A mai magyar társadalom nem lop, nem csal, nem hazudik, nem bűnözőknek az összessége, nem akarja elkerülni a fizetési kötelezettségeket – mondta Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere –, de húsz évvel a rendszerváltozás után már nem képes azokat a terheket vállalni, amiket a kormányzat folyamatosan a vállára tesz. Ezzel a társadalmi realitással a hatalomgyakorlók nem képesek szembesülni. Ráadásul miként Kádár János, a politikai intézményeket, a demokráciát ők is színháznak tekintik, a rendőrséget pedig az erődemonstráció és a megfélemlítés eszközeként használják.

Mindezek persze morális kérdéseket is felvetnek, jóllehet a balliberális értelmiség alapvető tételei közé tartozik, hogy a politikában nincs bűn és erény. Ennek elhitetésében nagy segítségükre van a média, amely érthetetlen módon nem áll alkotmányos kontroll alatt, hanem egyes érdekcsoportok irányítják, befolyásolják. Ennek következtében pedig a szabad választások lehetősége is megkérdőjelezhetővé válik:

– Ha bemegyek egy kínai étterembe és ott elém raknak egy étlapot, amin rajta van, hogy huturu meg poturu, vajon szabadon választhatok-e a kettő közül? – tette fel előadásában a kérdést Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. – Bizonyos értelemben igen, de valójában nem, mert fogalmam sincs, hogy mit takar az egyik és mit a másik név. Ha oda van írva, hogy sült kacsa az egyik és rántott ponty a másik, akkor el tudom dönteni, hogy kacsát szeretnék enni, vagy halat. A média esetében pontosan ez a helyzet. Valójában nem az igazságot, nem a valós tartalmat közvetítik a különböző politikai felfogások tekintetében, hanem a manipulációk révén olyan kiragadott részelemeket, amelyek éppen úgy értelmezhetetlenek, mint a huturu meg a poturu. Ezért korunk egyik legnagyobb morális kérdése az, hogy az a tömegmédia, amely valójában eldönti a parlamenti választásokat, miért nem áll alkotmányos kontroll alatt.

A jelentős baloldali médiatúlsúly ellenére Tarlós István, a Fidesz–KDNP fővárosi frakciószövetség elnöke a népszavazási kampány tapasztalatait összegezve úgy látta, hogy a baloldali kötődésű emberek csalódottabbak, mint a jobboldaliak, hiszen a kormány őket csapta be a legjobban. Nekik ígért ugyanis baloldali politikát, baloldali érdekérvényesítést. S hiába próbálják ma minden eszközzel befolyásolni őket, már a saját bőrükön érzik a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj negatív hatásait.

Ráadásul az embereket sújtó mindezen megszorítások ellenére hazánk jelenleg Európa sereghajtója a gazdasági növekedés tekintetében, gazdaságunk stagnál, miközben tízéves csúcsra ért a munkanélküliség, megugrott az infláció, rohamosan nő az államadósság s vele együtt a munkaadók és a munkavállalók terhei.

– A gazdasági válság itt van – jelentette ki Varga Mihály volt pénzügyminiszter. – 2004 táján egy trendváltás következett be a gazdasági növekedésben is. Az uniós tagországokkal ellentétben mi lejtmenetbe kezdtünk, 2006-tól pedig egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy utat tévesztettünk.

Különösen szomorú a kép, ha hazánkat összehasonlítjuk azzal a Szlovákiával, amelynek gazdasága az elmúlt években rohamos fejlődésen ment keresztül, s mára az átlagos életszínvonal tekintetében már megelőzi Magyarországot. A foglalkoztatottság terén az uniós tagország között hazánk a 25. helyet foglalja el, utánunk már csak Málta és Lengyelország következik. Mindezeket tetézi, hogy a legfrissebb adatok szerint tízéves csúcsot ért el a munkanélküliség. E tekintetben a legsúlyosabb a helyzet Észak-Magyarországon, Észak-Alföldön és a Dél-Dunántúlon.

Elkeserítő a pályakezdők helyzete is, közülük minden ötödik fiatal nem tud elhelyezkedni, s szintén gondot okoz a nők esetében a munkahely és a gyermekvállalás közötti harmónia megteremtése is. Mindezek egyenes következménye a népességfogyás és az elvándorlás. Miközben ma a pályakezdő orvosok hetven százaléka a külföldi munkavállaláson gondolkodik, egyes előrejelzések szerint Magyarország lakossága 2050-re kilencmillió alá csökken.

– Ahhoz, hogy ezeket a negatív folyamatok megváltoztassuk, sok-sok mindenre van szükség, de először is kormányváltásra – mondta Bernáth Ildikó, országgyűlési képviselő. – Azután pedig olyan gazdaságpolitikára, amely fellendíti a gazdaságot és erősíti a gazdasági növekedést, olyan családpolitikára, amely a gyermeket örömnek, nem pedig felesleges tehernek érzi, valamint olyan ifjúságpolitikára, amely itt marasztalja a fiatalokat, s nem arra ösztönzi őket, hogy menjenek el az országból.

A nem túl biztató látlelet elkészült Magyarország 2008-as állapotáról. A kérdés ma már nem az, hogy kik és milyen terápiával fogjanak hozzá a beteg gyógyításához, hanem az, hogy mikor. Magyarország várólistára került.

Barta Boglárka

Együtt gondolkodni

A konferencia egyik főszervezője, a Károli Gáspár Református Egyetemen működő Kremlinológiai Intézet volt. A Kun Miklós professzor által vezetett Intézet kutatásának fő területe a XX. századi szovjet-orosz történelem, annak magyar vonatkozásai, kiemelten az 1956-os forradalom fehér foltjainak feltérképezése, valamint az egyházi vetületek. Ide tartoznak a klasszikus kremlinológiai diszciplínák, így a hidegháború, a NATO és a Varsói Szerződés szembenállása, az olajháborúk és az olajválságok, a kényszermigráció, a nemzeti ellenállás, a rendszerváltás külpolitikája. Mindezek mellett hangsúlyt kíván fektetni az 1956-os események kutatására az évfordulókon túlmenően is. Az intézet a tudományos kutatáson kívül a szakmai eszmecserét is fontosnak tartja, ezért több konferenciát szervezett már.