A Nagy Kiállítótér Pécs megújulásának egyik legfontosabb szimbóluma lett volna, ráadásul enélkül a Matisse-tárlat sem jöhet el 2010-ben, mert a milliárdokat érő anyagot csak a megfelelő felszereltséggel rendelkező kiállítótérnek adták volna kölcsön. „Pécs ugyan nagy múzeumhálózattal rendelkezik, ám nincs olyan méretű kiállítótere, amely alkalmas volna nagy nemzetközi, átutazó kiállítások befogadására, vagy nagy tematikus kiállítások rendezésére, márpedig az Európa Kulturális Fővárosa-év nem képzelhető el ilyen események nélkül” – olvasható a terv indoklásaként Pécs egykori pályázatában. Nemrég kiderült az is, hogy a 16 ezer fős kórusolimpiát sem Pécsen, hanem Kínában rendezik meg, ám jó hír, hogy a pályázatban ennek helyszíneként említett Zenei és Konferencia-központ viszont megépül. A monitoring bizottság véleményét egyébként a helyszínen feltett kérdésekre adott válaszokra és a városok jelentésére alapozta, amely Pécs esetében „mély benyomást” tett a szakemberekre, ám az értékelésben elmarasztalások is olvashatóak, így az arra vonatkozó elvárás, hogy a vezető tisztségviselők stabilan a helyükön maradjanak. Pamfletbe illő, hogy Méhes Márton művészeti igazgató két nappal az ülés után mondott le. A jelentés sürgeti azt is, hogy Pécs vonja be a lakosságot és a civil szférát, ami alapvető vonása az EKF szervezésének, különösen azért, mert a létesítményeknek 2010 után is működniük kell. Hiányolták a pénzügyi fedezet garantálását is, szerintük a siker érdekében tisztázni kell a hatóságok kötelezettségvállalását a projektre, illetve a létesítmények 2010 utáni finanszírozására. A pécsi beruházások egyébként több mint 34 milliárd forintba kerülnek, aminek nagy részét uniós, kis részét városi és 5 százalékát állami források adják. A városnak azonban még az önrész is problémát okoz.

Egyszóval, ingatag lábakon áll a szélbe kiáltott dicséret. A helyzet tarthatatlanságát jól mutatja, hogy a miskolciak bejelentették: a debreceniek mellett 2010-ig ők is megvalósítják az EKF-pályázatukban felvázolt terveket, még az egykori hőerőműből kialakítandó kulturális centrum is elkészül. A polgármester bejelentette: Debrecennel karöltve készen állnak arra, hogy Európa kulturális fővárosa legyenek.

Innovatív bányaváros

Ha régióra vonatkozóan is, de nem példa nélküli az az ötlet, hogy több város kapcsolódjon egy EKF-projektbe, Essen ugyanis – elsőként – éppen ezt kívánja megvalósítani. Az egykori bányaváros az akkori bírálóbizottság szerint rendkívül innovatív tervvel pályázott, amely arra nyújt modellértékű példát, miként lehet egy volt ipari települést a kultúra segítségével megújítani. Ilyen értelemben a félmillió lakosú Essen az egész Ruhr-vidék nevében indult a címért, aminek elnyerése 5,3 millió embert érint. A program egységként, ahogy a logón is látható, sokközpontú hálóként kezeli a térség 53 városát, aminek szép példája a repülő városháza ötlete, amely az év során az összes települést végigjárja majd. Essen egyébként ez elmúlt néhány évben már jelentős változásokon ment keresztül, úttörő az ipari negyedek kulturális célú átalakításában, van operaháza, filharmonikus zenekara, illetve híres múzeuma is, a Folkwang, ezenkívül megnyílt a japán SANAA által tervezett Management és Design iskola, valamint a Red Dot Design Múzeum is, amellyel lassan Európa egyik dizájncentrumává válik a város. Programja középpontjában különleges építészeti és képzőművészeti installációk, ötletek állnak, elsősorban a már elindult folyamatokra támaszkodva halad tovább. Ők felelnek meg a leginkább az EKF egyik alapvető céljának, miszerint pályázatuk hosszú távú elképzelés, amelynek megvalósítása során a kultúra valóban jobbá teszi az életminőséget. A német parlament tavaly novemberben hárommillió eurót ítélt a Ruhr 2010 projektre, a monitoring bizottság jelentése egyébként azért marasztalta el Essent, mert túlságosan számít a szponzorokra is. A felkészülést két igazgató irányítja, s mellette összesen négy, más-más területért felelős művészeti igazgató dolgozik, habár az irodában összesen 45-en dolgoznak – Pécsen alig több mint húszan, Isztambulban több százan.

Európa kapuja

A 12 milliós török világváros rendkívüli erőkkel készül a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatra. Nem titkolt cél, hogy mindezzel európai integrációját segítse elő, így programjaival elsősorban a közös gyökereket, illetve saját, Európa és a Kelet közötti híd szerepét hangsúlyozza, s a fő motívum Isztambul mint kulturális olvasztótégely. Egy nagyszabású programsorozata például az egykori világutazók nyomát követi, amelynek keretében művészetet és művészeket szállít Európa tájaira különböző közlekedési eszközökön.

Annak ellenére, hogy itt egyértelműen megjelennek a politikai célok, magát a jelöltséget civil szervezetek kezdeményezték, és a munkában jelenleg is részt vesz 13 ilyen csoport, emellett működik adminisztratív, koordinációs, művészeti és kommunikációs bizottság, amelyekben többek között egyetemi professzorok, Isztambul polgármestere és kormányzója, az egyik miniszterelnök-helyettes, valamint a kultúráért és a turizmusért felelős miniszter is helyet foglal. Az erős kormányzati támogatás természetesen komoly pénzügyi hátteret is jelent, például a programokra szánt összeg kétharmadát az állam biztosítja – ám az épületek felújítását a város és kerületei finanszírozzák –, emellett egy különleges, bár talán nem osztatlan lelkesedést kiváltó ötlet is jelentős anyagi forrást nyújt, miszerint a benzin árát Isztambulban fél centtel növelik, amelyet aztán az EKF-re fordítanak.

A város inkább felújításokat, mint új beruházásokat valósít meg az EKF kapcsán, így a Topkapi-palota, az Aranyszarv-öböl mentén mind az iszlám, mind a keresztény templomok restaurálása zajlik már, akárcsak a Hagia Szofia székesegyházé és az Archeológiai Múzeumé. Megnyitják az ősi Theodosius kikötőt, rekonstruálják a Taskazik Hajógyárat, a Rami kaszárnyák helyére kerül az Isztambuli Könyvtár. Egy új múzeum egy 27 századon átívelő utazásra invitál a múlt mellett a fejlődési lehetőségeket is bemutatva, felépül egy kifejezetten fiatal dizájnerek számára tervezett központ. Mindemellett elsősorban az egész város építészeti szempontú megtisztítására kerül sor, ami hat, főleg a gyors iparosodás és a belföldi migráció következtében széteső struktúrájú, idősebb kerületet érint. Ezek egyikében ki is robbant a botrány, a Sulukule negyed roma lakossága ugyanis tiltakozik az ellen, hogy a város több mint hatszáz házat lebontson. A projekt kiterjed hátrányos helyzetben lévő, ázsiai külterületekre is, amelyeket különböző fesztiválokkal igyekszik bekapcsolni a kulturális vérkeringésbe, s érdekes lehetőségeket rejt a Dem(art)racy village elnevezésű program, amelynek keretében prominens művészek változtatják át a viskókat és kunyhókat.

Négy elem

A programokat az élete végén Anatóliába visszavonult Arisztotelész által meghatározott négy őselem és az évszakok alapján csoportosítják, így télen a Föld a múltra koncentrál, megpróbálja annak örökségét a modern értékek sorozatába oltani, így biztosítva fennmaradását. A Levegő a város sprituális gazdagságát szimbolizáló minaretek, keresztény templomok és zsinagógák ideje, tavasszal. A víz időszaka lesz talán a leglátványosabb, ugyanis a város és a tenger kapcsolatát mutatja be, a legtöbb programot a vízre helyezve, ami már csak klimatikus szempontból is igen előnyös. Ekkor kerül a középpontba a tengeren érkező Európa is. A kortárs művészeteké a tűz, amely átalakító elemként jelenik meg, vízből gőzt, fából hamut, homokból üveget hoz létre, ilyen értelemben Isztambul átváltozását szimbolizálja egy modern metropolisszá.

Fehérváry Krisztina

Ízelítő Essen terveiből

– B1_21st – Szépség az utakon néven a B1 és az A40 autóutak, illetve környezetük átalakítása burjánzó kulturális területté, például autósmozival a parkolóházakban, irodalmi sátrakkal a benzinkutaknál, stb.

– Láthatatlan város elnevezéssel az egykori bányászok előtt tiszteleg Essen. Nemzetközi művészeket kérnek fel arra, hogy létrehozzák a föld alatt ezer méter mélyen uralkodó csendbe törő, ember és gépek keltette zajokat.

– A Folkwang Atoll címmel egy hatalmas műalkotásként húsz részből álló szigetcsoportot hoznak létre, amelyet a látogatók csónakkal fedezhetnek fel. Ízelítő Essen terveiből

Ízelítő Isztambul programjaiból

– Anyák, istennők, szultánnők címmel évszázadokon átívelő megakiállítás a nők társadalomban betöltött szerepéről.

– Hidrellez fesztivál, amely a tavasz ünnepe lesz mindenféle – köztük pogány, sámánista – vallások szertartásaival.

– A hit napjai címmel nemzetközi fórumok megnyitása információcsere, vita és kapcsolatok kiépítése céljából a különböző vallások között.

– Európa a Boszporuszon címmel művészeti vásár vízen úszó pavilonokkal.

– Zenei csereprogramok Bartók Bélára, Liszt Ferencre és A. Adran Saygunra fókuszálva.