Az esztergomi Széchenyi tér rendezésére 2001-ben kiírt tervpályázat II. helyezettjeként megbízást kaptunk a Széchenyi tér engedélyezési, majd kiviteli terveinek elkészítésére. A Szent Lőrinc-templom megjelenítése a pályázatban az engedélyezés során és a kiviteli tervek készítésekor kiemelt feladat volt. Az engedélyezési terveket még úgy készítettük, az önkormányzat megbízása szerint, hogy a régészeti feltárás során előkerülő eredeti padlószintet bemutatnánk, az alaprajzi kontúron belüli, üveg védőtetővel.

Jóval a kivitelezés elkezdése előtt az esztergomi Balassa Múzeum, Horváth István igazgató és Lázár Sarolta régész asszony vezetésével, az általuk kijelölt két helyszínen átfogó feltárást végeztek. Az egyik helyszínen az Esztergom címerében is szereplő Szenye (Zénia) palota megtalálását remélték, de sajnos eredménytelenül. A másik helyszínen a Szent Lőrinc-templom feltárása folyt. A feltárt templom alaprajzának felmérését Zsembery Ákos és Borosházi Tamás műemléki szakmérnökök végezték.

Általam nem ismert okok miatt a feltárásra kijelölt terület nem fedte a templom teljes alaprajzát. Holott az 1893. évi Récsei-féle feltáráskor a Széchenyi térre eső teljes alaprajz ismertté vált, az ominózus északi mellékhajóval együtt. Ezért 2006-ban a templom alaprajzából gyakorlatilag a főhajó sávja és a körítő temetőfal egy kis része került napvilágra. A feltáráskor nem találták meg a Récsei-féle ásatáskor még meglevő eredeti padlót, melyet sajnos akkor széthordtak. Továbbá bebizonyosodott, hogy a középkori Szent Lőrinc-templomot gyakorlatilag a földig rombolták, hiszen a helyszínen már csak az alapfalak maradtak meg, a román kori templom alapjaival együtt. S mindezzel az engedélyezési és kiviteli tervdokumentációban szereplő védőtetős bemutatás okafogyottá vált.

Ezt látva az önkormányzat redukálta feladatot az alaprajz burkolatarchitektúraként való megjelenítésével, a két építési kor, a román, illetve a középkor bemutathatóságával. Ide tartozik, hogy az engedélyezési és kiviteli tervdokumentációban szereplő alaprajzok az 1893-as Récsei-féle feltárás felmérései után készültek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azon kikötésével, hogy az alaprajzokat a 2006. évi feltárás eredményeinek felhasználásával pontosítani kell. Az alaprajz mint burkolatarchitektúra megjelent az engedélyezési és kiviteli tervekben. Ezt jóváhagyta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a megtartott tervtanácsokon.

Továbbá előzőleg egyeztettem dr. Mezős Tamással, aki akkor a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének vezetője volt (Zsembery Ákos e tanszék munkatársa). Dr. Mezős Tamás javaslatára készült a korabeli falazási technikát bemutató köpenyfalas burkolatarchitektúra. Ez azért is érdekes, mert a jelenlegi járószint a felmenő falakat metszené, ha állnának, s ezért is kerültek ki a tervből az ablaknyílások megnyitásai, mert dr. Mezős Tamás szerint a néhai ablaknyílások a jelenlegi járószint felett helyezkedtek el.

Mindezt követően jóhiszeműen átvettem Zsembery Ákostól és Borosházi Tamástól a feltárt falak számítógépes alaprajzát, mely alapján a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kikötése szerint elkészítettem a végleges kitűzési tervet. A hiányzó északi mellékhajót, mivel a 2006. évi feltárás területén kívülre esett, Zsembery Ákos és Borosházi Tamás az 1893-as Récsei-féle helyszínrajz alapján illesztette a 2006-ban felmért részekhez. Ezt a fent említett urak által átadott digitális, számítógépes alaprajzzal tudom bizonyítani. Mivel önálló munkarészről volt szó, erre korábban elkülönítettük a szükséges tervezési díjat, de az alaprajzot készítő Zsembery Ákos és Borosházi Tamás nem kívánta átvenni. Ez a komolytalanságot sugalló hozzáállás kissé furcsának tűnt, hiszen dolgoztak érte. Utólag ez a „nagyvonalúság” nem lehetett véletlen, mert olvasom a riportban, hogy az alaprajzi rekonstrukció a térburkolatot tervező hibájából és elérhetetlensége miatt sikeredett hiteltelenné! Ez a „hasraütésszerű ábrázolás” története.

Mindezzel az alaprajzi burkolatarchitektúra, kivitelezői hibákkal ugyan, de a helyére került. Közben Horváth István igazgató úr helyi művezetéssel ívesebbre igazította a román kori szentély apszisát a felméréshez és a kitűzéshez képest.

Még a műszaki átadás-átvételi eljárás előtt Lázár Sarolta régész asszony felhívta a figyelmemet, hogy az elkészült alaprajz alkalmatlan a hiteles bemutatásra, mert az ábrázolt falvastagság az alapfalak vastagsága, és semmi esetre sem a felmenő falak kisebb falvastagságát jelzi. Lázár Saroltával megállapodtam, hogy a 2007 tavaszán, az általános garanciális hibajavításba ezt belevesszük, ha a járószintre rekonstruált alaprajzot megkapjuk Zsembery Ákostól és Borosházi Tamástól. Erre sajnos a mai napig nem került sor, mert közben az önkormányzat a munkát befejezettnek nyilvánította.

A számunkra hízelgő „atombombabiztos” jelzővel illetett szűrőbeton jellegű alépítmény szivacsos szerkezete folytán igen könnyen bontható, s a járművek által nem járt felületek alatt csak 12 cm vastag. A járművel járt részek 15 cm-es vastagsága is könnyen bontható. Ez azért is szükséges, mert a térburkolat alatti közművek óhatatlanul szükséges javítása és karbantartása miatt is könnyen bonthatónak és helyreállíthatónak kell lennie. Így nyugodtan gondolhatjuk, hogy ez a későbbi régészeti feltárásnak nem lehet az akadálya.

Fazakas Gábor

a szerző mérnök-építész