A Magyar Gárda Hagyományőrző Egyesületet 2007 júniusában jegyeztette be tíz magánszemély. A jogerős bejegyzés után döntött az egyesület arról, hogy mozgalmat alapít Magyar Gárda néven a nemzeti öntudat, a hagyománytisztelet, az összefogás, a nemes emberi értékek tiszteletére. Nyár végén az egyesület felavatta az első 56 gárdistát a budai Várban, s ezzel megszületett a Magyar Gárda mozgalom, amely nem jogi személy, mint a mozgalmak általában, s körülbelül olyan viszonyban van az őt létrehozó egyesülettel, mint a gyermek a szüleivel: amikor nagykorúvá válik, önálló lesz.

A Fővárosi Ügyészség ezt a tényt figyelmen kívül hagyva, 2007 decemberében kezdeményezte az egyesület feloszlatását, mert kifogásolta a mozgalom tatárszentgyörgyi rendezvényén elhangzott beszédek tartalmát. A soron kívüli tárgyalás érdekében Draskovics Tibor igazságügyi miniszter járt közben, ami rossz fényt vetett a magát függetlennek állító igazságszolgáltatásra. De még ennél is rosszabb fényt vetett a jogállamiságra az, hogy a kitűzött tárgyalást egy hónappal előbbre hozta a bíróság. Minden jel arra mutatott tehát, hogy koncepciós per lesz, ahol valami nagy dolog fog történni, ergo hatalmas érdeklődés övezi majd a tárgyalás első napját a Fővárosi Bíróságon.

Ehhez képest a bíróság a megfelelő körülményekről egyáltalán nem gondoskodott. Míg az épület előtt több rendőrségi mikrobusz és járőrautó, kordonok, illetve egyenruhás rendőrök biztosították a nyugalmat, az épületen belül káosz tört ki a túl kevés helyre bezsúfolódott túl sok ember miatt. Szebeni László, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese úgy nyilatkozott, nem kaptak jelzést arról, hogy sokan lesznek a tárgyaláson, így egy 40-50 főt befogadó terembe helyezték a tárgyalást.

A beléptető kapunál tolakodó tömeg már intő jel lehetett volna. Az emberek szinte egymást taposták, hogy minél beljebb jussanak. A földszinti terem előtt mindenkit nagy csalódás ért, sokan el sem akarták hinni, hogy valóban ekkora terembe tűzte ki a bíróság a tárgyalást. A tömeg skandálni kezdett: „nagyobb termet akarunk, nagyobb termet akarunk” – követelésük azonban süket fülekre talált.

A fejetlenség és káosz eluralkodott a folyosón: így fordulhatott elő az, hogy néhányan a tömegből kiválva az események élére álltak. Először a sajtó kamerával rendelkező munkatársait, fotósait, majd a tárgyalásban érintett feleket, s legvégül néhány gárdistát engedtek be a terembe.

A beáramlásnak – a sajtóban megjelent híresztelésekkel ellentétben – a bírósági teremőr vetett véget. Az OCÖ, csakúgy, mint a sajtó képviselői, egy ötfős csoporttal kívánt bejutni a terembe. Jelenlétük a szimpatizánsok körében heves kiabálást, majd kisebb dulakodást váltott ki. A videofelvételek tanúsága szerint többször hangosan elhangzott a tömegben a „ne bántsd!, ne nyúlj hozzá!” kiáltás, s ennek eredményeképpen a bírósági teremőr kérésére megérkeztek a rendőrök, és az Országos Cigány Önkormányzat tagjait, valamint néhány gárdistát igazoltattak. A kisebbségi önkormányzat képviselői végül a tárgyalóteremhez közeli folyosón várakoztak.

A teremben a tárgyalás zavartalanul folyt. A Magyar Gárda múlt hét szerdai első tárgyalásán első napirendi pontként a Fővárosi Főügyészség keresetét ismertették, ami a tárgyalóteremben nem kis derültséget váltott ki. A dokumentum olyan gárdistákat említett, akik menetelnek, egyenruhát viselnek, becsületkódexük van, s az egyesület adta jogi keretek közé nem besorolható fogalmakkal élnek, mint a vitézség, lovagiasság. A keresetet benyújtó ügyész szerint a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület tevékenységét az egyesületi joggal visszaélve, az egyesületi keretet felhasználva végzi. Szerinte a Magyar Gárda december 9-i tatárszentgyörgyi felvonulásával „olyan állomáshoz érkezett, amely a demokratikus jogállammal összeegyeztethetetlen”. Úgy vélte, hogy az egyesület az alapszabályában foglaltakkal szemben nem hagyományőrző, működése a cigány népcsoport jogainak olyan fokú sérelmével jár, amely indokolja a feloszlatást.

Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvédje és a Magyar Gárda Egyesület jogi képviselője bevezetőjében mindenekelőtt rendkívüli eseménynek nevezte, hogy a 30 napos érdemi védekezésre használható időt a bíróság nem adta meg. Hozzátette, nem érti, hogy Draskovics Tibor számára miért olyan égetően fontos a Magyar Gárda sorsát érintő kérdést soron kívül tárgyaltatni, amikor a 2006-os rendőri intézkedések ügyében még mindig nem történt előrelépés.

Gaudi-Nagy a keresettel kapcsolatban nemzetközi jogszabályokra és alkotmánybírósági határozatokra hivatkozva aggályosnak nevezte, hogy az állam ilyen mértékben beleavatkozik a civil társadalom életébe, amivel a demokratikus közélet határait feszegeti. Az ügyvéd hangsúlyozta, a felperes alapvetően három dologban téved: a Magyar Gárda Egyesület nem azonos a Magyar Gárda Mozgalommal, és annak tevékenységi körével, az ominózus, 2007. december 9-i rendezvény nem a Magyar Gárda Egyesület rendezvénye volt, hanem a mozgalomé, illetve a médiában leginkább hangoztatott vád a magyarországi cigány kisebbség szabadságjogainak korlátozása az egyesület tevékenységének nem része. Az ügyvéd szerint a tíz taggal létrejött egyesület csupán életre hívója a mozgalomnak, csupán együttműködik vele, és a tagságuk között nincsen összefüggés.

Gaudi-Nagy Tamás ismertette, a szervezet törvényesen működik, amikor fontos társadalmi kérdésekben fejezi ki a véleményét, vitát generál például a bűnözésről. Ez akkor is alkotmányos joga, ha ez esetleg valakiben rossz érzéseket vált ki, sőt esetleg valakit sért. Példaként a melegfelvonulásokat említette, amelyek szerinte szintén sérthetnek egyes embereket, de attól még az érintetteknek joguk van felvonulni. Továbbá megemlítette a Kendermag Egyesület tevékenységét is. Az egyesület tagjai többek között az emberi egészségre bizonyítottan káros szerek fogyasztását legalizálnák, és propagálják, ami a törvény betűje szerint ugyancsak emberi jogokat sért, ám erre senki nem kapja fel a fejét.

Az ügyvéd ezután a tatárszentgyörgyi beszédekben elhangzott és sérelmezett, a kriminológiában is használatos fogalom, a „cigánybűnözés” szó használatára tért át. A szóösszetétel használatának jogosultságával kapcsolatban elmondta, egy elismert szakember, Taubner István munkásságának nagy részét ez a témakör teszi ki, illetve egy kriminalisztikai folyóirat tanúbizonysága szerint maga Garamvölgyi László is használta ezt a kifejezést az 1980-as évek végén. A tárgyalás során a tatárszentgyörgyi események békés jellegének bizonyításaként levetítettek egy rendezvényt rögzítő videofelvételt. Sokak meglepetésére azonban abból kimaradt számos, az egyesület védelme számára nélkülözhetetlen mozzanat: letörölték ugyanis a decemberi rendezvényen felszólaló roma szervezet vezetőjének beszédét, illetve a Gárda országos főkapitányának és a roma vezetőnek szimbolikus jelentőségű baráti kézfogását is. Amikor Gaudi-Nagy Tamás a hiánytalan felvétel beszerzését kérvényezte, a bíróságon nem látták biztosítottnak az adás vágatlan verziójának mellékelését. Gaudi befejezésképpen elmondta, ha a bíróság a felvétel ellenére úgy találja, hogy az adott rendezvényen mégis jogsértés történt, akkor az arányosság mértékét vegye figyelembe, ami véleménye szerint nem lehet a betiltás. A tárgyalás záróakkordjaként kiderült, Gaudi-Nagy Tamás beszédét nem vették jegyzőkönyvbe. A tárgyalás következő napját a Fővárosi Bíróság május 19-re tűzte ki.

Usztics Anna

Úrlovasok, félkatonák?

Ma Magyarországon számos bejegyzett, illetve be nem jegyzett, úgymond félkatonai szervezet működik. Amint a bíróságon elhangzott, ők is menetelnek, alakzatba rendeződnek, becsületkódexük van. Példának okáért ilyen a főleg nyugállományú rendőrtisztekből alakult Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége, azaz a Magyar Nemzetőrség is. Alapszabályukat szemügyre véve kitűnik, rendfokozataik, egyenruhájuk, igazolványuk, működési szabályzatuk van. Mint abban olvasható, a nemzetőrök együttműködnek a katasztrófavédelmi és rendészeti szervekkel, ezzel segítve a bűnmegelőzést is. A fényképeken jól látható, hogy a szervezet tagjai alakzatokban masíroznak, rendezvényeken vesznek részt, terepszínű egyenruhát hordanak, alakiznak, járőröznek. Választott jelképükön a negyvennyolcas címer felett egy kardot markoló turulmadár látható. Ennek ellenére úgy tűnik, nem keltenek félelmet senkiben, nem akarják feloszlatni őket. Egy másik szervezet, a Lovas Nemzetőrök is rendszeresen járőröznek több település határában. Mint internetes oldalukon írják, mezőőri feladatok ellátásával foglalkoznak: óvják a terményt, a természeti értékeket a bűnözőktől. A zöld sapkát és zubbonyt viselő, kettesével járőröző lovasok jelenlétükkel azt remélik, hogy távol tartják majd a hétvégi házak fosztogatóit is a településektől. Azt ígérik, hogy a járőrök fellépnek az illegális szemétlerakók ellen, s értesítik a rendőröket. Az önkéntes lovasok a parlagfű elleni küzdelemből is kiveszik a részüket. A környéket járva pontosan feltérképezik, hol vannak nagyobb területen gyomnövények, elhanyagolt telkek, s a helyrajzi számok alapján a tulajdonost az önkormányzatok gyorsabban megtalálják, kötelezve őket a parlagfűirtásra, vagy a büntetés kifizetésére.

A kisebb, úgymond radikálisabb alakulatok, mint a Pannon Nemzeti Gárda, a Kárpát-haza Nemzetőrség, a Székely-Magyar Nemzetőrség tevékenysége a hazai sajtóra nem tett nagy hatást, jóllehet, számos radikálisnak mondott csoport rendezvényén felbukkannak.

A Gárda védelmében

A bírósági hisztéria világosan megmutatta, hogy itt semmiféle fenyegetésről nincs szó. A Magyar Gárda mozgalom tagjai nyugodtan, s bár feszülten, de nem kevés derűvel szemlélték az eseményeket. Kolompár Orbánék kéretlen felbukkanása sem okozott különösebb galibát. Azt hiszem, a helyzetet a legpontosabban az a jelenet fejezi ki, amint a tiszteletre méltó Für Lajos helyet foglalt az ülésterem első sorában a csinos gárdistanők között. Ugyan mitől kell itt félni?

Leszögezhetjük, jogállamban sem a Magyar Gárda mozgalmat, sem az egyesületet nem lehet betiltani. A bíróság erre nem találhat alapot. Dr. Gaudi-Nagy Tamásnak igaza van. Akinek nem tetszik a Gárda – ez szíve joga –, az gondoljon azokra, akiknek nem tetszik a melegfelvonulás, vagy a Kendermag Egyesület. Ebben az országban emberek millióinak nem tetszik Gyurcsány Ferenc, Kóka János vagy Horn Gábor. Mások pedig a Szent Koronára tekintenek ellenségesen. El kell viselnünk egymást. Kivéve talán Horváth Ágnest.

Talán csak sokkal később születik meg, talán meg sem születik a Magyar Gárda, ha nem sérti fel durván nemzeti önérzetünket az intézményesített hazugság és a jogállamiság álarca mögé bújó banditizmus. A Magyar Gárda a nemzeti öntudatra eszmélés egyik fontos és roppant értékes jele. Óvni kell, vigyázni kell rá, védelmezni, hogy megerősödhessék. Ne üldözze, ne szidalmazza, de ne is sajátítsa ki senki, mert olyan kincs ez, amely mindenkié.

Bencsik András