– Elsöprő fölénnyel, 335-55 arányban választották meg a HÖOK elnökének újabb két évre. A májusi választás kapcsán azonban felröppent a hír, hogy a HÖOK markáns népszavazási kampánya, illetve a politikai retorzióktól való félelem miatt kellett most új elnökséget választani. Ennyire fontos a politika számára a szakmai szervezet?

– Nincs szigorú kikötés arról, hogy a választás csak novemberben lehetséges, a májusi időpontra azért esett a választás, mert bizonyos folyamatok elindultak, amire a kormányzat most fogékonyabb, mint ősszel lenne. Tény azonban, hogy a politika jelen van. Másfél éve Székesfehérváron az akkori ellen-elnökjelöltet az Amőba elnöke, Horváth Lóránt hozta el a HÖOK-választásra és végig kampányolt mellette, s a választásnál is jelen volt. Előfordult az is, hogy egy kari HÖK-elnökválasztást állami szintről próbálták befolyásolni. Úgy érzem, hogy romlik a helyzet. Azt gondolom, a mindenkori kormány érdeke, hogy a HÖOK-ot maga mellé tudja állítani. Ezt a kormányzat a legtöbbször azonban nem szakmai, hanem politikai eszközökkel próbálja megvalósítani. A felsőoktatással nem lenne szabad így bánni. Fontos lenne, hogy végre olyan szakmai konszenzus szülessen, amely nemzeti konszenzus is, tehát akkor is tovább vihető a folyamat, ha 2010-ben vagy hamarabb lesznek választások. A felsőoktatáson kétévente változtatni badarság. Egy olyan alapkoncepció kéne, amit lehet két vagy akár tizenkét év múlva is támogatni. Ezen dolgozunk most.

– A népszavazásnál nem volt szignifikáns különbség a három igen elsöprő győzelme között. A tandíjra leadott igenek nagy aránya mennyire köszönhető a HÖOK kampányának?

– Sokan mondják, hogy aki elment szavazni, nem gondolkodott: pártpreferencia szerint vagy három igennel, vagy három nemmel szavazott, így kevesen változtattak véleményt a tandíj, vizitdíj és kórházi napidíj kérdésében. Az előzetes felmérések viszont azt mutatták, hogy a tandíj épphogy meglesz. A népszavazáson azonban nagyobb lett a részvétel, mint amire számítottak. Tudni kell, hogy Magyarországon ma nagyon kevés fiatal megy el szavazni, sokkal inkább a középkorúakat és az idősebbeket foglalkoztatják a közéleti kérdések. Ennek ellenére talán azzal is lehet magyarázni a nyolcvanszázalékos sikert, hogy a hallgatókat is megérintette a téma, és a kampány utolsó két hetében jó néhány embert sikerült meggyőzni. Sikerült a fiatalokat feltüzelni, és elhitték, hogy ők maguk is dönthetnek. Sokkal inkább hittek a népszavazás eredményességében, mint eddig. Egy tüntetésre nem igazán szeretnek kijárni, nagyon nehéz őket az utcára hívni, félnek tőle. Bár velünk utcai demonstráción soha semmilyen atrocitás nem történt, sem a rendőrség, sem biztonsági cég részéről, azért abszurd, hogy úgy lehessen ma Magyarországon végigmenni egy hídon, hogy egy sor biztonsági őr, egy sor rendőr kísér, és még akkor is aggódni kell, hogy történik valami.

– Bár a népszavazás a tandíj eltörléséről szólt, a Magyar Rektori Konferencia a népszavazás után azzal állt elő, hogy más elnevezéssel, de bevezetné a tandíjat.

– A magyar rektori konferencia soha még nem tett ilyet, és szerintem soha többé nem is teszi. Megmondom őszintén, kaptam rendesen azért, mert azt mertem mondani a rektor urakra májusban, hogy politikai megrendelésre dolgoznak a tandíj kérdésében. A mai napig tartom azt, hogy ez az előterjesztés csak azért született meg, hogy Molnár Károly úr miniszter lehessen. Februárban ugyanis Molnár Károly a Felsőoktatási Kerekasztal ülésén egy olyan előterjesztésről beszélt, amelyről sem ő, sem a rektorok nem tudták, hogy mi áll benne. Pedig a felsőoktatásban egy ilyen súlyú témát, mint a tandíjkérdés, nem így kell kezelni, sokkal több háttéranyagot, több munkát igényelne a kidolgozás. Úgy érzem, néha a rektorok úgy vélekednek, hogy mivel a tudományos életben magasabb szintet értek el, mint a hallgatóik, mindig igazuk van. Ezzel szemben úgy érzem, a tízből azért egy értékes gondolat nálunk is akad, még akkor is, ha a rektori konferencia ezt nem így látja.

– Hogy áll most a tandíj ügye?

– Komoly háttérmunkával sikerült elérni, hogy a Felsőoktatási Kerekasztal májusi ülésén napirendre sem vette a hallgatói költségtérítésre vonatkozó rektori javaslatot. A rektorok és a minisztérium az ülésen meg akarta vitatni a tervezetet, a többiek az Országos Érdekegyeztető Tanács tartózkodása mellett ellenezték. Nagy meglepetésre az egyházi intézményeket képviselő rektor úr, továbbá a Nagycsaládosok és a Felsőoktatásban Dolgozók Szövetsége is a HÖOK-k mellé állt és leszavazta, hogy a javaslat napirendre kerüljön, azzal az indokkal, hogy várjuk meg, amíg lesz egy komolyabb előterjesztés. Azt javasoltuk, hogy dolgozzunk ki olyan háttéranyagot, amire a későbbiekben lehet építkezni. Nem kell mindig reformokban vagy hatalmas lépésekben gondolkodni, lehetnek apróbb módosítások, amiket lehet utána értékelni. Úgy gondolom, hogy badarság lenne ebben a gazdasági és társadalmi helyzetben még nagyobb terhet hárítani a szülőkre, a családra vagy éppen a hallgatókra. A legnagyobb probléma az, hogy kétévente történik valami reform, ami megtöri a folyamatot, és ez rosszat tesz a felsőoktatásnak.

– Az új elnökség megválasztása után ismertették azokat a témaköröket, amikkel az elkövetkezendő időben kiemelten óhajtanak foglalkozni. A hátrányos helyzetűek segítéséért a jövőben külön elnökségi tag felel majd.

– Azért emeltük ki a hátrányos helyzetet, mert úgy gondoltuk, hogy ennek legtöbbször csak PR-értéke van. Megpróbáljuk feltérképezni azokat a kérdéseket, amelyek valóban problémát okozhatnak ezeknek a hallgatóknak. Egy állami gondozottnak, egy kistérségi iskolából érkezőnek vagy egy első generációs értelmiséginek sokkal kevesebbet tudnak segíteni a szülei. Nem biztos, hogy az jelenti számukra a segítséget, hogy pluszponttal bejuttatjuk őket, majd menet közben kiesnek az egyetemről. Előkészítőket kell nekik tartani, amivel felmérhetik, milyen tudásanyagra lesz szükségük a tanulmányaik során. A közösségformáló erőre is nagy hangsúlyt helyezünk majd. Régebben ilyen erővel bírt a kollégium, illetve a szakkollégiumok. Mára a közintézményekben teljesen szétestek a társaságok, nem nagyon járnak együtt órára, nincsenek közösségi terek, közösségi programok. Erre kellene valamilyen megoldást találni. Régen úgy működött egy évfolyam, mint egy család, segítettek egymásnak a diákok. Most nem nagyon ismerik egymást az emberek. Nem biztos, hogy a társadalom és a körülmények változtak meg ennyire. Ezért szeretnénk, hogy legyenek olyan szakkörök, olyan hallgatói körök az intézményen belül, amelyek programokat biztosítanak nekik. Továbbá a sport is mint közösségformáló erő, kiemelt témaként szerepel az új ciklusban. A sportban az emberek megtanulnak együttműködni, küzdeni egymásért. Azt szeretnénk, hogy a leendő magyar értelmiséggel a rendszerváltás kínjai, bajai után egy jó Magyarországot tudnánk együtt építeni.

– A HÖOK koncepciójában szerepel, hogy ösztöndíjprogrammal segítené a tanárképzést. Teszi mindezt egy olyan időszakban, amikor szinte hetente érkezik hír tanárverésekről. Ösztöndíjjal vonzóbbá lehet tenni a pályát?

– Régen a tanári pálya nagy becsben állt. A rendszerváltás után az értékrend is megváltozott. Az emberi, családi, társadalmi értékek háttérbe szorultak, sokkal inkább az anyagi javak kerültek előtérbe. Ma csak azokat a szakmákat becsülik meg, amelyekkel jól lehet keresni. Ez minden modern társadalomnak a problémája. Egy régi görög mondás szerint egy nemzet fejlődését alapvetően az orvosok, a mérnökök és a tanárok határozzák meg. Ha egy társadalom alapvetően jól képzett, intelligens értelmiséget termel ki, akkor az adott nemzet sokkal több értéket tud felmutatni hosszú távon, bár ezt nem lehet mérni, vagy forintban kifejezni. Ehhez nagy szükség van arra, hogy nagyon jó pedagógusaink legyenek óvodában, bölcsődében és középiskolában egyaránt.

– A következő időszakban várható-e, hogy a HÖOK markánsan megszólal egy-egy közéleti témában is?

– Azt megígérem, hogy én személy szerint csöndesebb nem leszek. Ugyanilyen markánsan fog kiállni a HÖOK is a szakmai véleménye mellett akkor, ha a politika nem szakmai irányban próbál meg elérni valamit a felsőoktatásban. De nem szabad, hogy az EP-, illetve az országgyűlési választásnak a felsőoktatás bármelyik szakmai kérdése áldozatul essen.

Usztics Anna

Miskolczi Norbert

1981-ben született Szegeden.

2002–2004 Budapesti Műszaki Főiskola kari, 2004– pedig a főiskolai Hallgatói Önkormányzat elnöke

2004–2006-ig a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája Budapesti Regionális Szövetségének elnöke

2006– a HOÖK elnöke