A világegyetem egységét mutatja, hogy az idő mint fogalom az emberiség fejlődésének egy bizonyos szakaszán már az égitestek mozgásához kötődött. Ezt megelőzően a természeti népek a mindennapi életben megnyilvánuló szakaszosságot figyelték meg, és ehhez igazították létfenntartó tevékenységeiket, az élelem megszerzését, majd később megtermelését. Ahogy fejlődött a külvilág megismerése, úgy váltak mind pontosabbá a naptári rendszerek. Lényegében három mozgást kellett megfigyelni az égbolton, és ezeket egymáshoz viszonyítani: a Föld tengelyforgását (a Nap pályáját az égen), ennek időtartama a nap; a Hold keringését a Föld körül, ennek időtartama a hónap; a Föld keringését a Nap körül (eleinte fordítva gondolták), ez az év. Ez a három fogalom független az embertől, ehhez igazodik minden naptárrendszer. Mivel a fent említett égitestek mozgása egymással csak közvetett kapcsolatban van, ezért, ha például a Föld tengelyforgását vesszük egy napnak, akkor a hónap és az év hossza nem határozható meg egész számmal, vagyis az év hossza a nap hosszának durván 365 és egynegyedszerese.

Nem kis nehézséget okozott ez a napév és a holdhónap egyeztetésében. Egy napév durván számolva 12 holdhónapnak felel meg. De csak hozzávetőlegesen, mert ha pontosan számolunk, akkor a hibából évente 11 nap jön össze. Ezt az eltérést több módon próbálták korrigálni. Bizonyos évenként beiktattak egy tizenharmadik hónapot (szökőhónap), és így a Hold járását hozzáigazították a napévhez, vagy csupán a Nap járását vették figyelembe, és így határozták meg az időegységeket. Az előbbi esetben úgynevezett luniszoláris naptárakat szerkesztettek, az utóbbi esetben szoláris naptárakat. Volt egy harmadik megoldás is, amikor csak holdévekkel számoltak, ezt lunáris naptárnak nevezzük (főleg természeti népek használták).

Először Hammurabi óbabilóni birodalmában (Kr. e. XVIII–XVII. század) a király rendelte el a szökőhónap beiktatását. Ez Mezopotámiában is a király joga volt, Rómában pedig a pontifex testülete döntött a szökőhónapokról. A legrégebben elrendelt luniszoláris időszámítás a babilóniai naptár volt, ezt Krisztus előtt a IV. században vezették be. Tizenkét holdhónapot vettek egy évnek, és minden 19 évből a 2., 5., 8., 10., 13., 16., és 19. szökőév volt, azaz 13 hónapból állt.

A görög poliszok helyi naptárakat használtak, így a szökőévet sem sikerült egységesen bevezetni. A zsidó naptár babiloni eredetű volt, így 19 éves holdciklusokat használtak. A zsinagógai naptár jelenlegi formájában II. Hillel pátriárka javaslatára jött létre, először Kr. e. 344-ben használták. A muszlim naptár szabályozása Mohamed próféta nevéhez kötődik, aki megtiltotta a szökőhónapok beiktatását, és csak 354 vagy 355 napos holdévek használatát engedélyezte. Ebből eredően az iszlám világban az év időtartama 11 napos eltérést mutat, az évek úgynevezett mozgó évek. Így az egyes ünnepek állandóan eltolódnak, és mintegy 33 év alatt végigjárják az egész évet. Például a ramadám (böjti idő) lehet télen is és nyáron is.

A rómaiak első naptárát még Romulus, a városalapító alkotta meg: ez tíz hónapos naptár volt. Az év első napját Mars istenről (Martius) nevezték el. Caesar naptárreformja előtt (Kr. e. V. századtól) a római év a Hold járásához igazodott. A hónapok részben 31, részben 29 naposak, február 28 napos volt. Négy év összesen 1465 napot jelentett, ami évente egy nap eltérést mutatott a Nap járásához képest; Julius Caesar korára ez az eltérés már három napra rúgott. Caesar megbízott egy görög-egyiptomi származású csillagászt, Szoszigenészt, hogy szerkesszen új naptárt. Így született meg a Julianus-naptár, amely szerint minden év 365 napos, illetve minden negyedik év 366 napos (szökőév). A szökőnapot február 23. és 24. közé iktatták be. Ez lett a középkori és az újkori időszámítás alapja. Mint említettük, az év hossza nem egész számú többszöröse a nap hosszának, hanem annak 365,4242198-szorosa, ha pontosan negyed nap lenne az eltérés, akkor nem is lenne olyan nagy probléma, hiszen minden negyedik évben egy szökőnap közbeiktatásával kiküszöbölik a hibát. A valóságban azonban ez az érték 0,0078 nappal, azaz valamicskével több, mint 11 perccel és 14 másodperccel rövidebb. Ez a 11 perc 14 másodperc eltérés kerekítve 128 év alatt halmozódik fel egy napra, vagyis 128 évenként egy szökőnapot ki kell hagynunk, hogy minden visszatérjen a megfelelő kerékvágásba.

Erről a problémáról a Kr. u. 325-ben megtartott niceai zsinaton már tudtak, de korrigálását nem végezték el. Az évek múltával azonban már olyan nagy eltérés mutatkozott például a húsvét napjának eltolódásában, ami tűrhetetlen volt. A tridenti zsinat fel is hatalmazta XIII. Gergely pápát a naptárreform végrehajtására. A szükséges előkészületek és számítások elvégzésére a pápa Aloysius Livius olasz és Christopher Clavius angol csillagászokat kérte fel. Végül is a naptárreformot 1582-ben hajtották végre a keresztény világban, amikor is – az addigi eltolódást kiküszöbölendő – 11 napot egyszerűen kihagytak az évből. 1582. október 4. után rögtön 15. következett, vagyis ez az a 11 nap a történelemben, amikor tényleg nem történt semmi. Lehet, hogy ez inspirált egyes történészeket arra, hogy csalással vádolják meg a katolikus naptárkészítőket. Az új naptári rendszert – amelyet mind a mai napig használunk – ettől az időtől nevezzük Gergely-féle naptárnak. Hazánkban már az 1588. évi országgyűlésen bevezették, ezzel megelőztük Poroszországot, ahol csak 1700-ban, Angliát, ahol 1752-ben, Svájcot, ahol 1873-ban törvényesítették a ma is használatos naptárt. A muszlimok Mohamed próféta Mekkából Medinába menekülésétől számítják az éveket Hold-hónapok szerint, a zsidók a „világ teremtését” veszik kezdetnek. Az indiaiak időszámítása a dinasztiákhoz igazodik, így még az egyes tartományokban is eltérő. A kínai naptár jelenleg a 4645. évet számolja, a Patkány évét.

Hankó Ildikó

Háromezer év múlva

A tropikus év hossza 11 perc 14 másodperccel rövidebb egy negyed napnál; a különbség 128 év alatt tesz ki egy napot. Ám 400/128=3,125, ami azt jelenti, hogy 400 év alatt valamivel több mint 3 nap túllépés következik. Ezt úgy oldották meg, hogy minden százzal osztható év – bár 4-gyel osztható – ne legyen szökőév, viszont ha az évszám 400-zal is osztható, akkor azt az évet szökőévnek kell tekinteni. Így tehát nem volt szökőév 1700, 1800, 1900 sem, de éppen ezért volt szökőév a 2000. esztendő. E naptárrendszerrel hosszú időre meg lehet oldani a problémát, a következő korrekcióra majd a bevezetése után 3000 évvel lesz csak szükség, amikor is egy pluszszökőnapot kell majd beiktatni, de ez minket már nem érint.