– Lamperth Mónika bejelentette, hogy nőtt a foglalkoztatottak száma.

– A miniszter asszony diadaljelentésként fogalmazta meg, hogy 2002 és 2007 között 47 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Két tényt viszont elhallgatott. Egyrészt, hogy tavaly, különösen az utolsó negyedévben igen jelentős csökkenést kellett regisztrálniuk. Másrészt, hogy az Orbán-kabinet négy éve alatt ugyanez 175 ezerrel nőtt. Akkor 5,6 százalék volt a magyar munkanélküliségi ráta, ma viszont már 7,5 százalék.

– Hol legnagyobb a baj?

– Vidéken. Magyarországon eleve alacsony a foglalkoztatottak száma. Nagyjából alig négymillióan dolgoznak, van hárommillió nyugdíjas, kétmillió gyermek és egymillió ember, aki alkalmi segélyekből él. Vidéken élnek és senki sem tudja, miből s milyen módon tartják fenn magukat.

– Ezek szerint elkezdődött a magyar falvak dél-amerikanizálódása?

– Igen, ez történik. És ha nem sikerül megállítani a folyamatot, akkor az elszegényedő tömeg lassan megindul a nagyvárosok felé, aminek beláthatatlanok a következményei. Tíz évvel ezelőtt az a veszély fenyegette a magyar társadalmat, hogy a Bokros-csomag következtében lecsúszik az úgynevezett alsó középosztály. Ezzel megvalósul a dél-amerikai modell, vagyis adva van egy széles szegény réteg, amelynek szavazatait segélyekkel és egyéb juttatásokkal megvásárolja a szűk, de igen gazdag elit. Félreértés ne essék, nem kell Dél-Amerikába mennünk, hogy ezt a jelenséget megtapasztaljuk. A hatalmon lévők szociálpolitikai intézkedései világosan mutatják ezt a szándékot. Amikor 1998-ban hivatalba lépett az Orbán-kormány, azt a célt tűzte maga elé, hogy mindenképpen megakasztja ezt a folyamatot, megmenti az alsó középosztályt, különben végzetes torzulások mennek végbe a társadalomban.

– Hogyan írná le a fogalmat: alsó középosztály?

– Az a széles réteg, amely munkajövedelemből él, nem magas a fizetése, ám életfelfogása és habitusa gyökeresen különbözik azoktól a rétegekétől, amelyek segélyekre rendezkedtek be. A segély ma Magyarországon egyszerre kulcsszó és varázsige. Kevesen tudják, de a visegrádi országokhoz képest mi kétszer annyit költünk szociális kiadásokra. Önmagában ez nem is lenne baj. Csak rosszul irányzott a rendszerünk. Az Orbán-kormány munkaszándékhoz kötötte a szociális támogatásokat, munkajövedelemhez a családtámogatást. A Gyurcsány-kormány viszont megváltoztatta ezt a rendszert, s alanyi jogon ad mindent. Ennek következtében nagyon megerősödött az a réteg, amelyik csak a segélyeket várja, de semmit sem tesz önmagáért, sorsa jobbításáért. Ez a több százezres tábor a társadalom nyakán él, rontva annak általános életszínvonalát, s elviszi a szociális források igen jelentős részét.

– Ezt nevezhetjük szavazatvásárlásnak?

– Ha ezt nem, akkor mit? A nyugdíjasok mellett ez a lecsúszott, passzív réteg az MSZP hagyományos szavazóbázisa. Mondhatnám azt is, az MSZP érdeke, hogy minél több ember kerüljön ebbe a mélységesen kiszolgáltatott, méltánytalan, de a párt számára politikailag hasznos helyzetbe. Ez a mai kabinet társadalomfilozófiai receptje.

– A Gyurcsány-kabinet 1,3 százalékos gazdasági növekedésre volt képes 2007-ben Szlovákia 10,3 százalékával, vagy éppen Románia 6 százalékával szemben. Adósságunk eléri a 80 milliárd dollárt… Mit ígérhet még a kormány?

– Az ígéret nem kerül semmibe. A kérdése mögött az a régi igazság áll, hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika. A szerény nyereség zömét kiviszik a multinacionális cégek, amelyeknek döntő szerepük van a magyar gazdaságban. Így érthető, miért akarja fejleszteni a kis- és középvállalkozásokat a polgári oldal. Mondtam, Magyarország sokat költ szociális ellátásokra, de mégis forráshiány van a szociálpolitikában. Ráadásul az eredmények jelentős részét elviszi a döbbenetes nagyságú adósság törlesztése. A Gyurcsány-kormány 1,5 millió forint adósságterhet rakott minden egyes magyar állampolgár nyakába, a csecsemőktől az aggastyánokig. Labilis a forint helyzete a valutapiacon, pénzügyi összeomlás is fenyegeti az országot. Ha ez bekövetkezik, felszökik az infláció, tömegével szűnnek meg a munkahelyek, és joggal beszélhetünk majd szociális katasztrófáról.

– Ma a húsz évvel ezelőtti életszínvonalunkon élünk. Mivel magyarázza, hogy Gyurcsány Ferencnek még mindig van támogatója?

– Gyurcsány a fiatal üzletemberek legrosszabb típusának képviselője. Hideg, számító és gátlástalan. Nem ismeri a félelmet, ha kell, fejjel megy a falnak. Nincs tekintettel senkire, csak a siker fontos. Ezt a magatartást ő hozta be a magyar politikai életbe, ez ebben a formában előtte ismeretlen volt. Másrészt, Gyurcsány jó színész. Széles rétegekkel tudta elhitetni, hogy új szellemiséget hoz a kormány és a párt életébe, a hatékonyság szellemiségét.

– Megjelentek a Szövetség kampányának plakátjai. Ezek szerint szociális népszavazásra készülünk. De szükség van-e ezekre a plakátokra abban az országban, ahol a bankok már gyógyszervásárlási kölcsönöket is ajánlanak?

– Ide vezetett az egészségügyi rendszer reformja a gyógyszerár-emelkedéssel, amely cinikus módon az MSZP szövetséges táborát, a nyugdíjasokat sújtotta leginkább. Ez, valamint az energia- és élelmiszerárak nagymértékű növekedése okozta, hogy a nyugdíjasok inflációja az átlagos magyar infláció 8 százalékánál is magasabb volt, elérte a 10,7 százalékot. Igaz, kaptak 6,4 százaléknyi emelést, azaz a fogyasztói kosaruk 4,3 százalékos romlást mutat. Ezt a korosztályt érinti leginkább az egészségügyi reform, a magyar kórházi rendszer hatékonyabbá tétele. Nos, ez olyan jól sikerült, hogy mára 60 milliárd forintra ugrott a kórházak adóssága, a rendszer pedig a működőképesség határára került.

– Tehetne-e csodát egy új polgári kabinet?

– Mi nem a kisemberre tesszük az elhibázott reform terhét. De nem engednénk azt sem, hogy idegen üzleti körök fölözzék le és vigyék ki az egészségbiztosítás pénzét. Mi a megmaradó forintokat visszaforgatnánk az egészségügyi rendszer fejlesztésébe. Az, hogy a polgári erők a szocializmus éveit hoznák vissza, csak az MSZP és az SZDSZ kínjában szült vádaskodása. Valójában még az Egyesült Államok kormánya is beavatkozott az ottani biztosítási rendszer kiépítésébe, hogy elkerülje a katasztrófát.

– A kabinet az egészségügyről mint valami különálló területről beszél. Mintha ez nem befolyásolná alapvetően az emberek szociális helyzetét és biztonságérzetét…

– Pedig éppen a társadalom biztonságérzetére van a legnagyobb hatással. A biztonságérzet pedig minden kérdésben, amely a jövőnket érinti, meghatározó. Így a családalapításban, a gyermekvállalási kedv erősödésében is. Sajnos az elmúlt évben felgyorsult a népességfogyás, több mint háromezerrel kevesebb gyerek született hazánkban, mint 2006-ban. És ha a történéseket figyeljük, azt kell látnunk, még tovább gyorsulhat a fogyásunk.

– Huszonnégyezer fiatal állt el továbbtanulási szándékától, mert nem tudta fizetni a tandíjat… Ez miért jó?

– Mert a társadalmi mobilitás csökkenése bebetonozza a jelenlegi hatalmi elit uralmát, s mintegy kibérelnék saját utódaiknak a legfontosabb állami és társadalmi pozíciókat. Ezt szolgálja a felsőoktatásban részt vevők számát csökkenteni kívánó kormányzati szándék. Nyugaton minden második fiatal felsőfokú képzésben részesül, Magyar Bálint szerint viszont nálunk nincs szükség ennyi kiművelt főre. Kétségtelen, a gondolkodó embert nehezebb manipulálni. A mobilitás gyengülése nem csupán a társadalomnak, de az egyénnek is súlyos, akár pszichés károkat is okozhat.

– Önök hogyan tennék helyre a magyar szociálpolitikát?

– A legfontosabb, hogy növekedési pályára kell állítani a gazdaságot. Újra bevezetnénk a célzott támogatási rendszert, ami már önmagában is javulást hozna. Azoknak persze viszonylag rosszabb lesz, akiknek munkából szerzett bérrel kell majd pótolniuk a segélyeket.

– Mit terveznek a kereszténydemokraták a nemrég létrejött izraelita tagozattal?

– Nem a párt, hanem a Barankovics-alapítvány partnereként született meg ez a szervezet. Egy olyan csoport keresett meg bennünket, amely hívő zsidó értelmiségiekből áll. Konzervatív beállítottságúak, követik az ószövetségi törvényeket, a tízparancsolat szelleme szerint élnek. A társadalmi problémákat is ebből a szemszögből nézik. Nemzeti gondolkodásúak, izraelita magyarnak tartják magukat. Törekvéseik a kereszténydemokraták céljaival állnak rokonságban. Úgy érzik, az emberről és a társadalomról alkotott képük a kereszténydemokraták programjában, szellemiségében érhető tetten. Látható, hogy miközben a kormány egyre távolabb sodródik a társadalomtól, addig magában a társadalomban ilyen érdekes és értékcentrikus szövetségek jönnek létre.

Sinkovics Ferenc