Ahogy elkészülnek a menetrendszerű elemzések a szocialista párt háza tájáról, némiképp komikus látni azok eredményét. „Pillanatnyilag nem gondolkodunk kormányfőváltáson”, halljuk egyik részről, „még adunk néhány hónapot Ferinek”, adják hírül a névtelenül nyilatkozó, a párt elnökségéhez közel álló, vagy bent lévő körök. Mintha a mezei frakciótagok vagy a megyei elnökök, polgármesterek a legkisebb hatással is lennének arra, ami a szocialista párt vezetésében ma történik. Meglehet, Medgyessy Péter idején másként volt, de ma már a nemzetközi tőkepiacok, maga Gyurcsány Ferenc s legszűkebb köre, és a szabad demokraták után a szocialista párt tagjai legfeljebb a negyedik helyet foglalják el a kormányfői tisztséget betöltő személy kilétét befolyásolni képes érdekkörök listáján.

A józan ész hevében

Erről természetesen maga a miniszterelnök, egyben szocialista pártelnök gondoskodott. Vakok között félszemű a király alapon, zseniális politikusi képességeivel mesterien manipulálja saját pártját, és sikerült az úgynevezett reformok mögé állítani őket, államtitkár- és minisztercseréivel közvetlen, egyirányú személyes függést kialakítani az MSZP erős embereivel. Ha Gyurcsány Ferenc távozna, az ő karrierjük is veszélybe kerülne, és nem azért, mert nem kapnának pozíciót egy új kormányban, hanem azért, mert az új helyzetben már a parlamenti mandátumuk, és ezzel megélhetésük is bizonytalanná válna. Egy trükközésre és szemfényvesztésre kevésbé hajlamos vagy képes miniszterelnök ugyanis aligha tudná megállítani a párt rohamos népszerűségvesztését, és lenne képes erős kézzel irányban tartani az egyre viharosabb vizekre merészkedő koalíció hajójának kormánykerekét.

A kormányfőhöz való feltétlen ragaszkodást mutatja, hogy a népszavazást követő napokon a fő témát nem az arcpirító vereség jelentette, hanem az, hogy valaki a koalíciós társ soraiból kritizálni merte őket. Horn Gábor, az SZDSZ népszavazási kampányfőnökének bűne az volt, hogy mindenki másnál világosabban megfogalmazta a népszavazás üzenetét: a miniszterelnököt a jelenleginél sokkal melegebb égtájakra küldték a szavazók. Az MSZP tagjai azon is felkapták a vizet, hogy a neoliberálisok maguknak sajátították ki a több mint félmillió nem szavazatot. Sőt a reformok egyes elemeit, és azok kedvezőtlen hatásait is a szabad demokraták nyakába varrják, mintha nem szavazták volna meg őket a vizitdíjtól az egészségbiztosítási törvényig. A szocialisták megint összezártak, és valószínűleg nem is sejtik, hogy ha Gyurcsány Ferencet lemondatnák, a szerencselovag lenne az első, aki bosszút állna rajtuk. A népszavazást követő napon a népszavazást értékelni akaró megyei elnököket szelíden, de határozottan hazaküldte.

A nemzetközi tőkepiacok feltétlen támogatásukról biztosították a kormányfőt, az egyik nagy hitelminősítő intézet a referendumot követően rögtön kilátásba helyezte az ország adóskockázati besorolásának lerontását. Veres János pénzügyminiszter és a miniszterelnök is sietett kijelenteni, hogy ez milliárdokba fog kerülni nekünk. Végül nem szabad elfelejteni, hogy Gyurcsány Ferenc a hazai politikai életben példátlanul erős, személyes küldetéstudattal rendelkezik. Márpedig ha három és fél év után, ilyen gazdasági helyzetben, egy ilyen egyértelmű eredménnyel záruló népszavazás után lemondana vagy elküldenék, akkor egészen biztosan nem kapna szobrot az utókortól, nem neveznének el róla köztereket, és a történelemkönyvek is csak néhány sorban emlékeznének meg róla. Ha most menesztenék, akkor Torgyán József tragikomikus sorsa várna rá a hazai közéletben.

Népszavazás a liberalizmusról

Az MSZP kampánya következetlen, önellentmondó és erőtlen volt. Az SZDSZ-éről ugyanez nem mondható el, ám a szocializmus visszaszorításának jelszava és az agymosást naturális képi eszközökkel megjelenítő videók és plakátok az elnökválasztási botránnyal megspékelve minden bizonnyal közel annyi, a kormánypolitikát egyébként támogató embert tartottak otthon, mint amennyit az urnákhoz vonzottak.

A Szabad Demokraták Szövetségének lassan már a kontúrjai is elmosódnak a magyar politikai palettán. Kóka János elnököt mindez nem zavarta abban, hogy több sikert is elkönyveljen a referendumot követő héten. Újra belerúghatott néhányszor az ellenzékbe annak állítólag felelőtlen, az ország stabilitását veszélyeztető politikája miatt, nemes egyszerűséggel egyenlőségjelet tett a nemmel szavazók és a liberális szavazók közé, s megvédte Horváth Ágnes egészségügyi minisztert a leváltását szorgalmazó, és ezért leárulózott párttársaival szemben. Végül azon örvendezhetett, hogy az SZDSZ tavaly márciusi elnökválasztásán történt szabálytalanságok kivizsgálására felkért bizottság megállapította, hogy azokról ő és stábja semmit sem tudott. Üröm az örömben, hogy mint azt Eörsi Mátyás ügyvivő megpendítette, a rendkívüli elnökválasztásra ettől függetlenül sor kerülhet. Ez akár azt is jelentheti, hogy Kóka rövid fél év leforgása alatt a miniszteri posztját és a pártelnökségét is elveszítheti. Mindez nem változtat azon, hogy a koalíciós pártok közötti véd- és dacszövetség továbbra is megingathatatlan.

Természetesen nem zárható ki, hogy a szocialistáknál apróbb változásokra sor kerül. Mivel a kormányátalakítás lehetőségét Gyurcsány Ferenc rendszeresen cáfolja, biztosak lehetünk abban, hogy egy ilyenre legkésőbb nyáron sor kerül. Egy rendkívüli tisztújító kongresszus összehívása, és a pártelnöki és miniszterelnöki pozíció szétválasztása is az ő döntésén múlik. Ez nem teljesen valószínűtlen, és ezzel gesztust gyakorolna Kiss Péter, Szekeres Imre vagy Szili Katalin felé, egyben komoly felelősséget venne le a saját válláról. A március 29-i pártértekezlet informális jellegű lesz, tisztújító kongresszusra valószínűleg csak jövő februárban kerül sor. A párt erős emberei abban bízhatnak, hogy ha az MSZP helyzete a 2009-es európai parlamenti választásig nem javul, és ott újra megsemmisítő vereséget szenvednek, akkor valamelyikük ölébe hullhat a miniszterelnök-jelöltség.

A koalíció most minden bizonnyal reszketve várja a következő hónapok közvélemény-kutatási eredményeit, mert előfordulhat, hogy a szocialisták benéznek a 10 százalékos szint alá, a szabad demokraták támogatói pedig kimutathatatlanokká válnak.

Tovább az úton

Időközben megérkeztek a rekord összegű fűtésszámlák, a forint gyengülése következtében emelkednek a törlesztőrészletek, és könnyen előfordulhat, hogy a tovább dübörgő infláció miatt az idén is csökkennek a reálbérek. A kormányközeli kutatóintézetek sorra módosítják lefelé a gazdasági növekedésről szóló előrejelzéseiket. Az MSZP-ben persze azt mondják, hogy csak 2010-ig kell kihúzni valahogy.

Az ország hamarosan újabb népszavazásokra készülhet fel, közülük a több-biztosítós egészségügy elutasításáról szóló referendum sikere biztosra vehető. Több más, köztük öt szocialista kezdeményezésű népszavazási kérdést is hitelesítettek, ami mutatja, hogy az MSZP hogyan próbálja utánozni a Fideszt, és ellesni az ötleteit: a politikai kommunikáció, retorika és ma már a politikai program kisajátítása után újabb találmányát próbálják ellopni.

A Fidesz a népszavazás után a visszafogottságot választotta, mert jól tudta, hogy a harcias hangnem csak megerősítené a koalíciós dacszövetséget, és veszélyeztetné az új többség együtt maradását. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy az idő nekik dolgozik. A jobboldali fordulatra leselkedő igazi veszélyforrás az, hogy a balliberális sajtóban mára zökkenőmentessé vált annak a gondolati sémának az automatikus alkalmazása, hogy minden, a baloldal által elkövetett hibát letagadnak, és azzal az ellenzéket vádolják meg. Eközben már két éve megtörtént, és folyamatosan tart az ország közvéleményének felkészítése egy pénzügyi-gazdasági vészhelyzetre. Ekkor automatikusan lépnének működésbe a média fogaskerekei, és máris a hat éve nem kormányzó Fidesz válna a válság előidézőivé reformellenességével és populizmusával. Gyurcsány Ferenc a minap csalózta le őket, Kóka János pedig úgy vélte, nem szabad hagyni, hogy tartós válságövezetté züllesszék Magyarországot.

Szemünk előtt lebeghet azonban a nem is olyan távoli Lengyelország példája. A 2001-ben győztes szocialisták a sikertelen reformintézkedések és a korrupciós ügyek következtében négy év alatt teljesen elhasználódtak, képviselőik száma a negyedére olvadt, és azóta sem találtak magukra. A rulettasztal másik oldalán szép lassan egyre nagyobb összegek kerülnek fel erre a tétre is.

Monostori Tibor