A 2008-ban középfokú tanulmányait befejező diák több újdonsággal számolhat a felsőoktatásba való belépéskor. Egyrészt több évtizedes gyakorlat után megváltozott a felvételi ponthatárrendszer szerkezete, másrészt 2008 szeptemberétől tandíjfizetési kötelezettség terhel majd minden diákot. Bakos András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezető főtanácsosa szerint a ponthatárrendszer megváltoztatásánál a döntés indoka kettős volt: az új, 400+80 pontos rendszer pontosabban kifejezi majd a jelentkezők teljesítményét.

– A középiskolai teljesítmény és két érettségi vizsgatárgy alapján kell rangsorolni a jelentkezőket. A két érettségi vizsgatárgy százalékos eredményét az új pontozási rendszerben nem kell átszámolni, ahány százalékot elér valaki, annyi pontot kap. Ezzel a pontozási rendszerrel várhatóan csökken, illetve megszűnik az a szituáció, hogy sok jelentkezőnek azonos pontszáma legyen.

A szakember szerint a középiskolai teljesítményt és az érettségit (az általános műveltséget) ez a rendszer jobban értékeli, mivel „a megszerezhető 400 pontból 100 pontot az érettségi vizsgatárgyak százalékos eredménye alapján lehet megszerezni.” Könnyebbség és pozitív előrelépés, hogy az eddig megszokott gyakorlattól eltérően a nyelvvizsgaeredményeken és a tanulmányi versenyeken elért helyezéseken kívül másért is lehet többletpontot szerezni. Egy másik változás, a tandíj szedése azonban jelentősen megosztja a közvéleményt.

Eltérő szerkezet

A sokat emlegetett romló tudásszint nem teljesen hozható összefüggésbe a hallgatók számának növekedésével. Sokszor hallani, hogy Magyarországon tömegoktatás van, ami igaz, de nem csak abban az értelemben, hogy sokan jelentkeznek felsőfokú képzésre. Ha már a kormányzati kiadványban Oxford és Cambridge szerepel, akkor érdemes megvizsgálni, hogy az Egyesült Királyság két legjobb egyetemén milyen az oktatás rendszere.

Azok a diákok, akik Cambridge-be vagy Oxfordba akarnak menni tanulni, egy-egy speciális kollégiumba jelentkeznek. A képzésük nagy részét ezen a helyen kapják meg, ezért nagyon fontos számukra, hogy a megfelelőt megválasszák. Minden kollégiumban 200-400 hallgató van, ezekre jut általában 30 vagy valamivel több tanár, akik kis csoportokat tanítanak. Ezzel szemben Magyarországon a szemináriumi oktatás nem ilyen magas nívójú. Belátható, ha egy tanár 10-12 tanulót oktat, megláthatja mindenki erősségét, gyengéjét, míg egy előadáson, ahol sok tíz-száz hallgató vesz részt, erre nincs lehetőség.

Az utóbbi pár napban több új tandíjtervezet látott napvilágot, melyet a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) egyöntetűen elutasított. Emlékezetes, 2006-ban, a választások előtti kampányban még Sándor Klára és Arató Gergely, az MSZP szakpolitikusai is tagadták, hogy általános tandíj-kötelezettséget vezetnének be. Amikor a koalíció mégis javaslatot tett a tandíjra, a HÖOK egy alternatív javaslatot dolgozott ki, azonban ezt az Oktatási Minisztériumon nem ment át. Tavaly több városban szerveztek tüntetéseket a tandíj ellen. Ágh Péter, a Fidesz országgyűlési képviselője a Demokratának elmondta, hogy a kormányzat nem veszi komolyan a fiatalokat, hiszen rendre olyanokat ígérnek, amiket nem tartanak be.

– 2002-ben az ingyen jogosítványt és ingyen nyelvvizsgát ígérték, azonban abból sem lett semmi.

Arató szerint a tandíj bevezetése azt eredményezheti, hogy csak a módosabb szülők tudják majd gyermekeiket taníttatni, ezáltal szakadék keletkezhet a magyar társadalmon belül.

– Ha a mostani adatokat megnézzük, kiolvasható belőlük, hogy annak ellenére, hogy az érettségizők száma nőtt, a tandíj miatt mégis 24 ezerrel kevesebben jelentkeztek felsőoktatásba.

Az internetes fórumokat böngészve az is látszik, hogy sokkal többen vannak a tandíj ellen, mint mellette.

Diákhitel: lehetőség?

2001-ben az Orbán Viktor vezette kormány felállította a diákhitelrendszert, melynek szolgáltatásait azóta körülbelül 250 ezren vették igénybe. Őri András, a Diákhitel Központ kommunikációs igazgatója elmondta, hogy sok emberben tévhit él a diákhitellel kapcsolatban. Ezt a kölcsönt nem az állam adja, hiszen ha a költségvetésből finanszíroznák, akkor az óhatatlanul megszorításokhoz vezetne a jogosultak körét illetően, hiszen az erre a célra fordítható összegnek korlátja lenne. Ehelyett a tőkepiacról a Diákhitel Központ maga is hitelként veszi fel azt a pénzt – az állam segítségével nagyon olcsón –, amit aztán önköltségi elven, üzleti haszon nélkül továbbad a hallgatóknak. Így minden 40 év alatti felsőoktatásban tanuló hozzájuthat, mi több, azonos feltételekkel juthat hozzá ehhez a kölcsönhöz. A kamat a tőkepiaci mozgásoknak megfelelően változik.

„A hallgatói hitelrendszer célja, hogy minden fiatal számára esélyt teremtsen a felsőoktatásban való részvételre, függetlenül az egyén, illetve családja anyagi teherviselő képességétől, valamint hogy a kormány hosszú távon biztosítsa az általánosan hozzáférhető, tömeges és minőségi felsőoktatás fenntarthatóságának feltételeit a magyar gazdaság fejlesztése érdekében.” – olvasható nemcsak a létrehozó 119/2001-es, de a jelenleg érvényes 86/2006-os kormányrendeletben is. Jelenleg 95 ezer törlesztő van, körülbelül 40 ezer volt hallgató pedig már teljesen vissza is fizette a felvett hitelét.

Gond akkor van, ha valaki a felszólítások dacára is hathavi hátralékot halmoz fel. Ebben az esetben a Diákhitel szerződést bont, és az adóhatóság részére továbbítja az illető adatait. Ma mintegy 2500 ügyfél van ebben a helyzetben, a törlesztők 3 százaléka. Ez nemzetközi összehasonlításban is kiváló arány.

Felmerül a kérdés, mi van akkor, ha valaki a diákhitelt felvette, a tanulmányainak finanszírozására fordította, mert családjának anyagi helyzete nem engedte meg, hogy a tanulást önmaguk fizessék, és a diploma megszerzése után nem kap munkát, amire a munkanélküliség folyamatos növekedésével egyre több esély van. A törlesztést ekkor is meg kell kezdeni, tekintve, hogy a diákhitelezés egy önfenntartó rendszer, ahol a hosszú távú, stabil működés érdekében egy kötelező minimális törlesztést mindenkinek fizetnie kell, még akkor is, ha nincs munkája. Ez az összeg a minimálbérhez van igazítva, annak jellemzően 6 százaléka, jelenleg 3920 forint havonta. Ha a jövedelem meghaladja a minimálbért, akkor az elvárt törlesztés az átlagjövedelemnek lesz majd jellemzően a 6 százaléka. Az előtörlesztés viszont díjtalan, és a bankhitelekkel ellentétben rögtön a tőketartozást csökkenti. A 2006/2007-es tanévben a volt hallgatóknak 5,2 milliárd forint kötelező törlesztőrészlet volt előírva, ezzel szemben közel 10 milliárd forint érkezett be a törlesztési számlára. Őri András szerint a döntő többségnek tehát nem okoz megoldhatatlan gondot a kötelező részlet, sőt marad pénze a díjtalan előtörlesztésre is.

Pozsgai András Tamás

Mindenki másképp csinálja

Az Európai Unió 27 országa közül nincs tandíj Luxemburgban, Dániában, Görögországban, Csehországban, Lengyelországban és Máltán. Nincs tandíj, de kötelező tagsági díjat kell fizetni valamely hallgatói szervezetnek Finnországban, Svédországban, Németországban és Cipruson. Több országban a tandíjat diákhitelből lehet fedezni, vagy az állam fizeti azt a hallgató helyett.

Beszédes számok

2006-ban (amikor még nem volt tandíj) 132 ezren, 2007-ben pedig mindössze 108 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézményekbe. Tavaly 56 ezer fiatalt vettek fel az államilag támogatott képzésbe, idén már csak 48 ezer diák tudott bekerülni főiskolára, egyetemre.