Battonyán már 350 ház és 150 telek van román állampolgárok tulajdonában. Szinte adja magát a következtetés: biztosan az ott élő magyarok igyekeznek új otthont találni maguknak ideát. De nem.

– Az átköltözők több mint 60 százaléka olyan román, aki még a legjobb esetben is csak pár szót tud magyarul – mondja Battonya MSZP-s polgármestere, Karsai József. Aki ma végigmegy a határszéli város utcáin, az elég sok helyen lát a porták előtt különféle építőanyagokat, sóder- és homokkupacokat, no meg az elmaradhatatlan talicskákat, betonkeverőket. Ezeknek a házaknak már új, odaátról érkezett tulajdonosaik vannak.

– Általában az a dolgok menetrendje, hogy megvesznek egy régi épületet, amit aztán helyrepofoznak, átalakíttatnak – magyarázza egy ilyen felújításon dolgozó asztalos, Molnár Sándor. – Az első, amit kérnek, az egy nagy, világos nappali. Új házat még nem húztak fel.

A romániai vásárlók zöme Aradról, illetve Arad környékéről érkezett. Ott több mint száz termelőüzem jött létre az elmúlt másfél évben, Temesvár mellett ez a város lett a román gazdasági csoda, a 6,5 százalékos fejlődés egyik zászlóshajója. Román források szerint ez a fejlődési ütem 2007-ben elérte a 8 százalékot is, az idei első negyedévben pedig 7,5 százalék volt. Körülbelül 35-40 ezer új munkahely született hirtelen Aradon, s nap nap után bővül a számuk, ma a város regisztrált munkanélküliségi rátája csupán 2 százalék. Sokan úgy hiszik, elsősorban az alacsony bérek csábítják Aradra és környékére a külföldi befektetőket: ott körülbelül 68 ezer forint a diplomások minimálbére, a szakképzetlen dolgozóké pedig csak 38 ezer.

– Nem az olcsó bér döntött, hanem az egyszerűsített és alacsony szinten tartott adó – magyarázza Battonyán egy román asszony. – Egy ismerősöm most épített kenyérgyárat Pécskán, 16 százalékos adót fog fizetni mint vállalkozó.

Odaát a gazdasági fejlődésében nagy szerepet játszik az a közel 3 millió román vendégmunkás is, akik Nyugat-Európában próbálnak szerencsét. Hazaküldött bérük nemcsak a fizetőképes román piaci keresletet erősíti és a fogyasztási cikkek iparát pörgeti, de az itthon maradottak új és virágzó kisvállalkozásokat, főként panziókat, vendéglőket is nyitnak belőlük. Többek között ezért is növekedik olyan látványosan Románia nyugati részén az életszínvonal, noha ott egy bolti eladó 80-85 ezer forintos fizetése már tisztességes pénznek számít. A komolyabb szakképzettséget igénylő állásokban 150-180 ezer forintot lehet keresni, a jobb fizetések pedig 350-400 ezer forinttól indulnak.

Húsz perc

Arad, de persze Temesvár fejlődése is belső népvándorlást indított el Romániában, ahogy ez egyébként Szlovákiában is történt Pozsony esetében. Itt is sokan felkerekedtek az ország távolabbi és szegényebb részeiben, hogy elkapjanak valamit az aradi csoda aláhulló morzsáiból. És ahogy Rajkán, úgy Aradon is szinte egyik pillanatról a másikra magasba szökött emiatt a lakások, az ingatlanok ára. Egy panelgarzon a város valamelyik külső lakótelepén 7,2 millió forintba kerül, egy téglából épült, valamivel beljebb lévő lakás már ennek a duplája. A négyszobás, de nem kiemelt helyen fekvő lakások ára 26 millió forintnál indul, a Maros partján ez azonban már 60-65 millió is lehet. Családi házat már 38 millió forintért is lehet kapni, de aki igazán szépet akar, az úgy 130 millióért talál magának. A telkek négyzetméter – ára átlag 40 ezer forint Aradon, ami már Szegednél is drágább.

Ilyen viszonyok mellett Battonya úgy kezdett működni, mint valami mágnes. Bár Szlovákiával ellentétben a határon még megvan az okmányellenőrzés, Arad ezzel együtt is csupán húszpercnyi autóútra van a magyar várostól. Nagy a vonzereje a kellemes, zölddel övezett battonyai környezetnek, a csendességnek és az itteni fürdőnek is.

– A napi megélhetés is olcsóbb ideát – teszi hozzá Máté István battonyai vállalkozó. – Itt például 900 forint körül van a karaj kilója, Aradon viszont már majdnem 1600! Nem is csoda, hogy vannak olyanok, akik egy jó babgulyásért is képesek átugrani odaátról Battonyára.

Karsai József polgármester szerint végül, de nem utolsósorban fontos az is, hogy aki innen jár át Aradra dolgozni, azt egyetlen forgalmi dugó vagy fennakadás sem akadályozza. Már csak azért sem, mert az Arad szélén levő új ipari park a magyar határ felé esik.

Kitöltik az űrt

Persze akárcsak Rajkán, itt is az ingatlanárak, illetve a közöttük levő különbségek döntöttek elsősorban. Battonya 1940-ben 14 ezer lelket számlált, ma csak 6500-at. Kevés a munkalehetőség, korszakoktól és kormányoktól függetlenül mindig nagyon kevés figyelmet kapott az ország délkeleti sarka. Elvándoroltak az emberek, az elvándorlás pedig az ingatlanárak csökkenését vonta maga után. Battonyán még két évvel korábban is legfeljebb 4-5 millió forintért lehetett eladni a jobb házakat, a rosszabbakat, az öregebbeket csak 1-2 millióért. Aztán jöttek a románok: ma egy Liliom utcai ház, amit azelőtt 4 millióra tartottak, 13 millióba kerül, egy Kossuth utcai pedig 14 millióba, ezt korábban 5 millióért árulták.

A romániai vásárlók általános receptje, hogy add el a lakásodat Aradon, végy egy régi házat Battonyán, hozass építőanyagot odaátról – főleg a faáru olcsóbb, mint nálunk –, újítsd fel az épületet, s meglátod, még egy jó kocsira is marad pénzed, amivel átjárhatsz dolgozni. És persze tankolj román területen, mert ott még mindig 40 forinttal olcsóbb az üzemanyag, mint nálunk.

Szociológiai értelemben Battonyán bonyolultabb a beköltözők társadalmi metszetképe, mint Rajkán. De figyelmeztetőbb is. Míg Rajkára általában a pozsonyi panellakótelepekről érkeztek a vásárlók, itt a panellakók csak a vásárlók 20-30 százalékát teszik ki.

– Sok olyan új, romániai ingatlantulajdonosunk van, aki nem is költözik hozzánk, csak hétvégére jön át pihenni az itteni házába – mondja Karsai József. – Arad rendőrkapitánya, főügyésze viszont itt lakik már nálunk, több mérnök, orvos, közgazdász mellett.

Az új tulajdonosok döntően a román közép, kisebb mértékben a felső középosztály tagjai. Jól mutatja a román életszínvonal emelkedését, hogy egy részük odahaza is megtartotta a lakását! Amúgy nem lehet kimutatni, hogy mennyien eresztettek gyökeret Battonyán, de beszédes tény, hogy eddig hét elsős járt a város román általános iskolájába, idén már kétszer annyian vannak.

– Semmilyen konfliktusunk nem volt itt soha – állítja egy magyarul is jól beszélő, Battonyára települt román vállalkozó. – Tisztelem az ittenieket, ők is tisztelnek engem. Baj viszont, hogy eldurvultak a magyarországi üzleti viszonyok, elvégezzük a munkát, de nem fizetnek a fővállalkozók, és nincs hová fordulni. Aradon a teljesítés után tizenöt napon belül mindig a kezemben van a pénz. Elköltözni nem akarok, a gyerekeim itt járnak egyetemre. De most érdemesebb lenne odaát vállalkozni, csak éppen a megrendelők tartozásai miatt nincs tőkém, amivel ott elindulhatnék.

Nyitás kifelé

Karsai Józsefnek is az az egyik fő bánata, ami az ország másik végében, Rajka első emberének. A legtöbb román állampolgár még csak ideiglenes jelleggel sem jelentkezik be Battonyán. Használják az utakat, használják a helyi infrastruktúrát, de odaát adóznak, s a város még az értük járó központi támogatást sem kapja meg a magyar költségvetéstől. Úgy tűnik, ilyen helyzetre a törvényhozók sem számítottak.

A kínálat amúgy nem akar elapadni. Körülbelül 1500 család költözött el Battonyáról az utóbbi két évtizedben Karsai József számításai szerint. Főként Orosházára, Békéscsabára, de vannak, akik egyenesen Kecskemétre vagy Budapestre vették az irányt. Leginkább az idősebbek maradtak helyben, úgyhogy mindig lesz itt üres, eladó épület. De nem mindenki örül a pénznek, amit kap érte.

– Eladtam anyám házát, méghozzá románoknak – mondja a battonyai Kristóf Kálmán vállalkozó. – De már megbántam. Anyagilag is, de ennél sokkal jobban emészt, hogy érzem, megint a magyarok húzódnak egyre összébb és összébb. Nem volt háború, de mintha megint vesztesek lennénk. Karsai József sem dicsekszik.

– Sok mindennel lehetne példálózni, de itt van mondjuk az EU-s előírások hosszú sora – elmélkedik a polgármester. – A románok is igyekeznek betartani mindent, de csak az ésszerűség határain belül. Hogy ne üssék agyon saját gazdaságukat. A mi kormányunk viszont még az EU-s szigort is messze fölül akarja licitálni, nem törődve azzal, hogy mit jelent ez a hazai vállalkozásoknak.

Karsai József szeretné bekapcsolni városát – a hazai híján – a határon túli fejlődési folyamatba. Közös projektek, közös EU-pályázatok, ennek már megvannak a keretei, s úgy tűnik, erre építve sikerül Battonyára csábítani három külföldi befektetőt is. Odaát eközben gőzerővel épül az autópálya, amely egyként érinti Temesvárt és Aradot, illetve a két város repülőterét is, s ez bizonyosan megint megpörgeti az ottani gazdaságot. Ma már a kisebb településeken is dagadtra fújja a fejlődés szele a vitorlákat odaát. A határ menti Tornya például önálló ipari parkot létesít, a szintén kisebb Zsombolyán pedig 15 tőkeerős befektető települt meg legutóbb.

Észak-nyugaton Rajka, délkeleten Battonya. A satu két pofája, mi pedig közöttük. És mintha egy láthatatlan kéz egyre csak tekerné és tekerné a kart…

Sinkovics Ferenc