– Püspök úr, a román küldöttség, mint már annyiszor, megpróbálta önt lejáratni az Európai Parlamentben. Sikerült nekik?

– Lejáratniuk nem sikerült ugyan, az Európai Néppárt frakciójába való felvételemet azonban sikerült megakadályozniuk. Ezt első körben annak ellenére elérték, hogy az Európai Parlament elnöke, Hans-Gert Pöttering és az Európai Néppárt alelnöke, Orbán Viktor egyaránt támogatta tagságomat. A román delegáció azért emelt ellenem nem hivatalos vétót, mert szorgalmazom Székelyföld autonómiáját. Alaptalan rágalomhadjáratot indítottak ellenem, amelyet sokan a régi EP-képviselők közül sem értettek.

– Akik közül sokan támogatták az ön európai néppárti tagságát.

– Így van. A gond csak az, hogy van egy íratlan szabály, ami szerint az illető ország delegációjának komoly beleszólása van abba, hogy kit vegyenek fel az egyes frakciókba és kit ne. A román delegációnak pedig tizenhat tagja van, ami ellen egyedül képtelen vagyok védekezni. Sőt, az engem támogató régi EP-képviselők sem olyan erősek, hogy kompenzálják ezt a nem hivatalos vétót.

– Ön jelenleg a Dél-Kelet-Európai Interparlamentáris Küldöttség Csoportjának a tagja. Ezt a tagságát is meg akarták vétózni…

– Igen, mégpedig az Európai Parlament Szocialista Frakciójának egyes képviselői. Maga a szocialista frakció elnöke, Martin Schultz szólalt fel ellenem. A probléma azonban egy nap leforgása alatt megoldódott, hiszen az Európai Parlament elnöke, Hans-Gert Pöttering megrótta Schultzot, amiért feleslegesen bonyodalmakat okozott felvételem ügyében. Később Schultz nyilvánosan megkövetett.

– Koszovó kikiáltotta függetlenségét. Lehetségesnek tartja-e, hogy Koszovó árnyékában megvalósuljon Székelyföldnek az ön által oly erőteljesen szorgalmazott területi autonómiája?

– A napokban írásbeli nyilatkozatot tettem az Európai Parlamentben Koszovó ügyében, melyben kifejtettem, hogy Koszovó legitim módon kiáltotta ki függetlenségét. Sok párhuzamot lehet felfedezni Koszovó és a Székelyföld sorsa között. Mindkét terület mintegy tízezer négyzetkilométernyi területű, mindazonáltal Koszovó ügye jelzésértékkel bír Székelyföld számára. Koszovó példa és precedensértékű a székelyföldi autonómia megvalósításához. Egyértelművé vált, hogy az első és második világháború utáni békerendszerek megbuktak, és 1989 után megkezdődött a visszarendeződés. Ebből a magyarság, a magyar nemzet semmiképpen nem maradhat ki. Koszovó ügye közvetett biztatás a magyarság számára, így Székelyföld autonómiája ügyének előmozdítására is.

– Nem gondolja, hogy a székelyföldi autonómia megvalósítását ugyanolyan erőszak kísérné, mint Koszovó kikiáltását?

– Az erőszak teljesen indokolatlan Szerbiában, hiszen Koszovó legitim módon vált függetlenné. Mi, magyarok nem területet akarunk magunknak, hanem jogokat.

– Gondolja, hogy az Európai Parlament támogatja majd elképzeléseit?

– Székelyföld autonómiája ügyében kollektív jogokról van szó, s az Európai Uniónak támogatnia kell a kollektív jogokat. Persze azt is tudatosítani kell, hogy a Kárpát-medencében meg kell teremtenünk a magyarság teljes egységét, mert csak így van értelme és ereje a brüsszeli lobbitevékenységnek. Mindazonáltal az Európai Unió reformját meghatározó és gyakorlatba ültető folyamat sikere azon is múlhat, hogy tagországai képesek-e szembenézni a mögöttünk hagyott évszázad történéseivel és ennek tanulságait fel tudják-e dolgozni a jövőtervezés során, vagy ezt elmulasztva, megismétlésüket kockáztatják.

– Ez a vezérelve az ön Unió Erdéllyel nevű programjának is?

– Igen. Ennek jegyében konferenciasorozatot indítottam, valamint kutatócsoport felállítását kezdeményeztem, hogy az 1989-es rendszerváltoztató események utáni közel két évtized máig időszerű kérdéseit, valamint a kommunizmus örökségét feldolgozzuk, s megvalósítsuk az átvilágítást. Ha nem nézünk őszintén szembe a múltunkkal, ha nem tárjuk a széles közönség elé az elkövetett bűnöket, ha nem hozzuk nyilvánosságra a szekus dossziékat, azt kockáztatjuk, hogy mindez kissé más formában, más név alatt ugyan, de lényegét tekintve változatlanul megismétlődik. Ha mindezt nem tesszük meg, akkor igaza lesz Marius Opreának, a Kommunizmus Bűntetteit Feltáró Intézet elnökének, aki így fogalmazott: „a kommunista struktúrák, intézmények nem szűntek meg, csak privatizálták őket”. Ha megtesszük a szembenézést a múlttal, akkor a temesvári népfelkelés huszadik évfordulóját valamelyest megtisztulva ünnepelhetjük meg.

Tarics Péter