– Hogyan értékeli a népszavazást?

– A korábbi népszavazásokon tapasztalt választói aktivitás fényében akár meglepőnek is nevezhetnénk a több mint 50 százalékos részvételt, hiszen leszámítva az 1989-es „négyigenes” referendumot, idén volt a legmagasabb az urnákhoz járulók aránya. Alacsony részvételt indokolhatott volna az a politikai és morális válság is, amelybe az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követően sodródott az ország, hiszen a társadalom jelentős része kiábrándulni látszott a politikából, a politikusok népszerűsége soha nem látott mélypontra zuhant. Azonban az utóbbi másfél év alulról szerveződő tiltakozó mozgalmai mégis azt mutatták meg, hogy a társadalom egyre inkább magára talál, és élni kíván a demokratikus intézményrendszer biztosította jogaival, így a közvetlen demokrácia eszközével is. Kulcsfontosságúnak tartom, hogy ez volt az első olyan alkalom, ahol a választók véleményt nyilváníthattak arról a kormányprogramról, amelyre nem adtak felhatalmazást 2006-ban, hiszen a jelenlegi kormánypártok tudatosan megtévesztették őket a választási kampányban. A magas részvétellel és az igenek elsöprő győzelmével egy félrevezetett ország utasította el a hazugságra alapuló kormányzást.

– A kívánatos következmény nyilván a kormány lemondása, és időközi választások kiírása lenne. Van-e erre esély?

– Meggyőződésem szerint valóban egy előrehozott választás mutatná meg a társadalom tényleges akaratát, és vonhatná felelősségre nemcsak a Gyurcsány-kormányt, hanem a hatéves kudarcért felelős balliberális oldalt is. A jelenlegi közjogi berendezkedésben viszont kizárólag a parlamenti többség buktathat kormányt, és dönthet előrehozott választásról. A miniszterelnök pedig egészen idáig ügyesen tartotta sakkban saját pártját, s a kisebbik kormánypártot, amellyel biztosította azt a támogatást, ami a politikai túléléséhez szükséges. Vasárnap azonban a helyzet megváltozott, hiszen Gyurcsány Ferenc és programja megsemmisítő vereséget szenvedett, ami egy fejlett demokráciában automatikusan a kormány lemondásához vezetne. Bár Gyurcsányt nyilvánvalóan sosem érdekelte a társadalom véleménye, de mind a szocialista párton belül, mind a koalícióban már érezhetőek a feszültségek. Alapvetően három erővonal látszik kikristályosodni, akiken a kormány jövője múlik: a miniszterelnök és szűkebb köre szemben áll az MSZP-n belüli egyre markánsabb ellenzékkel és az SZDSZ-szel. Az utóbbi saját fennmaradása érdekében rákényszerül, hogy távolodjon vagy akár leszakadjon a szocialistákról, míg a kommunista utódpárton belül talán még akadnak jóérzésű, felelős politikusok, akik már nem tudnak tükörbe nézni a párt és a miniszterelnök tevékenysége miatt. Mindez azonban sokkal inkább Gyurcsány Ferenc eltávolítását valószínűsíti, mint előrehozott választásokat.

– Mi a véleménye Gyurcsány azon kijelentéséről, hogy a kormánynak nem áll szándékában pótolni a kórházak, egyetemek kieső bevételeit?

– A miniszterelnök már a népszavazási kampányban ezzel fenyegette meg a lakosságot, és zsarolta az érintett szférákban dolgozókat, melyet az urnazárást követően újra megismételt. Egy lehetséges forgatókönyv szerint a kormány szándékosan hozza még nehezebb anyagi helyzetbe az egészségügyet és a felsőoktatást azzal, hogy valóban nem pótolja ki a hiányzó forrásokat, majd az ellenzéki pártokat teszi meg bűnbaknak, mondván, a népszavazáson keresztül miattuk nincs pénz. Az erre vonatkozó források azonban rendelkezésére állnak a kormánynak, a Fidesz pedig már javaslatot is tett a szükséges költségvetési módosítások megtételére. Mindez azt bizonyítja, hogy pusztán politikai akaraton múlik a kérdés. Azt se felejtsük el, az államnak alkotmányos kötelessége az egészségügy és az oktatás biztosítása, azaz a kormány nem tagadhatja meg a két ágazattól, így a társadalomtól a szükséges finanszírozás garantálását. Ha a korábban már elvont forrásokat valóban nem adják vissza a két szférának, az egyben a választói akarat és a népszavazás eredményének tudatos kijátszását jelentené, hiszen a három kérdés nem pusztán a különböző díjak eltörléséről szólt, hanem a kettős adóztatás és az állami szolgáltatások piacosításának elutasításáról is.

– Az esetlegesen felhorgadó indulatok, netán utcai összecsapások semlegesíthetik-e a népszavazás társadalmi hatását?

– Gyurcsány Ferenc görcsös ragaszkodása a hatalomhoz eddig is bebizonyította, mindenre képes pozíciójának megtartása érdekében. Ha úgy látta jónak, hazudott a választóknak, vagy a rendőrséget használta fel politikai eszközként a tiltakozások elnyomására. Nem gondolom, hogy ez a népszavazás után másként történne. Valószínűleg a kormány újra a már bevált eszközökhöz fog nyúlni, azaz hatékony kormányzás helyett ismét kommunikációs offenzívával próbálja ellehetetleníteni az ellenzéket, miközben félelemben tartja a társadalmat. Ilyenkor szokták elővenni a szélsőjobboldallal való rémisztgetést, vagy az antiszemita-kártyát, legvégső esetben az erőszakot vagy az egzisztenciális fenyegetést. Egy szabad országban és valódi demokratikus keretek között ez elképzelhetetlen lenne, de amíg a kormány kordonok mögé és páncélozott autókba bújik a nép elől, itt nem lesz demokrácia. A történelmi tapasztalatok már megmutatták: ha nincs demokrácia, a hatalom bármit megtehet, és meg is fog tenni. Mégis hiszek abban, hogy a társadalmat sokáig már nem lehet félrevezetni.

– Hosszabb távon milyen következménye lesz a népszavazásnak? Megerősödhet-e az MSZP, ha Gyurcsányt feláldozzák egy hitelesebb szocialista vezéralak javára? Veszíthet-e a Fidesz saját népszerűségéből, ha nem lesz kormányváltás?

– Már korábban is azon a véleményen voltam, hogy Gyurcsányt még 2010 előtt eltávolítják a kormány éléről, hiszen az MSZP-nek ez lehet az egyetlen esélye a teljesen megsemmisítő vereség elkerülésére. A népszavazás eredményének tudatában ez még inkább elkerülhetetlennek látszik. Ha a népszavazás következmények nélkül marad, az a kormány kizárólagos felelőssége, így nem sokat változtathat a Fidesz népszerűségén, és a nagyobbik ellenzéki párt minden bizonnyal meg is nyeri jövőre az Európa Parlamenti választásokat. Azonban egy új miniszterelnök valóban elmozdíthatja a kormánypártokat a mélypontról, és a választások előtt ismét beindulhat a pénzosztó politika, így amennyiben 2010-ig kell új választásokra várnunk, egy már megszokott, demagóg kampánnyal akár komolyabb versenyt is kikényszeríthet a szocialista párt. Az SZDSZ kilátástalan helyzete viszont arra kényszerítheti a kisebbik kormányzópárt embereit és holdudvarát, hogy szakítva mind az MSZP-vel, mind saját sikertelenséggel terhelt múltjával, esetleg egy új pártformációban keressen túlélést. A kérdés az, hogy a magyar társadalom hagyja-e magát újra és újra megtéveszteni.

– Miként tudná a jobboldal saját javára fordítani a népszavazás eredményét?

– Ha cinikus akarok lenni, azt mondom, hogy a nemzeti oldalnak semmit sem kell tennie, hiszen Gyurcsány Ferenc szemmel láthatólag maga veri szét saját pártját és a kormánykoalíciót. Azonban a kormány hatalmon maradása további beláthatatlan károkat okozhat az országnak, így nem elég pusztán várni és nézni a koalíció vergődését. Az, hogy valamennyi népszavazási kérdés esetében hasonló volt a támogató szavazatok aránya, azt mutatja, hogy a kormánynak nem sikerült a társadalom különböző rétegeit egymás ellen fordítani, az ország strukturálisan és földrajzilag is egységes politikai képet mutatott. A társadalmi szolidaritás felülírta a pártkötődést. Amennyiben a jobboldal túlzottan agresszívan támadja a kormányt, az újra azt eredményezheti, hogy hatalmuk megtartása érdekében újra összezárnak az MSZP politikusai. Így a nemzeti oldalnak továbbra is a társadalom és Magyarország élő és figyelő lelkiismeretének kell maradni, folyamatosan rá kell mutatnia azokra az anomáliákra, amelyek végigkísérik a kormány tevékenységét. Ahogy Orbán Viktor is kihangsúlyozta. A népszavazás eredménye Magyarország összefogását jelentette, így a jelenlegi ellenzéknek az a feladata, hogy meg- és ébren tartsa ezt az összefogást, miközben meg kell védenie ezt a nyilvánvaló többséget a félrevezetéstől vagy a politikai terrortól.

Ágoston Balázs