Orbán Viktor, a Szövetség elnöke még 2006. október 23-án jelentette be, hogy referendumot kezdeményeznek, ám a kormány érdekeit szolgáló időhúzásnak köszönhetően csak most kerülhetett sor a szavazásra. Ám nem csupán ez a másfél év volt az oka, hogy mindenki egyre feszültebben várta a voksolást, hanem az is, hogy tudni lehetett: egy nagyarányú vereség alapjaiban rengetheti meg a kormánypártok, leginkább Gyurcsány Ferenc helyzetét.

Az MSZP és az SZDSZ eltérő taktikát folytatott a kampányban. A szocialisták eleinte megpróbálták elbagatellizálni a referendumot, a lehető legkevesebbet beszéltek március kilencedikéről. Amikor aztán az utolsó napokra egyre valószínűbbé vált, hogy magas lehet a részvétel, akkor pedig Orbán Viktort támadták, hátha ezzel elérik, hogy korábbi támogatóik, akiknek ellenérzéseik vannak a Fidesz elnökével szemben, semmiképp se szavazzanak igennel. Az SZDSZ ezzel szemben kezdettől fogva látványosan kampányolt – természetesen a nemek mellett –, úgy értelmezve a népszavazást, mintha az a szocializmus visszatéréséről szólna. Ez a szocialista párt koalíciós partnerétől meglehetősen abszurd próbálkozás volt.

A Fidesz taktikája is fokozatosan változott a kampány folyamán. Eleinte szinte kizárólag a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj eltörléséről beszéltek, később egyre nyíltabban mondták ki, hogy a referendum Gyurcsány Ferenc sorsát is befolyásolhatja. A negyedik parlamenti párt, az MDF ugyanakkor a hallgatást választotta, a hivatalos indoklás szerint azért, mert szerintük az ország ügyeiről nem az embereknek, hanem a politikusoknak kell dönteniük.

A végére bekeményedő kampány azt eredményezte, hogy – bár a közvélemény-kutatások éppen ellenkező tendenciát mutattak az utóbbi hetekben, hónapokban – a részvételi szándék március kilencedikére jutott a csúcsra. Az első pillanattól kezdve érezhető volt, hogy sokan járulnak az urnákhoz. A délelőtt 11 órakor mért 18,69 százalékos részvétel például már magasabb volt, mint a legutóbbi önkormányzati választáson ugyanebben az időpontban, holott a rendszerváltozás óta az volt a jellemző, hogy a népszavazások egyre kevesebb embert mozgatnak meg.

Talán a felfokozott izgalmak okozhatták, hogy négy haláleset is történt a szavazóhelyiségeknél, reggel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyharsányban a szavazókör megnyitása előtt meghalt meg a szavazatszámláló bizottság egyik tagja, délelőtt a Győr közeli Nyúl községben egy 72 éves asszony vesztette életét, miután a szavazókörből kilépve rosszul lett. Szintén délelőtt a Borsod megyei Tornanádaskán a szavazóhelyiségben elhunyt egy 74 éves férfi, majd kora délután Miskolcon is életét vesztette egy választópolgár a népszavazás helyszínén. Este hét órakor aztán kiderült, hogy a választásra jogosultak több mint fele, egészen pontosan 50,49 százaléka az urnákhoz járult. A szavazópolgárok döntése teljesen egyértelmű volt, 84,08 százalékuk nem kért a kórházi napidíjból, míg a vizitdíj eltörlésére 82,42 százalék, a tandíj eltörlésére pedig 82,22 százalék mondott igent.

Hogy az arányokat jobban érzékeltessük: az igenek mellé mindhárom kérdésben több mint 3,3 millióan húzták be az ikszet, míg a 2006-os országgyűlési választásokon a győztes MSZP listájára 2,33 millióan, a Fidesz–KDNP-listára pedig 2,27 millióan voksoltak. Soha nem volt tehát még ilyen egység egy politikai jellegű kérdés megítélésében, mint most. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyetlen párt kezdeményezése mellé sem álltak oda ennyien a rendszerváltozás óta.

A három igenre leadott szavazatok kiegyensúlyozottsága politikai üzenetet is hordoz. Azt mutatja, hogy a polgárok számára nemcsak az volt egyértelmű, hogy az egészségügyi ellátásért és a felsőoktatásért nem akarnak duplán fizetni, hanem azt is világossá tették, hogy elutasítják a pénzbeszedésre alapozott gazdaságpolitikát, a reformoknak nevezett káoszt.

A kormányfőre kemény napok várnak. Március végén pártszavazáson kell támogatást nyernie legújabb ötleteihez, és nagy kérdés, a sokkoló népszavazási eredmények ismeretében ekkor nem kerül-e szóba az ő jövője is. Már csak azért is, mert az SZDSZ az életéért küzd, így elképzelhető, hogy a szabad demokraták bekeményítenek a következő hetekben és megszorongatják a kormányfőt. A lehetséges forgatókönyvek között szerepelhet, hogy Gyurcsánynak a párt éléről és a miniszterelnöki posztról is távoznia kell, bár egyelőre nem látszik olyan erős vetélytárs, aki a helyére léphet. Elképzelhető az is, hogy csak a pártelnöki posztról mondatják le, így az MSZP élén jöhet egy új ember, aki később esetleg megerősödve a szocialisták miniszterelnök-jelöltje is lehet. Azt sem lehet kizárni persze, hogy minden marad a régiben, és az őszi, egészségbiztosítási törvényről szóló népszavazáson még a kormányfőnek kell elvinnie a balhét, s csak azután, több mint fél évvel a 2009-es európai parlamenti választás előtt kerül komolyabban terítékre a jövője. A szocialisták természetesen tudják, hogy minden egyes vereséggel egyre gyengébbek lesznek.

Vasárnap minden eddiginél egységesebb volt a társadalom, lesújtó véleményt mondott a Gyurcsány Ferenc vezette kormány tevékenységéről. Az eredmény egyértelmű: a neoliberális, megszorító politika megbukott.

És ehelyütt kivételesen igazat kell adnunk Horn Gábornak. Az SZDSZ-es államtitkár a népszavazás estéjén Kóka János társaságában nézte a kormányfő beszédét, és amikor Gyurcsány úgy fogalmazott, „az emberek azt mondták, hát ha nem muszáj fizetni 300 forintot, akkor mi nem fizetnénk 300 forintot”, Horn így szólt:

– Nem azt mondták, Feri. Azt mondták, hogy menj a p…ba.

Ennél tömörebben nehéz lenne összefoglalni a népszavazás tanulságait.

Bándy Péter

Így látták

Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöke:

– A népszavazásra fölajánlott kérdések alapján több mint hárommillió ember úgy voksolt, hogy ha lehetősége van ingyen is megkapni olyan szolgáltatásokat, amelyekért korábban fizetnie kellett, akkor ő inkább ingyen szeretné megkapni.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke:

– A vasárnapi népszavazásnak nem a pártok és nem a politikusok a győztesei, hanem Magyarország.

Kóka János, az SZDSZ elnöke:

– A Fidesz népszavazás-cunamival permanens válságövezetté zülleszti Magyarországot, és ezzel veszélyezteti az oktatás, az adózás, az egészségügy reformját.

Dávid Ibolya, az MDF elnöke:

– Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor meccsében 2:2-re állunk. A 2006-os választás kapcsán kétszer Gyurcsány Ferenc győzött, az önkormányzati választáson és a mai népszavazáson pedig Orbán Viktor.

Semjén Zsolt, a KDNP elnöke:

– Gyurcsány Ferenc, mondhatni, egy bukott miniszterelnök, vagy egy olyan ember, aki önmagát miniszterelnöknek képzeli, hiába mondja, hogy érti a népszavazás üzenetét, valójában nem érti. Kit érdekel ma már, hogy Gyurcsány Ferenc egyet ért-e a nép akaratával vagy sem?

szencz