A világon bárhol, bármikor használható lehetőség ma már nemcsak katonai célokat szolgál, hanem a mindennapi élet apró feladataiban is olyan segítséget nyújt, ami eddig elképzelhetetlen volt. Szállítás, földmérés, kommunikáció, mezőgazdaság, halászat, környezetvédelem, tudományos kutatás, turizmus és egyéb területek gazdagodhatnak a Galileo-program beindulása által. A műholdas navigációt már napjainkban is sokan használják, igaz, a jeleket még nem európai műholdról veszik.

A globális navigációs műholdrendszereket összefoglaló néven GNSS (Global Navigational Satellite System) rendszernek titulálják. Jelenleg két GNSS-rendszer üzemel, az amerikai Navstar GPS és a részben kiépített orosz GLONASS. Az európai szegmens pedig a kezdeti kiépítés alatt lévő Galileo-rendszer, amely két részből, a GPS-jeleket használó EGOS-ból és a tervek szerint harminc műholdból, valamint az utóbbiak földi infrastruktúrájából kiépülő Galileóból tevődik majd össze, Kína pedig gőzerővel dolgozik COMPASS nevű saját – a tervek szerint kezdetben csak Ázsiára kiterjedő – programján. A Galileo-program, amelyet az Európai Unió és az 1975-ben létrehozott Európai Űrügynökség közös vállalkozásban épít, nem csupán technikailag kívánja felülmúlni az amerikai vetélytársat, de szellemisége is más. Ez lesz ugyanis az első olyan világméretű műholdas rádiónavigációs és helymeghatározó rendszer, amelyet kifejezetten polgári célokra terveztek, és amely teljes mértékben független a már működő vagy később létrejövő rendszerektől. Sőt a már használatban lévő GPS és a GLONASS által leadott jelek minőségét javítják a megbízhatóság érdekében.

Bár Brüsszel megállapodott Washingtonnal a kérdésben, az USA nemcsak stratégiai érdekeit, hanem üzleti státusát is veszélyeztetve látja. Donald Rumsfeld egykori védelmi miniszter már 2002-ben azt nyilatkozta, hogy ha az USA érdekei úgy kívánják, zavarni fogják a Galileo sugárzását.

Az agresszivitás keltette riadalom érthető, egy GNSS-rendszer ugyanis nem kis hatalmat jelent. Mert bár a Galileo deklaráltan polgári célokra születik, egy ilyen rendszer az egész Földről szerezhet információkat, felhasználhatja, eladhatja azokat, vagy akár el is zárhatja mások elől, mint tette azt Amerika, amíg egyedül volt a piacon. Ahogy azonban egyre több rendszer épül, megszűnik az információk egyedüli birtoklása. A GPS és a Galileo viszonya ezért sem lehet problémamentes, hacsak nem lesz egy nevető harmadik, amelyik ellen szoros együttműködésre lesz majd szükségük. A Galileo ráadásul más fontos stratégiai kérdésben is amerikai monopóliumokra tör: a rendszer mögött álló adatbázisok és technológia ugyanis fontos alappillérét képezik az utóbbi években egyre dinamikusabban fejlődő európai űrpolitikának.

A kazahsztáni Bajkonurból április 26-án lőtték föl a Galileo-program második műholdját, ami úgy is értékelhető, hogy nincs visszaút a rendszer kiépítésétől. Ebben nagy szerepe volt az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságnak, amely már első olvasatban jóváhagyta Barsiné Pataky Etelka jogalkotási jelentését, melyet április 23-án az Európai Parlament plenáris ülésén megszavaztak. A magyar EP-képviselő szerint most nemcsak új startot kap a program, de mint az Európai Unió történetének első közösségi projektje, magyar sikerként is elkönyvelhető.

A program finanszírozásáról az EP és az Európai Tanács közösen döntött, így adódott ki 2013-ig a 3,4 milliárd eurós keret. A most elfogadott szövegben az is szerepel, hogy az Európai Bizottság 2010-ben köteles lesz javaslatot tenni arra vonatkozólag, hogy 2014 után milyen közösségi kiadásokra lehet majd szükség, hiszen az EU valódi tulajdonosa a rendszernek. Ha valamelyik tagállam nagyobb arányban szeretné élvezni a navigációs technológia nyújtotta előnyöket, saját tőkével is beszállhat a finanszírozásba.

A Galileo-program első műholdja a Giove-A volt, amelynek fellövése 2005-ben meggyőzte az addig egyeduralkodó amerikaiakat, hogy Európa komolyan gondolja a saját rendszer kiépítését. A pánik mértékét jelzi, hogy alig egy évvel később, 2006 nyarán a Cornell Egyetem kutatói feltörték a Galileo első műholdjának kódjait. Hogy ebben mi vezérelte az amerikai kutatókat, talán soha nem derül ki, mindenesetre akkor vetődött föl először az a költői kérdés, hogy kinek van joga kisajátítani a bolygónk egészére vonatkozó információkat. Erre megnyugtató válasz ma sincsen, de nem is várható, hogy ebben a kérdésben valaha is egyezségre jutnak.

Hankó Ildikó

Velünk élő rendszer

Magyarországon az amerikai GPS helymeghatározó szolgáltatás már majdnem 15 éve megjelent. Közel 50 ezren használják, főleg a szabadidős tevékenység eltöltésében. A tömeges, személyes használatra (pontos helymeghatározás, életvédelem) kiterjedő alkalmazása még nem jelent meg, vagy gyermekcipőben jár. A növekedés motorja a mobiltelefonokba szerelt chipek, illetve a jelenleginél pontosabb jelek, a városi szűk helyeken, épületeken belüli lefedettség biztosítása lehet.

Figyelő szemek

A műholdas megfigyelőrendszerek révén ma már méteres felbontással szerezhetnek információkat a felhasználók a földfelszínen történtekről. Becslések szerint 2012-ben, még a Galileo üzembe helyezése előtt 500-600 millió GPS-készülék lesz forgalomban a világon. A Galileo kiépítésével már nemcsak egy hatalom rendelkezik majd az óriási hír- és adatbázis fölött.

A lakossági felhasználás területén is előrelépést jelent a Galileo kiépülése. Elsősorban a közúti közlekedésben fog pontosabb, minőségibb szolgáltatást nyújtani, mint a most használatos amerikai GPS. Az autóba gyárilag beépített, vagy kézi – akár mobiltelefonba épített – intelligens elektronikus térképek segítségével pontos tájékozódás és navigáció válik lehetségessé. A kézi alkalmazások nemcsak a járművezetők, hanem a gyalogosan vagy éppen kerékpárral közlekedők tájékozódását is megkönnyítik. A pontos helymeghatározás és a digitális térkép segítségével a navigációs szoftverek lehetőséget nyújtanak a kívánt útvonal optimális megtervezéséhez. Az indulási és érkezési hely megadása után a szoftver automatikusan meghatározza az utazás időtartamára vagy akár a költségre optimalizált útvonalat.