– Miben látja a fiatal cigány értelmiség legnagyobb gondját?

– A fiatal értelmiség ma Magyarországon támasz nélkül van, és ez kifejezetten igaz a cigányokra. El kell kezdeni egy olyan párbeszédet, amelyiknek a végén egy olyan értelmiségi kör jöhet létre, amely képes új irányba vinni a magyarországi roma politikát. A Fidesznél például nincsenek fiatal roma szakemberek, holott sokan csak arra várnak, hogy lehetőséget kapjanak a munkára.

– Az eddigi vezetők alkalmatlanok lennének a szakmai munkára?

– Kevés kivételtől eltekintve igen. Hogyan lehetne valaki szakmailag felkészült, nyolc általánossal a zsebében? A Fidesznek ki kell építenie egy fiatal, jobboldali, keresztény, konzervatív roma gondolkodói kört, amely képes lesz képviselni, vezetni és kivezetni a romákat a jelenlegi tragikus helyzetből.

– Létezik ilyen generáció? Egy fiatal diplomás jobboldali roma társadalom?

– Természetesen. Én is itt ülök, de még nagyon sokan ülhetnének a helyemen. Csak a társadalom nagy része számára láthatatlanok vagyunk, pedig mindenki rólunk beszél és minket emleget. Azt hallom nagyon sok helyen, hogy „a cigányságnak létre kellene hozni a saját értelmiségét, amelyik példát mutat és majd maga után húzná a többit is…” – ezt én nem értem, mert itt vagyunk, de senki sem vesz rólunk tudomást, csak sajnálkozik, hogy nincsenek ilyen fiatalok. Vagyunk, csak mi is sorban állunk a munkanélküli hivatalban. Ami a mi helyzetünkben azért felháborító, mert arányaiban messze elmarad a számunk a többségi társadalométól, és mert nekünk ugyanabban a diplomában kétszer-háromszor annyi erőfeszítésünk van, tekintettel a szociális és kulturális hátrányokra. A politika pedig itt is ugyanúgy mindent átitat. Annak idején, amikor végeztem, akkor egy magas rangú roma politikus azt mondta nekem, hogy lesz munkám, egzisztenciám, de akkor be kell lépnem a Magyar Szocialista Pártba. Én akkor nemet mondtam. Azóta sincs munkám.

– Lát összefogást ebben a generációban?

– Igen, mert másképpen nem is lehetne. Az ország számos pontján tudnék említeni fiatal cigányokat, akik kínkeservesen végezték vagy végzik most is az egyetemet, mert azt gondolják, hogy egyedül vannak. Pedig talán csak a falujukban vannak egyedül. Ezért hoztuk létre a Roma Szakkollégiumot, amit a Gödöllői Szent István Egyetemmel közösen sikerült megalapítani és a mai napig nagy sikerrel működtetni. Hihetetlenül nagy hatása van egy olyan gondolkodói körnek, amelyik befogadja és segíti a hasonlóan érző és gondolkodó roma fiatalokat. Ott számtalan olyan fiatal van, akik véleményem szerint képesek lennének új színt vinni a magyar roma politikába. Nekik csak lehetőségre van szükségük ahhoz, hogy megmutassák magukat a társadalom számára, ezzel példát mutatva a többi romának, hogy van lehetőség a felemelkedésre, és nem csak egy szűk szocialista klientúra számára. Csak egy példát említek, László Zoltán, aki a Fővárosi Közgyűlés fideszes képviselője, az egyetlen cigány ember a testületben. Jövő hónap elején ő is előadást fog tartani a szakkollégiumban.

– Milyen többletet tud adni a szakkollégium?

– Az egyik legfontosabb feladata az identitás erősítése. Sokszor tapasztaljuk, hogy a felsőoktatásba belépő cigányok a második szemeszter végén meghasonlanak önmagukkal. Nehezen tudják feldolgozni, hogy eljutottak a felsőoktatásba – embertelen munkával és kitartással –, és most egy teljesen új világot találnak maguk körül, amelyik elismeri a tudásukat, de szemet szúr a származásuk. Ebben a helyzetben kell nekik egy kis segítség, mert a végén inkább elhallgatják vagy letagadják a cigányságukat. Mert hátráltató tényezőként élik meg. Ennek nyilván megvannak az okai.

– Az iskola nincs rájuk felkészülve?

– Szó sincs róla. Az iskola a legtöbb esetben támogatja a cigány diákokat. De ahogy kijön az intézmény kapuján, már megint „csak egy cigány”. Ez többé-kevésbé jellemző a diplomázás utáni időszakra is, ahol ismét csak a szüleik, nagyszüleik által jól ismert mondatokkal találkoznak: „Cigányokra nincs szükség, még akkor sem, ha diplomás”. Ezzel azt üzenik a cigányoknak, hogy hiába is tanulsz, akkor is csak az maradsz, ami vagy. Arról már nem is beszélve, hogy a tandíj bevezetése milyen mértékben vetette vissza a cigányoknak a felsőoktatásba vetett hitét. Tömegek tettek le arról, hogy elkezdjenek valamilyen képzést.

– Az út zárva van?

– Nincs. Csak szélesebbre kellene építeni, hogy minél többen tudjunk rajta menni! Amikor én középiskolába jártam, soha nem hallottam egyetlen cigány festőről, építészről, íróról vagy más alkotóról. De a cigány történelemről sem esett szó, még az egyetemen sem. Nem ismertem a saját népem történelmét, kultúráját. Nem voltak előttem olyan példák, akiket követni tudtam volna.

– Mitől szűk az út?

– Az is elég komoly gond, hogy a családok nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy elindítsák a gyerekeket ezen az úton, de azért a jelenleg regnáló hatalom is elég sok akadály görgetett elénk. Ha csak arra gondolunk, hogy még a jobb helyzetben lévő diákoknak is meg kellett gondolniuk, hogy tovább tanuljanak-e abban az esetben, ha például a jogi karokon 200-300 ezer forintba kerül egy szemeszter. Hogyan legyenek így cigány ügyvédek, jogászok, bírók? A mai értelmiségi romák legnagyobb része az Orbán-kormány alatt kezdte el a tanulmányait és szerezte meg a diplomáját. Ez nagyon nagy eredmény volt, de azóta sem figyel ránk senki.

– A saját közösség sem?

– Nekem szerencsém volt, mert összehozott a sors Solymosi Imrével, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnökével és Rostás-Farkas György József Attila-díjas költő, íróval, akik megmutatták a lehetőségeimet. Kinyílt a szemem azon dolgokra, amiket eddig nem is láthattam. Ők nem nézték, csak azt, hogy milyen lehetőségek vannak bennem. A roma politikai élet szereplőitől azonban szinte csak féltékeny elutasítást kaptam – hasonlóan a kortársaimhoz.

– Mi lehet akkor a megoldás?

– A demokrácia alapja az, hogy társadalmi szerződésben élünk. Ez az élet minden területén jelen van a társas kapcsolatoktól kezdve a munka világán át mindenben. Ezt a mindenki által elfogadott normarendszert verte szét a szocialista kormányzat azzal, hogy nem azt vitte véghez, amire a választásokon felhatalmazást kapott. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy bár a kormány a társadalommal kötött szerződést egyoldalúan felmondta, ennek következményei leginkább és elsősorban a cigányokat sújtották. A már meglévő szociális hátrányokat tovább mélyítette, és láthatóan olyan erkölcsi és morális válságot idézett elő, amelynek tetteseként a cigányságot szereti megnevezni a média egyik el nem hanyagolható szegmense. Megoldásként talán az szolgálhat, ha a következő kormány elsősorban a különbségek megszüntetésére helyezi a hangsúlyt. Ehhez valódi lépéseket kell tennie: be kell fejezni a látszatpolitizálást, szakmailag felkészült gárdát kell maga mellé állítani. De a legfontosabb, hogy a cigány társadalommal is szerződést kell kötni. Mindenki számára megnyugtató és előre mutató szerződést, mert ez a fejlődésünk záloga.

Lázár András

Kamarás István

1970-ben született Fehérgyarmaton.

2006-ban diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem politológia szakán. Diplomamunkáját a Horthy-rendszer alkotmányjogi reformjairól írta.

A Kethano Drom – Közös Út Roma Magazin szerkesztője, a Tessedik Sámuel II. esély népfőiskola tanára, a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság igazgatója.

2005-től a Magyarországi Cigány Szervezetek Érdekszövetsége politikai és érdekvédelmi tanácsadója. A Roma Egyetemisták-Főiskolások Szakkollégium alapító tagja. Az Albertirsai Református Gyülekezet presbitere.