Az 1989-es rendszerváltás a földreform terén sem hozott áttörést. A pártállam bérmunkára épülő nagyüzemeit felváltották a tőkés nagybirtokok. Ennek eredményeképpen továbbra is fennmaradt a torz birtokszerkezet, amely mára a nagy- és kisüzemek szélsőséges szembenállásában és a középbirtok hiányában nyilvánul meg. Tanka Endre agrár- és jogtudós véleménye szerint ma is 12 500 gazdaság birtokolja a termőterület háromnegyedét, vagyis a gazdaságok csupán 1,6 százaléka. A nagyüzemi földkoncentráció folytatódik, miközben a magángazdaságok száma évről évre csökken. 2000-ben még 960 ezer magángazdaság volt hazánkban, ma már csak 766 ezer. A magángazdaságok átlagos üzemmérete 3,3 hektár, míg a nagyüzemeké 503 hektár. Az Európai Unió államaiban az átlagos birtokméret 18,7 hektár. Az unió legtöbb országában a nagybirtok fogalma ismeretlen.

Ahogy mindig, Magyarország ma is hatalmas, jó minőségű földterülettel rendelkezik – a külföldiek számára igen kedvező áron. Míg ugyanis az EU-országokban a föld hektáronkénti átlagára 2-5 millió forintnak felel meg, nálunk átlagosan 350-450 ezer forint között mozog. A hazai földárak országosan persze igen széles skálán, 150 ezer és 2 millió forint/hektár között mozognak, de az Agrárkutató Intézet (AKI) adatai szerint a gyengébb minőségű (például Fejér és Nógrád megyében található) földek hektárját akár 10–50 ezer forintért meg lehet vásárolni. Ugyanakkor a hektáronkénti 1 millió forintos ár több megyében (pl. Baranya, Békés, Pest, Győr-Moson-Sopron) is előfordul. Összehasonlításképpen: Franciaországban 1-1,5 millió forintnak megfelelő értékben vehetünk hektáronként földet, Ausztriában 1-2 millióért, Hollandiában 3-6 millió forintért. Nem csoda, ha élénk érdeklődés mutatkozik a jó minőségű, ám a magyarok számára így is nehezen megfizethető hazai termőföld iránt.

Bár 2004-ben a magyar kormány hétéves moratóriumot biztosított a külföldiek magyar termőföldvásárlásának a megakadályozására, a Földtörvény 2007/124. törvényi módosítása zöld utat adott a jogellenes (többnyire külföldi) tulajdonszerzések telekkönyvi bejegyzésének azzal, hogy eltörölte a földhasználati és tulajdonátruházási szerződésekhez fűződő semmisségi okokat. Tanka Endre a Demokratának elmondta, hogy a derogáció látszatvédelmét – a külföldi földtulajdonszerzés átmeneti tilalmának hamis fenntartását – bizonyítja, hogy a külterület 28 százaléka már jogi személyek tulajdonába került. Roszík Péter, a Magyar Agrárkamara elnöke múlt hét végén úgy nyilatkozott, hogy Győr-Moson-Sopron megye 280-300 ezer hektárnyi szántóföldjének legalább egyharmadát nyugat-európai, főként osztrák vállalkozók művelik meg. Szakértők óvatos becslései szerint a zsebszerződéseknek köszönhetően ma több százezer hektárnyi földterület lehet külföldi kézen.

A magyar gazdálkodóknak a kormány részéről a hazai érdekek védelme, és a vidékfejlesztést célzó támogatások helyett évek óta marad a cinikus, pökhendi gyurcsányi üzenet, miszerint nincs szükség családi gazdálkodásra, bokrétás gazdákra, nem az a hazafi, aki hangosan kiabál, hanem aki teljesítményben legyőzi a dánokat, az angolokat, a franciákat. De miből és hogyan?

2004-ben Magyarország uniós csatlakozási szerződésének aláírásakor a magyar gazdálkodók csak a 25 százalékát kapták a régi tagállamok gazdáinak járó támogatásnak, amit 30 százalékos, úgynevezett nemzeti kiegészítéssel lehetett megtoldani. A magyar kormány ennek értelmében 2006-ban 103, 2007-ben már csak 78 milliárd forintot juttatott a magyar gazdálkodóknak, azaz 25 milliárd forinttal csökkentette évenként a nemzeti kiegészítést. 2006 folyamán Magyarország az Európai Unió vidékfejlesztési rendelete alapján elkészítette, és 2007. február 21-én hivatalosan benyújtotta Brüsszelbe az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot. A dolog szépséghibája abban állt, hogy a program előkészületei csupán kormánykörökben, a nyilvánosság és az érintett társadalmi csoportok kizárásával zajlottak. Jóllehet, a tárca 2006 augusztusában road show jelleggel végigviharzott az országon, és tematikus vitakörökön és makrofórumok előtt tetszelegve nagy vonalakban vázolta a programot, de érdemben nem szólt róla. Társadalmi, szakmai egyeztetés helyett egy szűk kör döntött arról, hogy hét éven keresztül, 2007 és 2013 között mire használja fel Magyarország a vidékfejlesztésre szánt 1400 milliárd forintot.

Az EU költségvetésében a 2007–2013-as tervciklus egészére vonatkozóan a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló források 70 milliárd eurót tesznek ki. Az évi mintegy 10 milliárd eurós átlagos vidékfejlesztési keretből Magyarországnak évi 500-580 millió eurónyi (mintegy 125-150 milliárd forintnyi), évről évre növekvő európai forrás áll a rendelkezésére. A kormány azonban az Új Magyarország Program keretein belül, pályázati feltételeivel olyan helyzetet teremtett, hogy azokra a jogcímekre, ahol a források túlnyomó többsége található, a potenciális pályázóknak csupán a legerősebb 7 százaléka adhatja be a pályázatát. A többiek nemcsak hogy nem nyerhetnek, de be sem adhatják pályázatukat.

Nemcsak a pályázók nagy részét ütötték el a lehetőségektől, a vidékfejlesztés egyéb területein is jelentős pénzátcsoportosításokat, illetve elvonásokat indítványoz a program. A környezetbarát mező- és erdőgazdasági földhasználat támogatására például az elkövetkezendő hét évre kevesebb mint 14 milliárd forint marad. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedési területről eltűntek a környezetbarát állattartás támogatását szolgáló programok, mint például az őshonos állatfajok tartásának támogatása, amelyek a 2004–2006-os időszakra vonatkozó Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben (NVT) még szerepeltek. A vidéki életminőség javítására hét évre együttesen szánt mintegy 188 milliárd forint változatlanul a felét sem éri el annak, mint amennyit egyedül a beruházás támogatásra szán a program. A vidéki közösségek megtartásában kulcsszerepet játszó intézkedési területre a forrásoknak továbbra is csupán mintegy 2,14 százalékát, nem egészen 30 milliárd forintot szán a kormányzat, s ahelyett, hogy megerősítené a vidéki alapszolgáltatásokat, rohamosan felszámolja azokat (posta, vasúti szárnyvonalak, kistelepülési iskolák).

Ángyán József fideszes országgyűlési képviselő, a Magpsu szakértője úgy véli, ez a kistelepülések elnéptelenedését, a vidék kiürülését, a szociális népvándorlás elindulását eredményezheti, hiszen ma az ebből a szempontból veszélyeztetett, 1000 fő alatti települések száma meghaladja az 1700-at, ami a magyar települések több mint felét adja. Végül, az Új Magyarország Fejlesztési Tervben azon pontjánál, ahol kiegészítő nemzeti finanszírozást kellett volna, hogy álljon a dokumentum átdolgozott változatából, eltűnt, helyette ez olvasható: „A program keretében kiegészítő nemzeti finanszírozásra nem kerül sor.”

Nemzeti finanszírozás tehát nincs, a vidékfejlesztésre szánt keretet megnyirbálták, marad a cinikus, a davosihoz hasonló kijelentés: a magas mezőgazdasági árak miatt a gazdák kevésbé szorulnak rá az agrártámogatásokra. Pedig a kormány az éledező sztrájkhangulatban lehet, hogy a tűzzel játszik.

Usztics Anna