A népszavazás előtt Gyurcsány és jól fizetett értelmiségi holdudvara buzgón bizonygatta, hogy a népszavazás nem szól többről, csupán 300 forintról. Állították, hogy a voksolásnak nem lesz semmi következménye. Mégis felbomlott a kormánykoalíció. A moszkoviták meg a liberálisok magyarázkodásuk során elismerték közös kormányzásuk rossz teljesítményét, de a felelősséget szokás szerint rákenték a „minden kritikát alulmúló” ellenzékre. Engem ez nagyon felháborít, mert az MSZP-s szavazógépezet hat éven át szinte minden ellenzéki törvényjavaslatot leszavazott. Magyarország rossz teljesítményéért tehát kizárólag a most megbukott koalíció a felelős! Gyurcsány Ferenc most is megújulást ígér, de kétes ígéretei most is csak a távoli jövőre vonatkoznak. Jó szándékú ígéretekkel pedig már teli a padlás. Az elvtársak hatvan éve ígérgetnek, hol boldog kommunizmust, hol európai jólétet, de kézzelfogható életszínvonal-emelkedést eddig csak saját, szűk köreiknek teremtettek. Meddig tarthat ez és mire várunk még? A Rodolfók kora lejárt, a hókuszpókuszoknak már nem hiszünk.

Kövér Károly, Szeged

Adó mindenáron

Schiffer J. elvtárs ötletét, hogy a nyakkendőt is adóztassák meg, még a saját párttársai is elvetették, holott ők nagy hívei mindenféle adóztatásnak. Valamelyik tévében arról is hallottam, hogy azt az adót azért kell a Kulturális Alapba folyósítani, mert a nyakkendő valamilyen összefüggésben van a kultúrával. Ez az indoklás két szempontból is helytálló lehet. Egyrészt, mert Schiffer több ciklusban is a főváros kulturális alpolgármestere volt, tehát ért hozzá, mint Demszky a fővárosvezetéshez. Másrészt – főleg – azért, mert Landesmann főrabbi már a kilencvenes évek legelején a ruhaneműt hozta összefüggésbe a kultúrával az elhíresült mondásában: „Ha a magyar kultúrából kivonnák a zsidó kultúrát, nem maradna más, mint a bőgatya és a fütyülős barackpálinka.” A nagy tudású főrabbi nyilatkozata után nem sokkal eltávozott Magyarországról. Vajh, ha nyilatkozata után Schiffer ebben is követné a példáját! Mi pedig reménykedjünk, hogy nem találják ki a bőgatya, a szűklajbi, a különféle rokolya és egyéb hasonló kultúr-ruhadarabok megadóztatását.

Mervó Zoltán, Debrecen

Ha a volna…

A kis balti országok egyenként az erdélyi magyarok népességszámával megegyező töménységben oxigénfogyasztók. Miután kitépték magukat a SZU-ból, azt mondták, hogy a muszkák területeiken csak akkor lehetnek „őshonosok” és állampolgárok, ha Lenin elvtárs és forradalma előtt voltak balti államépítők. Akik azután tolakodtak területeikre a „felszabadító” szovjet hadsereggel, azoknak nagy semmi a kezükbe letelepedési engedély helyett. A balti földbegyökerezés lehetősége számukra kizárt! Történetesen, ha erdélyi „magyar” vezetőink is így masíroztak volna a probléma mentén, akkor ma már arról szólna a közbeszéd Erdélyben, hogy milyen románok maradhatnak, és kiknek van egyebütt a helyük. Erdélyben maradhatnának azok a románok, akiket a banga magyar megélhetési nemesség telepített be mint olcsó munkaerőt, pillanatnyi kapzsisága és „magyarszeretete” miatt, 1918 előtt. Az 1918 utáni oláh kormányok által beszivárogtatott telepesek meg tán mennének vissza a Balkánra! A fentieket tisztességes és becsületes európai magyar ajánlatnak (ugyanezért képtelenségnek, kizártnak?) tartom!

TO., Mikháza

Körülmények

Kökény (a szeme nem éppen!) Mihály MSZP-s honatya és talentum kijelentette, hogy azt az egészségügyi törvényt, aminek a kidolgozásán hónapok óta vért izzadva küzdöttek, azért kell visszavonni, mert a „körülmények megváltoztak”. Bár mondta volna ezt a törzskocsmámban, mert ott az emlékezete felfrissítése érdekében kapott volna két akkora pofont, hogy míg él, az egészségügyi törvény kifürkészhetetlen rejtelmein rágódik.

K. B., Budapest

Hát persze!

A nagyobbik kormányzó párt prominense – az országgyűlés elnöke – szerint az előrehozott választásokat feltétlenül el kell kerülni. Hát persze! Pártját a szakadék felé rohanó vonathoz hasonlította s most aggodalommal telve retteg a brutális választási vereségtől. A koalíciós partner emblematikus figuráját pedig szintén jobban érdekli a pártjának (és saját magának) mint országának a sorsa. Hát csoda, hogy az ilyen gondolkodással „megáldott”, a jól jövedelmező ülőkéjükhöz, a hatalomhoz mindenáron ragaszkodó pártkatonák vezette kis hazánk rohan a szakadékba?

Keszthelyi István, Bp.

Szociális

Az Észak-Magyarország című lap április végén két fontos hírt közölt a címlapján: 1. Szűcs Erikát szociális miniszternek jelölte a kormányfő, 2. már lehet szavazni a megye hét csodájára. A két hírt akár össze is lehetett volna vonni egy cikkbe. Szűcs Erika – egyéb cselekedetei mellett – az által vált hírhedtté Miskolcon, hogy a rendszerváltást megelőző évben az MSZMP városi titkáraként azzal kérkedett fórumain, hogy tömegoszlatási céllal két vízágyút vettek a helyi tűzoltóságnak. Azt hiszem, Erika ezzel a korát messze meghaladó előrelátásról tett bizonyságot, hiszen mostani főnöke akkoriban még nem is sejtette, mi mindenre jó a vizeslöveg. S lám, most a szépasszony – aki bizonyára feledtetni tudja velünk Kósáné hiányát – a Kerge minisztere lett. Szociális miniszter vízágyúval. Tizennyolc évvel a rendszerváltás után mi ez, ha nem Borsod megye első számú csodája?

M. S., Miskolc

Fejkvóta?

Április 30-án egy 1600 lelket számláló falu polgármestere panaszkodott a tévében, hogy azért nem kaptak egy, csak öregeket szállító mikrobusz (6-8 személyes) vásárlására állami támogatást, mert tavaly (csak) 8 halottjuk volt, a kormány viszont 10-ben határozta meg a kvótájukat. Magyarán: A falu nem teljesítette a számukra előírt elhalálozási programot, ezért pénz nekik nuku. Az első gondolatom az volt, hogy a polgármester panaszkodása vicc, és csak röhögtetni akarja a nyájas nézőt, mert ha azzal jön, hogy neki kellett agyonütni két földijét a többiek boldogulása érdekében és ezért le is tartóztatták, akkor mindjárt más az álláspontom. Nem hótt meg annyi ember a faluban – hiszen akkor kaptak volna pénzt –, ezért a polgármester szadista hajlamait fel sem tételezem. De azt feltételezhetem-e, hogy a szocialista kormányunk ma már nemcsak Gyurcsány Ferenc vöröslő-fuldokló fejétől bűzlik (ahonnét a hal is), hanem a bigott hívei fejétől is, akik vakon követvén a nagy vezérüket, szintén meghülyültek?

Kónya Béla, Budapest