdonban vannak, de termelésük nyereségességét az állami támogatás biztosítja. A társadalmi pénzek magáncégek beruházásaiban kerülnek befektetésre, lehetőség szerint külföldön, ahol a társadalmi ellenőrzés ezt nem éri utol. A nagy cégek felügyelőbizottsági posztokat biztosítanak a Gyurcsány-network tagjainak, akik a pozíció halmozásával biztosítják a szolgáltatások és a hűség ellenőrzését. […]

Argentína vidéki lakosságának elszegényedését a peroni gazdaságpolitika okozta. Az IMF által preferált pénzek egy lépésben kerültek a Peront támogatók kezébe. A Gyurcsány-hálózat tagjai az EU-forrásokkal és az állami kölcsönök elégetésével építették le a prosperáló gazdaságot. A Magyarországon folyó gazdaságpolitika három alapelvből áll: szélesíteni a kiszolgáltatott, elszegényedett népréteget, amely az állami újraelosztástól függ; a rétegek egymással való versenyeztetése a folyamatosan, szándékosan csökkenő, csökkentett forrásokért; egy önfinanszírozó szűk elit létrehozása, amely korlátlanul rendelkezik az állami fő bevételi források szétosztása felett.

A kiszolgáltatott rétegek folyamatos szélesítése tisztán gazdasági eszközökkel történik. A folyamatosan növekvő költségteher és a csökkenő vásárlóértékű bérek létrehozták a kiszolgáltatott alsó-középosztályt. Az alsó-középosztálybeliek és a szegény rétegek egymással versengenek az ágazati béralkukban a központi támogatásokért, ezek a jelenségek a jelenlegi struktúrában akár munkahely szerint is meghatározhatóak.

A pénzek – források – elosztása magáncégeken keresztül történik. Ezek a cégek elképesztő vagyonok felett diszponálnak: az állami bevételek újraelosztása pályázati rendszeren, illetve közbeszerzésen keresztül történik, ahol a lebonyolítók 12 százalékos fix profittal dolgoznak, és a cégek, amelyek a fejlesztési munkákat elvégzik, a számlázáskor 100 százalékos profitot érvényesítenek. Igen jellemző adat, hogy a teljes lakosság 20 százaléka visz haza bruttó 150 ezer forintnál (600 euró) több bért. A teljes lakosság átlagfizetése (egy főre eső fizetés) 35 250 forint (110 euró).

Ellentétben a demokrácia politikai felfogásával, a Gyurcsány-rezsim a minden értelemben vett választások korlátozására épül. Gyurcsány Ferenc hatalommegtartási módszerének egyik legfontosabb eszköze a mozgásterek szűkítése. A rezsim mindenki minden értelemben vett mozgásterét szűkíti. Ez négy elem köré csoportosítható: 1. támogatók, 2. ellenzék, 3. önkormányzatok, 4. civil társadalom.

1. Gyurcsány Ferenc az MSZP mozgásterét a minimálisra csökkentette. Az MSZP-n belüli mozgolódásokat a források saját ellenőrzése alá vonásával – koalíciós egyeztető tanács, kormánytanács (a tulajdonképpeni kormányzó tanács) – sikerült megfojtani 2007 augusztusában. […]

2. Gyurcsány az ellenzék mozgásterét is beszűkítette. Zseniálisnak mondható taktikával a szélsőséges – valójában radikális – elégedetlenségek megnyilvánulását sikerült összemosni a Szövetségesek (Fidesz és szövetségesei) tevékenységével. Ez kivette a Szövetségesek kezéből a kezdeményezést 2006 októberében, és meggátolta az előre hozott választások utcai kikényszerítését sztrájkokkal, utcai tüntetésekkel. Ez időt adott Gyurcsánynak az erők további koncentrációjára, megerősödésére, a gazdasági újraelosztási rendszer teljes maga alá gyűrésével a 2007-es esztendőben. […]

3. Az önkormányzati rendszer átalakításával az önkormányzatok forrásainak központosítását teremtette meg. A 2006. október 1-jén elszenvedett vereség után a forrásszűkítés taktikája mellett döntött. Lamperth Mónika és azt követően Bajnai Gordon ennek a feladatnak a végrehajtói. A rendszer antidemokratikus voltának ez a legjobb bizonyítéka, hiszen az Alkotmánybíróság (AB) 2007. novemberi határozatában szólított fel a megyei önkormányzatok mozgásterének visszaállítására, ezt azonban a Gyurcsány-rezsim egyszerűen figyelmen kívül hagyta: a 2008-as évre nem irányzott elő költségvetési forrást a hivatali működtetésre. […]

4. Gyurcsány hatalomgyakorlási módszerének az egyik legfontosabb területe, ha nem a legfontosabb módszere a civil társadalom megfélemlítése. […] A végső döfést a 2006 őszi kormányellenes tüntetések vérbefojtása, 2006-ban és 2007-ben a lakossági adósságspirál kialakítása, illetve 2008 januárjában a forint zuhanórepülése együttesen adta meg. A civil társadalmat teljesen sikerült megfélemlíteni: a sztrájkok támogatása egzisztenciális okokból csekély, az utcai megmozdulások, a titkosszolgálati provokációk és a rendőrség többször bebizonyosult törvénytelen magatartása miatt együttesen már elképzelhetetlenek. […]

A Gyurcsány-rendszer 2007 végére stabillá vált, ugyanakkor elidegenedett a társadalomtól. Elérte azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés az eredeti rendszerhez, a rendszerváltás rendszeréhez. Meglátásom szerint két út van: 1. a rendszer összeomlik, 2. a rendszer megszilárdul.

Az első esetben két forgatókönyv létezik: a Szövetségesek kiharcolják az előre hozott választásokat 2008-ban, hogy 2009 májusában az EU-választásokkal együtt meg lehessen tartani. Ez a jobb forgatókönyv. A rosszabbik, hogy a network végrehajt egy látszatváltást. Szóba kevés ember jöhet, talán Bokros Lajos, illetve a gazdaságból előbányászott, varázslónak beállított középszintű network-tagok. Közepesen rossz forgatókönyv ebben az esetben Szili, Hiller és az 57-ek. Ebben az esetben az MSZP egyik platformja „megcsinálja” a népszavazás után a valódi váltást, és 2010-ben 25 és 35 százalék között sikerül átmenteni a pártot, míg a network az SZDSZ-szel együtt háttérbe húzódik.

A második esetben – a rendszer megszilárdítása esetén – nagyon komoly kivándorlási hullám fog megindulni 2010 és 2011 környékén, akárcsak 1956-ban. Amennyiben a Szövetségesek nem tudják kierőszakolni a választásokat, vagy egy teljes kétharmad feletti győzelmet előre jelezni és 2010-re ezt végrehajtani, akkor a magyar 25 és 45 év közötti többnyelvű műszaki és gazdasági értelmiség kivándorol. Számítani lehet kettő- és háromszázezer közötti magasan képzett magyar munkavállaló kivándorlására. Ez esetben a magyar gazdaság teljesen tönkremegy, és ez az EU versenyképességét megroppantja.

Az utóbbi forgatókönyv Gyurcsány hatalomban maradását vagy a hatalom környékén maradását eredményezi. Ez utóbbi elsősorban a szlovák, szerb, román és orosz titkosszolgálatok által támogatott forgatókönyv. Ez az egyik fő menekülési lehetősége Gyurcsánynak. Ez esetben alkupozícióját kihasználva az oroszoknak játssza át a Kárpát-medencét, Ukrajnát és a Kelet-Balkánt. […]

Jelen pillanatban úgy látszik, hogy az EU sorsa (és ezzel az USA sorsa is) Magyarországon is áll vagy bukik. A vezető amerikai és európai politikai körök nem ismerték fel a válság mintázatát, mivel az Irak–Irán és az elnökválasztás, illetve a kialakult pénzügyi válságprobléma körében körbejárnak. A Demokrata Párt a Ház megnyerésével van elfoglalva, míg a Fehér Ház az Izrael által kiprovokált iraki háború problémáit igyekszik orvosolni. Az EU a szociális és gazdasági válsággal van elfoglalva.

A létrejött probléma sokban hasonlít a dél-amerikai és afrikai államokban feltalálható válságmintázatokra. A befektetési társaságok – IMF és EBRD – által generált problémák kormányválságokhoz vezetnek, amelyekben a rendpárti hatalmon lévő neoliberális – valójában libertin – elit a társadalom ellenére kormányozza az országot. A választások a választási csalások és az Alkotmány figyelmen kívül hagyása miatt lényegében nem változtatják meg a politikai erőtereket. A Gyurcsány-network által használt módszertan sokban hasonlít a dél-amerikai politikai rendszerek viselkedési módszerére. […]

A Gyurcsány Ferenc által kiépített rendszer nem demokrácia. A rendszer azért nem totalitárius diktatúra, mert az igazságszolgáltatás minden ágát még nem volt képes bekebelezni. Jelenleg a bíróság polgári ügyekkel foglalkozó része viszonylagos függetlenséget mondhat magáénak. Ez azonban csak a következő választásokig maradhat fenn, mert nagyjából ebben az időben (2011) éri el a szociális válság a felső középosztályt. Ekkor a jogállamiság teljesen megszűnik, és egy, a Milosevics Szerbiájához hasonló, nyitott határral rendelkező diktatúra [kvázi diktatúra – a szerk.] alakulhat ki. A politikai rendszer hasonlóan zavarossá válhat, mint az olasz politikai rendszer a 60-as, 70-es években. […]

Mindezek ellenére a helyzet nem reménytelen. A lakosság türelme kezd elfogyni, mert a közüzemi számlák a fogyasztói kosárban lassan túllépik az 50 százalékos lélektani határt. Ma Budapesten egy átlagos dolgozó a fizetése 12 százalékát fizeti ki azért, hogy elmenjen dolgozni, és 55 százalékát azért, hogy legyen víz, villany és fűtés. Ez a helyzet társadalmi robbanással fenyeget. Ennek kezelésére a Gyurcsány-rezsimnek láthatóan nincs és nem lehet forgatókönyve. […]

Három valódi lehetőséggel rendelkeznek a Szövetségesek:

– A köztársasági elnök a jogállamiság megszűnésének veszélye miatt felmenti Gyurcsány Ferencet, esküjének megszegése okán, mivel az egészségbiztosítási törvényt nem hajlandó népszavazási kontroll alá vetni. Erre lehetősége van. Ezt nemzetközi visszhangja miatt szintén lehetetlen lenne kimagyarázni. Ez egy „nemzeti egységkormány” megalakulását feltételezi. Ez az egyik legvalószínűtlenebb forgatókönyv.

– A győztes, nagyarányú népszavazási részvétel után visszaadják a Szövetség tagjai a képviselői mandátumokat. Ebben az esetben előre hozott választások lesznek, még ősszel. A kormány ezt nem tudja kimagyarázni sem nemzetközileg, sem itthon. Ez a közvélemény-kutatási adatokat ismerve 90 százalék fölötti támogatást eredményezne. Talán ez járna a legkisebb társadalmi megrázkódtatással. Ennek közepes valószínűsége van.

– A Szövetségesek megpróbálják négyszer megverni a hátralévő 24 hónap alatt a Gyurcsány-rezsimet a választásokon és a népszavazásokon. Ez a Szövetségesek számára a legkockázatosabb út. Ennek a forgatókönyvnek az oka a társadalmi krízis elkerülésének vágya. Megpróbálják a Szövetségesek megfojtani az MSZP–SZDSZ–MDF által kialakított rendszert. Siker esetén a rendszerváltás libertariánus (szabados – ököljogon alapuló) rendszere megszűnik, és egy teljesen új nemzeti politikai rendszer alakul ki. Ez utóbbi a teljes megsemmisítésbe taszítaná a jelenlegi politikai rendszert, támogatóit és a pénzügyi háttérfinanszírozókat.

A két utóbbi változat az, amely elfogadható, és nem biztosítana menekülőutat a Gyurcsány-networknek. Ezt látta át Orbán Viktor és a tanácsadói háttere, amikor a népszavazási kezdeményezést megindították. […]

A szerző filozófiadiplomát szerzett. Beruházási szaktanácsadó.

Az írás teljes terjedelemben a Gondola internetes honlapon jelent meg február 16-án, s a honlap engedélyével közöljük.

Olgyay Szabó Attila