Mielőtt a könyv megszületett, a feltaláló fia lakóházának pincéjében ládákban porosodtak a régi dokumentumok. Levelek, szerződések, újságcikkek, szabadalmi leírások… Édesapja hagyatéka. A feltalálóé, aki több mint negyedszázada felismerte, hogy az érszűkület hanghullámok segítségével gyógyítható. Szegheő Miklós 1990 decemberében hunyt el, tragikus hirtelenséggel. Egy hónappal azután, hogy Nagy Lajos holland természetgyógyász szabadalmat kért saját találmányára. Nagy Lajos szonoterápiája azonban, mint az Elfojtott hangok című most megjelent könyvből kiderül, nem egyéb, mint a Szegheő-módszer továbbfejlesztett változata.

„Bussumban és Nieuwegeinben két héten belül egy orvosi kísérlet indul, amelyben egy új módszert próbálnak ki az érelmeszesedés gyógyítására, a sarkon át a testbe juttatott rezgésekkel. Ez az új kezelési módszer Magyarországon rendkívüli eredményekhez vezetett, és most első alkalommal próbálják ki hazánkban. A szonoterápiát Szegheő Miklós fejlesztette ki, aki hamarosan hazánkba látogat, hogy jelen lehessen a kísérletnél. A terápia alkalmazásának céljából szerződést kötött egy magyar származású bussumi természetgyógyásszal, Nagy Lajossal. Nagy szerint a módszer sokat ígér. Ő maga az elmúlt nyáron került kapcsolatba az új gyógymóddal, amikor egy magyar családtagja lábamputáció előtt állt. A szonoterápia alkalmazása után többé már nem volt szükség az operációra” – írta egy holland lap röviddel Szegheő Miklós bussumi utazása előtt.

De hogy került Szegheő Miklós Hollandiába? Megvették Szegheőt? – kérdezték sokan a nyolcvanas évek derekán, amikor már hazai betegek százai reménykedtek a módszer bevezetésében és széles körű alkalmazásában. Sajnos hiába. A sikertörténetnek induló találmányt Magyarországon nem ismerték el.

Hogy mi a Szegheő-módszer lényege? Mi vezetett a felismeréshez? A hetvenes években mentőautó-sofőrként dolgozó, jogász végzettségű Szegheő Miklós az emberek szenvedéseit látva egy készüléket szerkesztett, amely a fizikoterápiában alkalmazott berendezésekhez hasonló egyszerűséggel alkalmazható az érszűkületes betegek kezelése során. Az akkor még kezdetleges készüléket először nagynénje lábán próbálta ki. Nem volt vesztenivalója. Az orvosok a beteg láb amputációját javasolták. A beteg a készüléknek köszönhetően elkerülte a végtagcsonkolással járó műtéti beavatkozást, a kezelések hatására meggyógyult. A feltaláló ekkor még csak ismerősei körében alkalmazta készülékét, ám a hozzá forduló érszűkületesek száma napról napra nőtt. Nem sokkal később Vitray Tamás Csak ülök és mesélek című műsorából a nagyközönség is megismerte módszere lényegét. A sikertörténetnek azonban rövidesen vége szakadt. Olyannyira, hogy Vitrayt végül eltiltották az egészségügyi műsorok szerkesztésétől. A Szegheő-módszer széles körű alkalmazására nem került sor.

A Rubik Innovációs Alapítvány kezdetben támogatta a módszer tudományos kipróbálását, később azonban, az orvosszakma és ezen belül is legfőképp az érsebészek ellenállását látva, megvonta a feltalálótól a további támogatást. Az Egészségügyi Tudományos Tanács a BM Korvin Ottó Kórházat (nomen est omen) jelölte ki a találmány tudományos vizsgálatára. A vizsgálat végeredménye lesújtó volt: a kezelést abszolút hatástalannak ítélte. Ezzel szemben a találmányról a BM Korvin Ottó Kórház véleményétől teljesen eltérő, pozitív véleményt fogalmazott meg dr. Tóth Emil, a MÁV Kórház főorvosa, aki először próbálta ki a készüléket élesben. Az Egészségügyi Tudományos Tanács azonban a kísérletek folytatásával a BM Korvin Ottó Kórházat bízta meg. A szakvélemény kiadását követően hirtelen bezárult minden ajtó. De ekkor már külföldön is érdeklődtek a találmány iránt. „A hanghullámok közül sokáig nem figyeltek az úgynevezett infrahang-tartományba eső hangfrekvenciákra, melyek az emberi fül által nem hallhatóak. Ma már sejtjük, hogy nemcsak az az igazi, ami a szemnek láthatatlan, hanem az is lényeges, talán még lényegesebb, ami a fülnek hallhatatlan” – írja dr. Eőry Ajándok háziorvos, biológus, természetgyógyász a könyv ajánlójában. Eőry Ajándok ugyanitt szomorúan állapítja meg, hogy a magyar feltaláló tipikus kálváriája Szegheő Miklós élete, annak megannyi küzdelmes állomása. Ennek okát kutatva orvosként arra utal, hogy a nyugati orvoslás redukcionista, a részletekben elvesző alapjait idővel megrengeti az egész embert néző holisztikus szemléletmód, amelyet a Szegheő-féle hangterápia is képvisel. Nem veszik ugyanis a szakma képviselői a fáradságot – tisztelet a kivételnek –, hogy érdemben elemezzék az új, főleg holisztikus módszerek eredményét, állapítja meg. Ám akik a Szegheő-módszert megismerték, és a kezelések során meggyőződtek annak eredményességéről, mind a mai napig vallják, a hanghullámok alkalmasak az érszűkület okozta betegségek megelőzésére.

Hernádi Zsuzsa, a könyv szerzője most megjelent, lebilincselően olvasmányos könyvében arra is törekedett, hogy dokumentálja a módszer vizsgálati eredményeit, hogy azok a jövő, az orvosszakma számára hozzáférhetők, kutathatók legyenek.

Kenderessy Júlia