– Orbán Viktor 2002 májusában, az elvesztett választások után hirdette meg a mozgalom zászlóbontását. A Friss Levegőt Polgári Kör egy hónappal később már demonstrációt tartott az Erzsébet téren. Siettek?

– Amikor Orbán Viktor meghirdette a polgári körök mozgalmát, az embereknek még fogalmuk sem volt arról, mi ez. Nem tudták, milyen eszközökkel lépjenek a közélet színpadára.

– Önök tudták?

– Tudtuk, mit akarunk. Már kezdetben az volt az alapelvünk, hogy csak úgy sikeres egy demonstráció, ha konkrét közéleti eseményhez kapcsolódik, konkrét céllal. Az Erzsébet téri park már elkészült, de Demszky Gábornak vitája volt a parkot építő céggel, ezért nagy vaskerítés mögé zárták az egészet. Ez volt az esemény, a cél pedig az, hogy nyissák meg a parkot az embereknek. Sétálni akartunk a parkban, nem érdekelt minket Demszky vitája. A tüntetésen jelen lévő több ezer ember labdákat dobált a kerítésen át a park területére. Ezzel jelképesen birtokba vettük a parkot. Egy hét múlva a parkot megnyitották. Ki tudja, egyébként meddig lett volna még lezárva. Ez volt a rendszerváltás óta az első sikeres demonstráció a főváros politikája ellen. Utólag elmondhatom, minden akciónk kivétel nélkül eredményes volt. A Kendermag Egyesület könnyű drogokat népszerűsítő rendezvénye országos program lett volna. A Vörösmarty téri fellépésünknek köszönhetően mondtak le róla. Csak évek múlva próbálkoztak azzal, hogy Budapesten kívül az ország nagyvárosaiban is ilyen rendezvényeket tartsanak. A Vörösmarty tér után egy évvel a Kossuth téren már csak harmincan voltak, mert a zenészek nem vállalták el a fellépést.

– Tavaly Debrecenben már a színpad felállítást megakadályozták a tiltakozók.

– Tényleg? Ezt nem is tudtam. Akkor nagyobb sikere volt a Vörösmarty téri akciónknak, mint gondoltam.

– Sőt a Kossuth téri érdektelenség után már csak a Margitszigeten tartottak rendezvényt. Előbb a bejáratnál, majd egy évre rá hátul, megbújva a Margitsziget végében. Elevenítsük fel, mi történt a Vörösmarty téren!

– Mikor tudomásunkra jutott, hogy a Kendermag Egyesület drogliberalizációval kapcsolatos rendezvényt fog tartani, elhatároztuk, tiltakozunk. Megegyeztünk a rendőrséggel egy kordon felállításában, amely a tiltakozókat és a kendermagos szimpatizánsokat elválasztja egymástól. Ekkor jött az ötlet, hogy síppal fejezzük ki tiltakozásunkat, ahogy azt már a korábbi demonstrációinkon tettük, például az RTL Klub székháza előtt. Nem terveztük, hogy átmegyünk a kordonon, csak sípolni, fütyülni szerettünk volna. Végül a hangorkántól semmit nem lehetett hallani, a rendőrség is jobbnak látta, ha véget vet az eseményeknek, mielőtt elszabadulnak az indulatok. Azért volt jelentős ez a rendezvény, mert nyilvánvalóvá vált, hogy van Magyarországon egy szélsőséges, életveszélyes csoport. Nem a síposok, hanem azok a balliberálisok, akik most például a drogfogyasztást akarták népszerűsíteni. Ezek terrorizálni akarnak mindenféle szempontból: terrorizálják az oktatásunkat, a kultúránkat rombolják, és íme, terrorizálják a társadalmat is.

– Miért tüntettek az RTL Klubnál?

– Nevetségesnek és felháborítónak tartottuk, hogy egy Fidesz-rendezvényről, ahol több százezer ember vett részt, azt mondták a híradóban, hogy csak harmincezren voltak. Mindezt úgy derítették ki, hogy megkérdezték a fővárost takarító cég főnökét, aki a rendezvény után a téren maradt köbméternyi szemétből megsaccolta, mennyien lehettek a gyűlésen. Hogyan lehet erre hivatkozni egy híradásban? Felszólítottuk az RTL Klubot, ne politizáljanak, ne saccolgassanak, ne közöljenek hamis információkat, mert nem ez a dolguk. A tüntetésünk hatására be is mondták a hírekben, hogy soha többé nem fogják megsaccolni a tömeg létszámát. A sikeres demonstrációk mellett civilként a legnagyobb sikernek azt érzem, hogy kidolgoztuk a körök stratégiáját. Nagyon komoly szakmai háttérmunkát végeztünk az évek során. Például kitanultuk, hogyan kell az ORTT Panaszbizottságához fordulni, ha egy műsor közízlést sért. Polgári körös találkozókat szerveztünk, hetente voltak előadásaink neves közéleti személyiségekkel. Tartottunk egy budapesti és egy országos polgári körös konferenciát. A budapesti találkozón Orbán Viktor is felszólalt. Ennek a konferenciának olyan sikere volt, hogy az előadóink közül többen ma országgyűlési képviselők: Bíró Ildikó, Ékes Ilona, László Tamás.

– Mintha elcsendesültek volna a polgári körök. Volt egy tavasz és egy nyár a polgári körök életében, most mintha ősz lenne.

– Nekem más a véleményem. Most is nagyon komoly munka folyik, előadások, bálok szervezése, szobrokra gyűjtenek. Ezzel már nem foglalkozik a média. A kezdeti ellenségeskedés, hogy ördögi körök vagyunk, mára elcsitult. Rájöttek, hogy teljesen normális dolog az, amit a polgári körök csinálnak. Sok helyen egyesületté alakultak helyi szintű feladatokra. A civilek már maguktól felismerik a helyi érdekeket és cselekszenek. Nincs szükségük pártokra, nem is illenek egy párt struktúrájába. Én három egyesületben is tag vagyok. Szerintem a körök intenzívebbek, mint valaha. Védik a kórházakat, iskolákat a bezárás ellen. Küzdenek, véleményt nyilvánítanak, sípolnak. A sípolásnak külön örülök. Egy olyan társadalomban élünk, amelyben több generáció felnőtt úgy, hogy nem használhatott semmilyen eszközt a véleménye kinyilvánítására. Nem lehetett gyülekezni, demonstrálni valami mellett, vagy valami ellen. A polgári körökkel elindult egy folyamat, s ennek a gyümölcse csak most kezd beérni. A civilek rájöttek, hogy szabad véleményt nyilvánítani, erre vannak eszközök is, nem kell mindent némán tűrni.

– Mit szól ahhoz, hogy hagyomány lett Demszky Gábor beszédének megzavarása?

– Ez demokráciákban egyáltalán nem szokatlan. Értem, hogy ez zavarja a kényelmüket és a közérzetüket, de az embereknek ettől még joguk van ehhez. A sípolás, fütyülés, tojásdobálás a demokratikus eszköztár kellékei. El kell viselniük.

– Orbán Viktornak is?

– Ő nem csinálna ebből ilyen nagy felhajtást, kordonokkal, biztonsági őrökkel. Pécsen egyszer öt ember fütyülve várta, ő odament és kezet fogott velük, a fütyülők pedig mosolyogtak. Óriási különbség van a két oldal fütyülése között. Ők azért fütyülték Orbánt, mert így reagáltak a Gyurcsány ellen megnyilvánuló spontán tüntetésekre. Ha ti is fütyültök, mi is fogunk, mondták. Csakhogy ez így nem fog működni, mert az ő akciójuk nem spontán.

– Volt egy emlékezetes fellépésük a Mikroszkóp Színpadon.

– A polgári körünkből egy házaspár mesélte, mennyire felháborodtak Sas József előadásán. A majdnem Kossuth-díjas művész folyamatosan Orbán Viktor állítólagos cigány származására célozgatott. Elhatároztuk, hogy kulturált módon értésére adjuk, ez nekünk nem tetszik, ezért vettünk tíz belépőt. Az előadás alatt tízpercenként valaki közülünk felállt és látványosan távozott a nézőtérről. Nem hangoskodtunk, csak csendben kivonultunk. Másnap Sas József mindenhol elmondta, hogy őt budai konzervatív öregasszonyok üldözik. Büszke vagyok arra, hogy egészen a Kossuth-díjig üldöztük. Volt egy hasonló akciónk a Zsámbéki Nyári Fesztiválon. Ide harmincan mentünk, ahol egy avantgárd, modern darabot adtak elő egy régi szovjet laktanyában Hazám, hazám címmel, Schilling Árpád rendezésében. Borzalmas volt. Sötét, lepusztult, minden jelenet más helyszínen, a nézőknek vándorolni kellett a bozótban, nem volt rendes ülőhely. Vittünk magunkkal paradicsomot is. Már a harmadik jelenetnél tartottunk, de a darab nem szólt másról, csak arról, hogy az Orbán Viktort játszó színész pelenkában totyog, mint egy debil. Nem bírtuk tovább nézni, páran elkezdtünk paradicsomot dobálni a színpadra. A liberális nézőközönségből ketten elvették a paradicsomot, meg akarták dobni az egyik ismerősömet, de egymást találták el. Az előadás után Schilling Árpád tiltakozott a médiában, hogy szervezetten megzavarták a darabot és botrányt okoztak azok, akik nem értik az avantgárdot. Pedig régi hagyomány a színháztörténetben a véleménynyilvánítás a néző részéről. Ha nem tetszett az előadás, lezavarták a színészeket színpadról. Miért zavar egy liberálist a véleménynyilvánítás szabadsága? Amikor megtudtuk, hogy ezt a darabot a Fővárosi Nagycirkuszban akarják bemutatni október 23-án, gondoltuk, odamegyünk ötvenen. Másnap már nem kaptunk jegyet, mert feltűnt nekik, hogy az egyik barátnőm tízet vett egyszerre. Így zártkörű előadást tartottak, saját maguknak.

– Ez helyes?

– Ez így helyes. Zsámbékon sem zsámbékiak nézték a darabot, hanem saját pesti közönségük jött ki oda. Eljárnak Zsámbékra, a Nagycirkuszba, a Nemzeti Színházba. Saját maguknak készítik a filmeket, rendezik a darabokat. Mellesleg a konzervatívoknak is kiépült a saját kulturális intézményrendszerük. Vannak színházaink, íróink, rendezőink, filmjeink, újságjaink. Egyáltalán nincs hiányérzetem. Annyi a program, hogy azt se tudom, hova menjek. Például az országos váraljai polgári piknik egy elképesztő élmény. Legközelebb Mórahalomra szeretnénk elmenni, ahol saját színházat csináltak a község lakói. Az előadásokat az egész község nézi, nem lehet rá jegyet kapni.

– Úgy tudom, volt egy ötlete, amelyik nagyon tetszett Orbán Viktornak is. Több százezer ember békés hangulatban együtt ebédeljen az utcán. Miért nem valósult meg?

– Ezt két évig szerveztem, de sajnos a belpolitikai események elmosták. Amikor a polgári köröket elkezdték csürhézni és nácizni, arra gondoltam, hogy szervezni kellene egy felemelő hangulatú tömegrendezvényt. Franciaországban a forradalom évfordulóján több millió ember kiült az útra, vittek asztalt, székeket, ételt, és végigterítettek maguknak egy hatalmas területen. Gyönyörű látvány volt, ezt szerettem volna megszervezni Budapesten.

– Mivel foglalkozik mostanában?

– Már hat éve folyamatosan minden szerdán összejövünk a lakásomon és beszélgetünk. Legutóbb Matolcsy György járt nálunk. Van Zsámbékon egy egyesület, amely aukciót szervez a szegény családok támogatására. Most oda szeretnénk hívni minél több embert. Régen azért voltak sikeresek a demonstrációink, mert kézzelfogható célokat fogalmaztunk meg. A népszavazás után most az a célunk, hogy a kormány lemondjon és előrehozott választások legyenek.

– Nem lenne jobb, ha maradna Gyurcsány?

– Az ellenzéknek talán jó lenne, mert így még nagyobb az esély a kétharmados győzelemre. De nem biztos, hogy az emberek ezt a két évet egzisztenciálisan kibírják. A népszavazáson több mint hárommillióan mondták, hogy elég volt. Nem biztos, hogy van kedvük még két évet várni.

Lass Gábor