Ikvai-Szabó Imre SZDSZ-es főpolgármester-helyettes terjesztette elő a megdöbbentő javaslatot, amelynek következtében a fővárosi önkormányzat tulajdonában álló erdők „korlátozottan forgalomképesek”, vagyis eladhatók lesznek. Amikor környezetvédők rákérdeztek a változtatás okára, ő csak annyit válaszolt, hogy semmi sem indokolta a korábbi kategóriában maradásukat. Szakmai érvnek azért ez vékony, hiszen a „korlátozottan forgalomképes törzsvagyonba tartozó vagyontárgyak” közé sorolás alapvetően változtatja meg jövőjüket. Annál is inkább, mert információink szerint természetvédelmi területeket is érint az átsorolás.

Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője szerint a főváros vagyonrendelete nem vonatkozik a Budapesten az ő vagyonkezelésükben lévő négyezer hektárnyi, lényegében összefüggő erdőre, amelyen kívül további ezer hektár van a kerületi önkormányzatok, magánszemélyek, a Fővárosi Csatornázási Művek és a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában. Az átsorolás kizárólag a fővárosi tulajdonban lévőket érintheti, a városhatáron belüli erdők 80 százalékára biztosan nem vonatkozik. Ráadásul az esetlegesen érintett erdőkben is csak az erdészeti hatóság engedélyével lehet bármilyen beavatkozást végezniük a jövőbeli tulajdonosoknak.

Ha valaki ki akarja termelni a fát – például valamely beruházás érdekében –, akkor előbb meg kell változtatni a terület művelési ágát. Erre viszont a 2005. évi LXIV. (agglomerációs) törvény szerint Budapesten is csak akkor van mód, ha az illetékes hatóság által előírt módon és helyen csereerdősítést végeznek, ami általában többszöröse a termelésből kivont erdőterületnek.

– Budapesten a zöld terület minden egyes négyzetcentiméteréért kár. Az állami tulajdonforma azonban egyfajta garancia az erdők létére, hiszen a kezelésünkben lévő terület az elmúlt tizenöt évben gyakorlatilag nem csökkent. Az agglomerációs törvény és az erdészeti hatóság eljárási gyakorlata pedig a nem állami tulajdonban lévő erdőterületek számára is komoly védelmet biztosít. Mindemellett Budapesten évente 35 hektárnyi fiatal erdő nevelésének kezdünk neki, és összesen 230 hektár fiatal erdő ápolását végezzük évente, tehát az erdők jövője szakmai szempontból biztosított. Más a helyzet a nem erdőnek számító zöld területekkel, ezek kiterjedése az elmúlt évtizedben valóban jelentősen csökkent a fővárosban, ezek azonban nincsenek társaságunk kezelésében – mondta a Demokratának Lomniczi Gergely.

Sajnos az általa garanciának nevezett állami tulajdonlásról éppen a napokban lehetett olvasni, hogy a kormány 99 évre bérbe adná 966 ezer hektár erdő kezelési jogát részvénytársaságoknak, ami gyakorlatilag eladást jelent. Második lépésben ezeket a zárt részvénytársaságokat magánbefektetőknek adnák el, ami tehát valójában az erdők körmönfont magánosítását jelenti. Ráadásul az erdőkbe beengedett cégek és személyek sem mindig törődnek az előírásokkal. Szomorú példa erre a Ság hegyi természetvédelmi területre az Eragon című film forgatására beengedett amerikai 20th Century Fox este. 2005-ben a forgatás megkezdése előtt az Őrségi Nemzeti Park területfelügyelője kijelentette, hogy egy fűszálat sem lehet letépni az engedélyük nélkül, a forgatás végére mégis szinte megsemmisült az egész természetvédelmi terület.

Nem túl bizakodó a fővárosi döntés tekintetében Bendik Gábor, a Levegő Munkacsoport jogásza sem. Elmondása szerint míg korábban a törvényben érintett erdőket nem lehetett átruházni, február 1-jétől eladhatók lettek. Tehát nem az erdők védelmét szolgáló hatósági eszközrendszer változott, hanem az átruházást tették lehetővé.

A Levegő Munkacsoportnak három fő aggálya van a módosítással kapcsolatban: az erdők magánkézbe kerülve könnyebben jutnak arra a sorsra, hogy gyakran jogellenesen kivágják, majd később beépítik őket, a kiszabható bírságnál pedig nagyságrendekkel nagyobb haszonnal kecsegtet a terület lecsupaszítása, a faanyag értékesítése, főleg az esetleges későbbi beépítés. Az új szabály elfogadását tudtukkal nem előzte meg semmilyen szakmai-társadalmi egyeztetés. Nem is értik, hogy miért volt szükség erre a változásra, hiszen kevéssé valószínű, hogy ezeket a vagyontárgyakat valaki az erdőgazdálkodási, természet- és környezetvédelmi funkció fenntartása miatt jó áron megvásárolja, ezért okkal tartanak tőle, hogy egy esetleges vevőnek inkább az a szándéka, hogy ezt később beépítse.

– A Levegő Munkacsoport a Közigazgatási Hivatalhoz fordult és kérte, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében vizsgálja felül az új szabályt, és intézkedjen a változás megsemmisítése érdekében. Szeretnénk továbbá nyomon követni a fejleményeket és minden zöldterület-beépítés, átruházás körülményeit tisztán látni és egyfajta civil kontrollt gyakorolni annak érdekében, hogy ne csökkenhessen a fővárosi és főváros környéki zöld terület – számol be megtett és jövőbeli lépéseikről Bendik Gábor.

Amennyiben félelmeik beigazolódnak, és a magánkézbe kerülő erdőket kivágják, majd beépítik, akkor tartani lehet tőle, hogy a zöld felület jelentős csökkenése és a szellőzőfolyosók megszűnése révén tovább romlik a fővárosban amúgy is szinte elviselhetetlen helyzet.

Az eddigiekben már szó esett az úgynevezett agglomerációs törvényről, amely az Orbán-kormány idején született, és a parlamenti vitájában Illés Zoltán volt a szakmai szóvivője. A törvény rögzítette, hogy az önkormányzatok mely területeket nyilvánítanak belterületté és hol húzódnak ezek határai. A belterületté nyilvánítás kilobbizása ugyanis a legjobb üzlet. Míg a külterület megvétele szinte bagóért történik, átminősítése után azonnal vagyont ér, ami közművesítéssel, például autópálya-építés miatti kisajátítással, lakópark céljára történő felparcellázással még tovább növekszik.

– Az agglomerációs törvény kimondja, hogy amíg a gazdasági hasznosítás számára a törvényben kijelölt területek el nem fogynak, addig másikat nem lehet kijelölni a település környékén. A törvény azért született, mert Budapest környékén elképesztő agglomerációs nyomás van. Még a hegyoldalt is kivájják, és házat, irodát építenek rá, letarolják az erdőt, és a helyén raktárbázist hoznak létre, miközben a természetvédelmi terület közelében védőzónát nem létesítenek. A zöld területeken nemcsak természetvédelmi területeket kell érteni, hanem a réteket is, amelyeknek megvan a funkciójuk. Amellett, hogy élőhely a madaraknak, a növényzet gyökere védi a vízbázist, így a szél és a csapadék nem tudja elhordani a humuszréteget – ad szakmai magyarázatot Illés Zoltán, aki annak idején a törvény szigorításaként moratóriumot is kért.

Ezzel azt szerette volna elérni, hogy amíg a rendezett viszonyok ki nem alakulnak, és fel nem térképezik, hogy mely területeket kell megőrizni zöld területeknek, állítsanak le minden földdel kapcsolatos tranzakciót, ne engedélyezzenek semmilyen belterületté nyilvánítást. A környezetvédelmi szakember rendkívül súlyosnak látja a kialakult helyzetet. Véleménye szerint elérkeztünk az utolsó pillanathoz, amikor valakik úgy érezhetik, hogy az aranytojást tojó tyúkot még le lehet ölni, azaz utolsó területként a pilisi erdőket átminősíteni, helyükön logisztikai központokat építeni.

A háttérben kanadai és európai biztosítótársaságok, nyugdíjintézetek, állami alapok összefonódásai sejlenek, amelyek cégkapcsolatai vélhetőleg Budapesten már kiépültek. Saját képviselőik évente, mondjuk legfeljebb egyszer jönnek a magyar fővárosba, hogy újabb területeket válasszanak pénzkihelyezés céljára, ami pedig a terület kockázatától függ. Mivel Magyarország az afrikai és ázsiai államok egy részéhez képest kockázatmentesnek tűnik, az ottani kockázatos pénzkihelyezéseiket itt ellensúlyozzák. Ezek a cégek Budapestet és környékét célozták meg logisztikai központnak.

– Őket aztán végképp nem érdeklik a környezeti és természetvédelmi szempontok – világítja meg az erdők átsorolásának hátsó indítékát Illés Zoltán, aki ellenlépésként azt tervezi, hogy a Fővárosi Városüzemeltetési Bizottság külső tagjaként annak környezetvédelmi albizottsága elé viszi az ügyet, mivel eddig azt tapasztalta, hogy ott pártpolitikai hovatartozás nélkül csak a környezetvédelem ügye volt fontos.

Sikerre azonban csak akkor számíthat, ha az összes jobboldali önkormányzat elutasítja az ilyen változtatási szándékokat. Illés Zoltánnak határozott álláspontja, hogy ha valami hozzátartozik a jobboldali értékrendhez, akkor a hagyományok és a történelem mellett éppen a természet megőrzése az.

Szakács Gábor

Európában a duplája

75,4 millió négyzetméter közhasználatú zöld terület tartozik Budapesthez 42 négyzetméter zöld jut minden egyes fővárosi lakosra. Ennek fele erdő, aminek legnagyobb része a város budai peremén húzódik. Ha a budapesti parkok területét vesszük, azokból már csupán 8-10 négyzetméter jut egy fővárosi lakosra. Bécsben ennek a tizenkétszerese, 124 négyzetméter! Az európai fővárosi átlag is több mint duplája a budapestinek.