Az elnökválasztás kimenetelének két lehetséges értelmezése lehet. Az egyik szerint Fodor Gábor többszöri eredménytelen próbálkozás után végre sikerrel járt, és megvalósíthatja az elképzeléseit, népszerűsége és nyitottsága a Kóka-féle konfrontációs politika után lehetőséget ad egy merőben új politikai irányvonal megkezdésére. A másik inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a tavalyi elnökválasztáson történt csalások és az azt követő pengeváltások, a jelölteknek a másikkal szembeni negatív kampánya, végül a június 7-i választás eredménye egyfajta demarkációs vonalat húzott a két szabad demokrata tábor között. Látszólag ugyan fegyverszünetet kötöttek, de csak az első nagyobb súllyal bíró döntési helyzetet kell kivárni, és újra fellángol a háború. Ilyen pedig könnyen kialakulhat, elég csak egy pillantást vetni az SZDSZ és a kisebbségi kormány népszerűségi mutatóira, vagy a frissen megválasztott ügyvivői testület összetételére: a 12 fős grémiumban Horn Gábor és Demszky Gábor mellett öten-öten vannak a Fodor- és a Kóka-pártiak.

Az érem két oldala

Lesz min összeveszni. Persze nem azon, hogy vajon 10 vagy 15 százalékot érnek el a legközelebbi választásokon a liberálisok: a nagyotmondás kora lejárt, az állítólagos 350 ezres SZDSZ-es szavazótábor olyan jól álcázza magát, hogy egyik közvélemény-kutató szondája sem képes bemérni őket. A kampányhajrában a két jelölt látványosan próbálta a maga politikáját a másikétól megkülönböztetni. Kóka önálló és független pártban gondolkodott, amelyik a költségvetés megszavazásakor, az adócsökkentés ügyében meg is zsarolta volna a szocialistákat. A koalícióból való kilépéssel, a nagyobb mozgástérrel együtt is erősen kérdéses, hogy vajon képes lett volna-e az egyik legnépszerűtlenebb magyar politikus arra, hogy megmozgassa az SZDSZ szavazóit és sikerre vigye pártját a rohamosan közeledő európai parlamenti választásokon, ahol az a hősi feladat vár a pártra, hogy megvédje a 2004-ben szerzett egyetlen brüsszeli helyét. Fodorral erre kétségtelenül több esély nyílik. A volt környezetvédelmi miniszter tudatosan próbál olyan társadalmi csoportokat megszólítani, amelyek létszáma akár többszöröse lehet a szabad demokrata törzsszavazói rétegnek, bár ez a tábor inkább fiktív: a zöld szervezetekkel ugyan jó viszonyt alakított ki, de azt nem tudni pontosan, hogy hol bujkálnak a rejtélyes „konzervatív liberálisok” és „szociálliberálisok”, Fodor mindenesetre őket szeretné magához édesgetni. A még mindig csak 45 éves politikus arra is építhet, hogy kimagaslóan ő a legnépszerűbb liberális politikus. Hiábavaló lehet persze a szocialista és a fideszes szavazók szimpátiája, a civil szervezetek támogatása, ha saját pártján belül fúrják meg. Az ügyvivő testületben kialakult patthelyzetet súlyosbítja, hogy a 20 fős parlamenti frakcióban többségben vannak a kókisták.

Új vegyérték

A liberálisok rendkívüli küldöttgyűlésének legfontosabb eredménye, hogy a szocialisták és a liberálisok közötti kötés felbomlásával és Fodor megválasztásával az SZDSZ hirtelen „reakcióképessé” vált. Fodor az utóbbi hetekben több liberális tabut megdöntött, és igen nyitottnak mutatkozott a jobboldal irányába. Ez az ő esetében első ránézésre még hitelesnek is tűnhet, hiszen a fiatal demokraták alapító tagja és alelnöke volt, évekig egy kollégiumi szobában lakott Orbán Viktorral, és megdicsérte a Fidesz elnökének a Kéri-esten elmondott és kiszivárgott beszédét. Lesz-e közeledés a Fidesz és a szabad demokraták között? Az ugyan egyelőre a politikai tudományos-fantasztikum világába tartozik, hogy Fodor Gábor és Semjén Zsolt minisztertársak legyenek egy jobboldali–liberális koalícióban, azonban jelzésértékű, hogy a KDNP szóvivője sietett leszögezni, hogy Fodor megválasztásával „megnyílt a lehetőség a párt előtt ahhoz, hogy visszatérjen a rendszerváltozás kori alapjaihoz”. A Fidesz kommunikációs gépezete is megértéssel viszonyult az új elnökhöz, akinek az előrehozott választásokkal kapcsolatos gondolatait rántotta elő. Emlékezetes, Fodor többször elmondta, hogy nem veti el feltétlenül az előrehozott választások gondolatát. A Fidesz készen áll a tárgyalásokra, de Fodor feltételei kemények: kikötné, hogy a megalakuló kormány nem módosíthatja az alkotmányt, a választási és az állampolgárságról szóló törvényt.

A kölcsönös udvarlások közepette sem szabad elfelejteni, hogy Fodor Gábor borotvaélen táncol. Nemcsak egységes arculatot kell adnia pártjának és egyben tartani azt, de kezelnie kell az MSZP-vel és az ellenzékkel fennálló viszonyt is. Három érdekszférát kell összehangolnia, amibe akár heteken belül belebukhat és pártja szakadását idézheti elő. De ha sikerrel jár, akkor megmentheti az SZDSZ-t. A feladat majdhogynem megoldhatatlan. Ha újra koalíciót kötne az MSZP-vel, de egy új miniszterelnökkel, azzal a kókisták és a Fidesz érdekeivel menne szembe. Ha belemenne az előrehozott választásokba, azt sohasem bocsátanák meg neki a szocialisták, nem beszélve arról, hogy nagy valószínűséggel nem jutna be az SZDSZ a parlamentbe, a Fidesz–KDNP szövetség pedig akár kétharmadot is szerezhet. Ha pedig nyíltan közeledne a jobboldali pártokhoz vagy az MDF-hez, akkor azzal ugyan ideiglenesen megnövelné az SZDSZ népszerűségét, és akár tagja is lehetne egy új koalíciónak, azonban ez biztos, azonnali pártszakadást eredményezne. Növeli a feladat nehézségi fokát, hogy most miniszteri posztokat sem osztogathat az új elnök, ahogy azt Kóka tavaly Fodorral tette, amikor neki ajándékozta a környezetvédelmi tárcát.

Hattyúdal

346–344. A Fodor Gáborra és Kóka Jánosra leadott szavazatok száma. Utóbbi fél év leforgása alatt elveszítette miniszteri és pártelnöki posztját, tízezreket ábrándított ki a pártjából és a politikából. A dübörgő gazdaság és az irigykedő Európa képtelen lázálmának kiötlője még (az egyelőre megjósolhatatlan jövőjű) Gyurcsány Ferencénél is szerencsétlenebb politikusi pályát futott be, mely intő példa a következő generációk számára. Az utóbbi időben többen felvetették, hogy jó lett volna, ha indul még valaki az SZDSZ elnöki posztjáért. Magyar Bálint, Kuncze Gábor, Szent-Iványi István nem vállalták a megmérettetést, és mindennél többet elárul a párt sanyarú helyzetéről és az utánpótlás színvonaláról, hogy a magát közírónak nevező Debreczeni József az Élet és Irodalom egyik utolsó számában Gusztos Péter ügyvivőt, frakcióvezető-helyettest nevezte meg a szabad demokraták legnagyobb reménységének. Róla annyit kell tudni, hogy tizennyolcadik születésnapján, 1994-ben lépett be az SZDSZ-be, diplomája még nincs, nyelveket nem beszél, a parlamentben az emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságban, a kábítószerügyi eseti bizottságban, az Iskolai esélyegyenlőségi és integrációs bizottságban és a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége albizottságban tevékenykedik. Eddigi legnagyobb sikere, hogy a párt ifjúsági tagozatának, az Új Generációnak az elnöke volt, illetve hogy a magát hosszútávfutónak tartó, a Hollán Ernő utcai tüntetésen is sportfelszerelésben megjelenő politikus a Budapest Maratonon 2003-ban az 1864 induló között az 1758. helyen végzett. A káderhiányt felismerte Fodor Gábor is, aki felülről „fiatalítana” és visszacsábítaná a volt tisztségviselőket és a párttól eltávolodott alapítókat Bauer Tamástól, Kis Jánostól Hack Péteren és Tölgyessy Péteren át Tamás Gáspár Miklósig. Fodor taktikája valójában az: aki nem az ellenségünk, az egyszer még a barátunk lehet. Másképp megfogalmazva: bárki megteszi, aki a liberálisokra szavaz. Nincs más választása, hiszen az SZDSZ vagy szétmorzsolódik és eltűnik a magyar politikai palettáról, vagy jobbra nyit. Legalább Fodor felismerte ezt az utolsó esélyt, ami Kókának nem sikerült. Az első szakítópróba az MSZP-vel való viszony rendezése lesz. Lendvai lldikó frakcióvezető kifejtette, hogy a nyár közepén egyeztetést kezdenek a liberális párttal, ahol ismertetik azokat a kormányzati célokat, amelyekben a támogatásukra számítanak. Kérdés, hogy ki kivel fog tárgyalni? A miniszterelnök-pártelnök, esetleg Lendvai? A frakcióban többségben lévő kókistákkal vagy az SZDSZ elnökével? Nem lenne meglepő, ha a parlamenti képviselőcsoportjuk néhány hónapon belül megfogyatkozna. A szabad demokraták közel állnak ahhoz, hogy az liberális értékeket koalíciós partnerével szemben is markánsan és hangsúlyosan felvállaló Gyurcsány Ferenc által elkezdett szalámizást saját maguk fejezzék be.

Monostori Tibor