– Önök gyorsabbak voltak, mint a Nabucco – ezekkel a szavakkal magyarázta Gyurcsány Ferenc Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, hogy miért írta alá az Oroszország által szorgalmazott Déli Áramlat gázvezeték tervét. Mire az orosz elnök kijelentette, hogy „Ha valaki csak azért akarja feltúrni a földet, hogy csöveket temessen el benne, az nem zavar bennünket”. Putyin magabiztos válasza érthető, hiszen azzal, hogy Magyarország aláírta a Déli Áramlat megépülésére vonatkozó szerződést, sikerült újabb sebet ejteni az Európai Unió és az Egyesült Államok által évek óta szorgalmazott alternatív gázvezeték tervezetén.

Amíg azonban az uniós tagállamok hosszú ideje képtelenek megállapodni a Nabucco sorsáról, addig Oroszország rendkívüli gyorsasággal előállt saját energiapolitikai tervével, és annak megvalósításában is megelőzte az európai döntéshozókat. Hazánk immár az ötödik európai uniós tagállam Ausztria, Olaszország, Bulgária és Görögország után, amelyik a Déli Áramlat mellett is elkötelezte magát, de más országok, például Németország is megállapodott a Gazprommal.

A moszkvai tervek szerint két nagy vezetékkel jutna el a gáz Nyugat-Európába. Az egyik az Északi Áramlat, amely a Balti-tenger alatt vezetne Németországba, ezzel a megoldással kikerülve a balti államokat és Lengyelországot. A másik vezeték pedig a Déli Áramlat, amely a közép-európai államokon át vezetne Olaszországba. Oroszország 2013-ra ígéri a gázvezetékek megépítését.

Az Európai Unió által szorgalmazott Nabucco gyakorlatilag a Déli Áramlattal futna párhuzamosan, azzal a különbséggel, hogy nem az oroszországi gázmezőkről, hanem a Kaszpi-tenger térségéből – az ugyancsak orosz érdekszférába tartozó Azerbajdzsánból és Türkmenisztánból, valamint Iránból – érkezne a földgáz Nyugat-Európába. A vezetéket az eredeti tervek szerint 2010-ben akarták üzembe helyezni, ám a megvalósítás érdekében még gyakorlatilag semmi nem történt. Ráadásul a Nabucco újabban forrásgondokkal is küszködik. A tervezett „forrásországok” közül ugyanis jelenleg csak Azerbajdzsán tűnik alkalmasnak: a türkmén gáz jelentős részét Oroszország már felvásárolta, Iránt pedig az Izrael iránti kötelező szolidaritásból nem tekinti az unió partnernek.

Oroszország Európa jelentős részének energiaellátásával igyekszik visszaszerezni nagyhatalmi pozícióit, a magyar kormány pedig az Egyesült Államok nyomása és az unió sürgetése ellenére is ennek a politikának kedvez. Az elmúlt másfél évben a Gyurcsány Ferenc vezette kabinet többször megváltoztatta álláspontját, ezzel diplomáciai bonyodalmakba keveredve. Tavaly márciusban Gyurcsány Ferenc például még arról beszélt, hogy „A Nabucco egy álom, és álmokkal nem tudunk lakásokat fűteni”. Fél évvel később a magyar kormányfő azonban már azt jelentette ki, hogy a fő feladat „Oroszországtól független gázforrások fellelése”. Két héttel ezelőtt pedig a magyar kormány elküldte egy, a Nabucco támogatására kötendő kormányközi egyezmény tervezetét az érintett országok nagyköveteinek, azzal a kifejezett céllal, hogy az majd gyorsítja a tervet.

A pénteken nyilvánosságra hozott szerződésből nem sok konkrétum derül ki a beruházás részleteire vonatkozóan. A Déli Áramlat hazai szakaszát egy fele-fele arányban a magyar állam, illetve a Gazprom tulajdonában lévő, Magyarországon bejegyzett cég fogja építeni. A magyar államot 300 milliárd forint terheli a beruházásban, amelynek előteremtése a Magyar Fejlesztési Bank feladata.

Hogy a bukás szélén egyensúlyozó Gyurcsány-kormányra milyen hatással lesz, hogy maga ellen fordította Washingtont és Brüsszelt, nem tudni. Mindenesetre Európában már arról suttognak, hogy ezzel a lépéssel Gyurcsány Ferenc valójában a személyes jövőjét igyekezett megalapozni, aki egy másik expolitikushoz, Gerhard Schröderhez hasonlóan a Gazpromnál remél pozíciót. A volt német kancellár jelenleg az Északi Áramlat beruházó cége felügyelőbizottságának elnöke.

Kállay-Nagy Szilvia