– Nem kis vihart kavart, hogy Sas Józsefet Kossuth-díjra jelölték. Sokan nem tudták elfogadni, hogy olyan kapjon magas állami elismerést, akivel szemben adócsalás gyanúja miatt bírósági ügy van folyamatban.

– Azért itt többről van szó, mint folyamatban lévő ügyről. Sas Józsefet első fokon elítélte a magyar bíróság. Azt is tudni kell, hogy a körülötte folyó viták nem előzmény nélküliek. Emlékezetes, hogy amikor a legutóbbi alkalommal megpályázta a Mikroszkóp Színpad igazgatói posztját, akkor az ellenzék tiltakozott a megválasztása ellen, mivel a többi budapesti színház igazgatójával szemben ő elég nagy lemaradásban van iskolázottság szempontjából.

– Ez mit jelent?

– A mai napig sem tudjuk pontosan, hogy egyáltalán érettségivel rendelkezik-e, felsőfokú végzettsége ebből következően nincs. Ráadásul az egész pályázata komolytalan volt. A baloldali pártok nyilván ezen okokból döntöttek annak idején zárt ajtók mögött a kinevezéséről. Jómagam úgy gondolom, hogy egy fővárosi színház igazgatójának bizonyos szintet azért meg kellene ütnie. És itt nem csak a végzettségről van szó. Komoly kérdés régóta, egy közpénzből támogatott színházban megengedhető-e, hogy folyamatosan színvonaltalan és politikailag elfogult műsort játsszanak. Az a véleményem, hogy amikor a színvonalas darabok sorát bemutató színházak anyagi nehézségekkel küzdenek, vagy amikor a L’art pour L’art társulattól a Dumaszínház szereplőiig tehetséges és a Sas–Farkasházy-vonalnál fiatalabb humoristák sora él kizárólag a piacról, akkor nem pont a mostani Mikroszkópot kellene közpénzből támogatni.

– Sas jelölését a Kossuth-díjra végül Gyurcsány Ferenc visszavonta. Jól érezzük, hogy ezzel nem ért véget a Sas-ügy?

– Ez tény, bár nem tudom, így tett volna-e a kormányfő akkor is, ha a humoristát a jelölés előtt pár nappal nem ítélik el első fokon… Mindenesetre március végén több budapesti színháznak, így a Mikroszkópnak is lejár a fővárossal kötött közszolgáltatási szerződése, ami alapján költségvetési támogatásban részesülnek. A Kulturális Bizottság legutóbbi ülésén tárgyaltuk volna az ügyet, és azt javasoltam volna, hogy szólítsuk fel Sas Józsefet az igazgatói posztról történő lemondásra. Úgy gondolom, nem méltó arra, hogy egy belvárosi színházat vezessen, de azt is felháborítónak tartanám, ha kirúgnánk, és ezután ő többmilliós bánatpénzt kapna.

– Hisz abban, hogy egy ilyen helyzetben Sas József önként lemondana?

– A javaslatomnak volt még egy másik része is: addig ne kössünk közszolgáltatási szerződést a Mikroszkóppal, amíg egy adócsalásért első fokon elítélt igazgató vezeti. Ne feledjük, 120 millió forintos támogatási összegről van szó. Horváth Csaba szocialista főpolgármester-helyettes azonban egy meglehetősen furcsa és szerintem rossz döntéssel egyelőre elnapolta a vitát, ugyanis valamennyi színház és kulturális intézmény közszolgáltatási szerződésének tervezetét visszavonta, és ezzel a többi intézményt is belekeverte az ügybe. Március 27-én azonban nem nagyon lesz visszaút, akkor tartjuk ugyanis a Kulturális Bizottság következő ülését, majd a közgyűlésnek is döntenie kell aznap.

– Ha már Horváth Csabát említette: ő nem csupán az oktatásért és a kultúráért felel a fővárosban, hanem az egészségügyért is. Utóbbi területen néhány hete volt egy koalíciós vitát kirobbantó elképzelése, ami miatt még az idei költségvetés elfogadása is késett.

– Az úgynevezett kórházholding tervéről van szó. Horváth Csaba azt találta ki, hogy az összes fővárosi egészségügyi intézmény tagozódjon be egy zártkörűen működő részvénytársaságba, mert így szerinte hatékonyabb lenne a fenntartás. Mi egyébként nem utasítunk el semmilyen intézkedést, ami a fővárosi egészségügyi ellátást javítja. Csakhogy Horváth Csaba ötlete annyira kiforratlan, hogy így nem volt alkalmas a tárgyalásra. Így gondolta azt az SZDSZ is, ez okozta a vitát. Hozzáteszem, a szabad demokraták véleménye mögött más is van: világosan látszik a két párt közötti rivalizálás. És mindemellett érezhető a két szocialista főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós és Horváth Csaba ellentéte is.

– Lehet, hogy készülnek a Demszky utáni életre, és helyezkednek, hátha valamelyikük főpolgármester-jelölt lehet 2010-ben?

– Nem zárható ki, hogy ez is okozója a rossz viszonynak. Ugyanakkor az is tény, Hagyó olyan befolyásra tett szert a közüzemi cégek irányításában, hogy már-már kiskirályként uralkodik. Talán Horváth Csaba megirigyelte ezt, és ő is hasonlóra készül az egészségügyben, mert arra gondol, ezzel megerősíthetné az MSZP-n belüli pozícióját is. Nagy kár, hogy nem Budapest sorsáról szólnak a mindennapok, hanem ilyen kicsinyes, személyes viták zavarják a munkát. A közgyűlés működését nemegyszer akadályozták az utóbbi hónapokban a balliberális oldalon belüli nézeteltérések.

– Demszky Gábor másképpen viszonyul az ellenzékhez, mióta saját koalíciós partnereire sem számíthat?

– Nem érzek rajta változást, a javaslataink nagy többségét a koalíciós pártok ugyanúgy elutasítják, mint korábban, a hangsúlyos ügyekben nem hajlandó a kompromisszumra a városvezetés. Olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem felejtettek és semmit sem tanultak. Nagyobb baj az, hogy nem csupán a Fidesszel nem működik együtt a főpolgármester, hanem a közgyűléssel sem: nem a város sorsa az elsődleges, hanem a napi politikai, taktikai megfontolások. Mi nem politikai csatákat szeretnénk, hanem munkát, értelmes vitát Budapest működtetéséről. De erre a másik oldalon nem látszik fogadókészség. A helyzet szomorú, és egyáltalán nem biztató a város jelenét és jövőjét tekintve.

Bándy Péter


Emlékmű a katyni mártíroknak

Csomós Miklós és Tarlós István javaslata alapján hamarosan emlékpark létesülhet Óbudán a katyni áldozatok emlékére. Mintegy 25 700, jórészt tartalékos lengyel tiszt és katona került a Vörös Hadsereg fogságába, amikor a Szovjetunió 1939 szeptemberében a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében lerohanta a kelet-lengyelországi régiókat. Sztálin parancsára a lengyel katonákat ítélet nélkül kivégezték a fehéroroszországi Katyn erdejében, az ukrajnai Harkovban és az oroszországi Tverben. A tisztek többsége a lengyel értelmiséghez tartozott, így Sztálin valószínűleg ezért ölette meg őket. A mészárlásért a Szovjetunió hivatalosan Hitlerre hárította a felelősséget, és csak 1989-ben ismerte el, hogy Sztálin döntése állt a háttérben.

– Több okból is fontosnak tartjuk, hogy méltóképpen emlékezzünk a lengyel áldozatokra. Egyrészt azért, mert Magyarország is megszenvedte mind a nácik, mind a kommunisták rémuralmát, így mi, magyarok is tudhatjuk, mit élhettek át Lengyelországban, s mit jelent máig is ez a tragédia a lengyeleknek. Másrészt szeretnénk erősíteni a hagyományos lengyel–magyar barátságot is azzal, hogy itt, Budapesten, a világon először Lengyelországon kívül, emlékművel tisztelegjünk a szörnyű mészárlás áldozatai előtt. Ráadásul a vérengzésnek egy magyar származású áldozata is volt Korompay Emanuel személyében, aki a lengyel hadsereg tartalékos századosa volt. Róla érdemes tudni, hogy ő állította össze az első lengyel–magyar szótárat – nyilatkozta Csomós Miklós. – Demszky Gábor azt mondta, támogatja az elképzelést, amelyhez ígérete szerint a főváros 30 millió forintos támogatást is ad. Úgy tűnik, a döntést egyhangúlag szavazhatja meg a közgyűlés, amit nagyon örömtelinek tartok.