Ahogy a zenére nevelést már az anyánál kell kezdeni, úgy az „olvasó emberré” nevelést is minimum az anyaméhben. A rendszerváltást követően gombamód szaporodó kiadók és termékeik azonban nem könnyítik meg a választást sem a szülők, sem az egyéb, gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára. Valószínűleg a hihetetlenül széles választéknak is köszönhető, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) összesítése szerint az elmúlt években jelentősen nőtt a gyermekkönyv-eladások száma. 2006-ban például az összes eladott könyv 11,8 százalékát a gyermek- és ifjúsági könyvek képviselték. Bár tavaly ez a szám – nem utolsósorban a romló gazdasági helyzetnek köszönhetően – kissé csökkent, még mindig az összeladások körülbelül 10 százalékát ezek a kiadványok teszik ki. Megdőlni látszik tehát az a közszájon forgó vélekedés, hogy korunk kicsinyei kizárólag bugyuta mesecsatornákon és agyoncukrozott Disney-filmeken nőnének fel.

Az MKKE eladási adatai szerint elsősorban a nagy múltú kiadók jól bevált kiadványai fogynak a leginkább. A magyar piac legnagyobb és legrégibb szereplője ebben a műfajban természetesen a Móra Könyvkiadó, amelynek hegemóniája fél évszázada töretlen. A Móra a legritkább esetben alkalmaz jelentős újítást, inkább a régi, népszerű szerzők (Marék Veronika, Janikovszky Éva, Szepes Mária) és könyvek (Pöttyös Panni, Kis vakond-sorozat, Cini-cini muzsika stb.) kerülnek időnként leporolva, esetleg újraillusztrálva a polcokra. Az irántuk való folyamatos kereslet nyilvánvalóan a minőség záloga is, de azért elgondolkodtató, hogy az új korszak új gyermekei nem igényelnének-e mást is, főként vizuális téren. A grafikusok, illusztrátorok felelőssége ingergazdag világunkban egyre nagyobb, hiszen az igényes kép tökéletes támogatója a szövegnek, vagy akár önállóan mesélő műalkotás is. A legkisebbek számára az általános szövegközpontúság helyett pedig éppen ez lehet vonzó, illetve befogadható.

A kisebb könyvkiadók célja éppen a rések betömése: új történetek, vagy újszerű képi világ létrehozása. A 2005-ben alakult, fiatal Naphegy úgynevezett Böngésző-sorozatának festményszerű illusztrálása teljesen elüt például a régi, klasszikus iskola rajzaitól. A nagyon harsány, nagyon egyértelmű, éles kontúrokkal teli kész figurák helyett a finoman szimbolikus, pasztellszerű ábrázolás uralkodik. Az ugyancsak nem régen, 2003-ban létrejött Csimota legtöbb kiadványa szintén az illusztráció újrafogalmazásával próbálkozik. A hagyományos alaptörténeteket – például A három kismalacot, a Piroska és a farkast – ötféle feldolgozásban, öt különböző grafikai technikával kínálják. A szülő pedig választhat.

Nemcsak a forma, de a tartalom is lassan változni látszik. A klasszikus mesék, versesés mondókáskötetek mellett kortárs írók kicsiknek szóló műveit is megtalálhatjuk a polcokon. Az Egyszervoltnál jelent meg például a „felnőtt íróként” inkább ismert Lackfi János gyermekverssorozata ( ,,Bögre-család), vagy az elismert költőnő, Tóth Krisztina A londoni mackók című, Év Könyve-díjas műve. Formabontó vállalkozásként említhetők még Kiss Ottó „svéd gyermekvers” típusú, humoros költeményei (Emese almája, Csillagszemű Márió), vagy a fiatal grafikus, Bartos Erika Anna, Peti és Gergő-történetei. Ez utóbbiakban, az egyébként háromgyermekes anyuka egyszerű receptet alkalmaz: saját családjának eseményeit dolgozza fel színes képekkel, interaktív módon. De hogy a hagyományos magyar népmese-irodalom éppúgy hozhat újítást, arra az országos könyvesbolt-hálózattal is rendelkező Alexandra ötlete a legfőbb bizonyíték. Ők puzzle-könyv és hangoskönyv formában, tartalmi változtatások nélkül adták ki újból a jól ismert történeteket, az eladási adatokból úgy tűnik, sikerrel.

A példák felsorolása éppen a széles választék okán a végtelenségig folytatódhatna, a mindent elöntő, gyakran szívfájdítóan primitív szövegű Walt Disney-feldolgozásoktól a kisbabáknak szánt simogatható, rágcsálható könyvecskékig. A kis kiadók mégsem derűlátóak. Tapasztalataik szerint a gyermekkönyv-vásárlásnak két fő irányvonala van: egyrészt a szülők konzervatív ízlése, másrészt a világszerte ismert, népszerű mesefigurákra épülő, veszélyesen gagyi trendek dominálnak. Hiányzik a szakmai kontroll, a megőrzés-megújulás lehetőségeinek vitafórumai, és természetesen – anyagi eszközök híján – a megfelelő bemutatkozási formák. A rengeteg gyermekkönyv között nagyon kevés az igazán jó – állítják egybehangzóan a szakma szereplői. Éppen ezért kár, hogy a március eleji fesztivál inkább egy szűk helyre bezsúfolt vidéki vásár hangulatát sugározta komoly szakmai platform helyett.

Farkas Anita