Wojtek Wawszczyk tizenhét perces kisfilmje elsőperces szerelem. Emberábrázolása meglehetősen – és okosan – groteszk, s a külső környezetet olyan szépségesen, ómódian és dominánsan jeleníti meg, hogy azonnal egy Tim Burton-moziban érzi magát az ember. Wawszczyk éveken át fejlesztett stílusának köszönhetően a rajzfilm városa él és ragyog, s minden a szépség és az életöröm hordozója, kezdve a padra rászálló nappali pávaszemtől a kovácsoltvas parkkapuig vagy a city kecses házaiig. A festészetet és a 3D-s számítógépes animációt ötvöző rajzfilm egyszerre eredeti s mégis klasszikus vonásokkal bír. A Szálka főhőse a régimódi város dombján álló parkban él, egy fapad, amely szerelembe esik egy álmodozó, széplelkű lánnyal, aki észre is veszi, hogy a pad több egy tárgynál. Padunk pedig szilárdan reméli, hogy a románcuk beér. Egy sztori a felnőtté válásról, arról, hogy a természetünk nem változik, azok vagyunk, akik, és talán esélyünk van arra, hogy igaz szerelmet találjunk azok között, akiket nem zavar valódi arcunk. Az ifjú Wawszczyk szép elvű, rendkívül kifinomult esztétikai ízlésű alkotónak tűnik, ahogy ezt korábbi kisfilmjei is igazolják, s míves összhang, bűbájos történet, kifinomult munka, illően lágy zene adja történetének kvintesszenciáját. Ugyanilyen elbűvölő hatást ért el Kuba Gryglicki is Alter ego című hétpercesével. Valahol, pitypangmezők és zord vidékek közepében áll egy mesebeli torony, rejtekhelye az öregedő udvari bolond magányának. Komor színek között táplál álmokat saját nagyszerűségéről a komor, furcsa ember, s elzárva a világtól észre sem veszi, hogy élete mennyire különbözik attól a képtől, amelyet magában idealizál. Pedig bűbájos világ veszi körül az esetlen-ormótlan figurát, aki megelégszik a nagyszerűbb élet káprázatával, a vízióval, amelynek megszállottja. A pár perces filmet körülbelül órákig tudtuk volna nézni, és itt ütötte fel először fejét bennünk az a jóindulatú irigység, amellyel a lengyel kreativitást, tehetséget és értelmet vágytuk magunkéinak. Mert Gryglicki filmje egyszerűen lenyűgöző.

Súlyos szimbólumokkal mesél az emberi elme kettéhasadásáról, a szépség örökös létezéséről a világban, s felüdíti a gyerekkort is, amikor még a Dorian Gray sorain ámulva képzeli az ember, hogy a szépség mennyire mindenható. Az illúziók világában élni persze egyszerűen azt jelenti, hogy nem minden az, aminek látszik. Ducki Tomek Életvonalát már korábban is láthattuk a KAF keretein belül, de most is ugyanolyan ötletesen és elgondolkodtatóan hatott, mint először. Az életsíneken futó fogaskerék-emberek piruetteznek, siklanak, egyes részleteiket is elveszítik, s próbálnak életben és pályán maradni. De óhatatlan a kisiklás, egy másik pályára átesés, s a gépiesített és uniformizált világ útjait végül csak a szerelem békítheti ki. Okos szimbólumok, harmonikus képi világ, kiegyensúlyozott gondolkodás jellemzi az alkotót.

Cannes-ba is nominálták a Bárkát, Grzegorz Jonkajtys kifinomult, részletgazdag, fordított gondolkodású munkáját. Egy ismeretlen vírus majdnem az egész emberiséget elpusztítja, a megmaradt túlélők pedig hatalmas hajóikon a tengerre menekülnek, még lakatlan földek reményében, kivonulván az ismert világból. A hajók enteriőrjének megjelenését itáliai katakombák, a „halál föld alatti városai” inspirálták, s a rendező kifejezetten túlzó és mesterkélt karaktereket akart létrehozni. A precízen válogatott tárgyak, a díszlet részletes designja és a karakter-animáció hangsúlyozottan állatias vonásai mind a néző figyelmének felkeltését szolgálják. A nyolcperces film teljes és szimbolikus történetre épül, reflektál az élet dramatikus természetére, s a rendezés szándékos távolságot próbál tartani, hogy a néző ne érezhesse stabilnak magát a történetben, hanem újra és újra megnézze azt, s elgondolkodjon rajta. A túlzó és szélsőséges stílus aprólékos arckifejezésekkel, mozgásábrázolással teljesedik ki, deformált, szenvedő, aránytalan lényeket, megfélemlített arcokat láthatunk egy utópisztikus, a természetet kijátszott világban.

Miközben finoman s precízen írják körbe a súlyokkal terhelt, pillekönnyű életet, egyszerűen jól érezzük magunkat ezekben a szösszenetnyi mozikban. Külön öröm az is, hogy az amerikai animáció méltó ellenfélre vagy éppen társra talált Kelet-Európában. Ha pedig kimaradtak volna a Lengyel Tavasz meglepő örömeiből, ajánljuk, hogy nézzenek körül a youtube.com internetes portálon vagy a szerzők honlapjain.

Herbák Dóra