Szegeden valamikor országos hírű textilkombinát, konzervgyár, kábelgyár működött. Ma sehol semmi. Munka és munkahely nélkül pedig nincs normális élet. A hajdani értelmiségnek hivatása és küldetése volt. Ez lassan eltűnt, s helyette jött a „szórakoztatás”. Mára – sajnos – a link konzumidiotizmust, a léha sztárkultuszt, a röhögtetést tették „menővé, trendivé”. A gagyinak pedig komoly célja van: a művelt, öntudatos dolgozó helyett engedelmes lumpenproletárok, olcsó munkaerő kinevelése a vörös tőke számára. Pusztul és öregszik a nemzetünk. A munkanélküliséget és a tudatlanságot fegyelmező, elnyomó eszközként használják. A vagyoni különbségek a mohóság és kapzsiság miatt napról napra nőnek. Én az eljövendő Orbán-kormánytól elsősorban azt várom, hogy megszerezze és a „tudatlan” tömegek kezébe adja a munkajogot, a szakszervezeti jogot és új magyar alkotmányt. Szomorú, hogy a mai legfőbb feladatunk ugyanaz, ami hatvan évvel ezelőtt volt: a kiváltságos osztályok műveltségi monopóliumának felszámolása. Mert tudás nélkül a nép nem juthat hatalomra és nincs demokrácia. Ami nagyon elkelne már a 21. század Európájában!

Kövér Károly, Szeged

Erkölcs és rend

E két fontos dolog hiányát – egyebek mellett – napjainkban különösen érezhetjük. Az elmúlt 40 + 18 év ugyancsak érezteti hatásait. Főleg az utóbbi hat év, amikor is majd minden valódi értéket felülírt a siker és a pénz (bankok) hatalma. Nézzünk néhány jól ismert mondást, tünetet, ígéretet:

– Pufajkás voltam, na és?

– Választási csalásokkal, felelőtlen ígérgetésekkel hatalomra lehet kerülni.

– Az igazi hazug vádolja hazugsággal az ellenfelét a nyilvánosság előtt (receptdíj-, vizitdíj-ügyben).

– Nem lesz gázáremelés!

– A rend őrei nem a polgárt, a hatalom birtokosait védik.

– A rend őre a bankrablók által ottfelejtett néhány százezret „megőrzésre” magához veszi.

– Csalni, lopni, sikkasztani csak nagyban „szabad”, mert azt könnyen meg lehet úszni.

– Nálunk az utcai lincselést – úgynevezett érdekvédők – alantas céljaik elérésére használhatják fel.

– A pedagógusnak – az agyament, liberális oktatáspolitika folytán – nincs joga fegyelmezni, ezért a renitens tanuló (netán a szülője) akár meg is verheti.

– Itt a korábbi három barát közül kettő halálra veri, majd vízbe löki osztálytársát, a büntetés pedig várhatóan enyhe lesz, mert a tettesek fiatalkorúak.

Egyszóval, miniszterelnök úr, nincs mit önnek megköszönnünk. Kárt okoz az ittlétével. Remélhetőleg mielőbb eltűnik innen!

Mika Miklós, Törökbálint

Kiszivárogtatás

Mint köztudott, Kéri László, az ismert baloldali politológus a múltkoriban meghívta egy zártkörű találkozóra Orbán Viktort, s az ellenzék vezére, vélhetőleg a társadalmi béke megteremtésének jegyében, el is ment. A találkozóról azóta – a szocialisták hathatós segítségével – minden elhangzott és el nem hangzott kijelentés kiszivárgott, nagy vihart kavarva a nyugdíjasok körében. A jelenlévőkön kívül senki sem tudja pontosan, mi hangzott el, de hisz ez volt a cél. Viszont híre ment, hogy a Kéri-kör beszélgetéseit titkosszolgálati módszerekkel lehallgatták. Kéri első indulatában felháborodva tiltakozott ez ellen, mire a baloldalról azonnal elkezdődött a fenyegetőzés, jobboldalról pedig a sajnálkozás. Ám mielőtt bárki megsajnálná Kérit, először is figyeljen oda Kérinek a botrány kirobbanása óta tett nyilatkozataira, melyek nagyon is ellentmondásosak, másrészt emlékezzen rá, többször és boldogan szerepet vállalt a jobboldal gyalázására született Heti hetes című hecckampányban. 80 a 20-hoz arányban le merném fogadni, hogy Kéri tudott a lehallgatásról és a dühe csak annak szól, hogy a megállapodás szerint az ő neve nem kerülhetett volna szóba, viszont az egész ügy csapda volt. Ha Kéri mégis vétlen az ügyben, akkor persze elnézést kérek tőle, de sajnálni akkor se tudom. Ugyanis ha egy művelt ember, egy politológus csak saját érdeksérelme árán veszi észre, hogy milyenek is azok, akiknek a szekerét tolja, ott baj van az erkölccsel!

Juhász Margit, Miskolc

Megemlékezés

Trianonról, a magyar nemzet tragédiájáról megemlékeztek a Duna-kanyar településein, többek között Nagymaroson is. A nagymarosi megemlékezést plakátokon hirdették, ezeket primitív indulattól vezérelt kezek leszaggatták. Azt csak találgatni lehet, hogy egyesek ellenszenvét Trianon váltotta-e ki, vagy a megemlékezésen a Magyar Gárda díszsorfala. Feltehetőleg mind a kettő. Felemelő érzés volt hallgatni a fiatalok hazafias beszédeit, énekelni a magyar és a székely himnuszt, nézni a gárdisták fegyelmezett felvonulását. A helyszínen (és általában is) voltak és vannak olyanok, akik irredenta, antiszemita parádénak tartják az ilyen megemlékezéseket. Akiknek a bigott, balos meggyőződésük vagy csak a műveletlenségük miatt nem fájnak Trianon sebei, azok a kommunista agymosás és történelemhamisítás ostoba tanúságtevői. Mert akinek nem fáj Trianon, nem magyar érzelmű ember. Rákosi elvtárs mondta fénykorában: mindegy, hogy az országunktól elszakadt területrészek melyik más országhoz kerültek, ha azokban is a szocializmust építik. Trianon Kádár elvtársat nem zavarta, mint ahogyan nem zavarja a jelenlegi kormányt sem. Ez a kormány már a csonka Magyarországot viszi vásárra. A trianoni megemlékezés végén levonuló Magyar Gárdát hosszas vastaps kísérte. A fegyvertelen és morális alapokon működő Gárda az országban a törvényes rendet szeretné védelmezni (természetesen a rend relatív dolog), s ez a káoszkedvelőknek nyilván nem tetszik. Nekik az 56-os karhatalmisták rendteremtés címen végrehajtott gyilkolásai, majd az őket követő munkásőrség erődemonstrációi tetszettek! Ezek nagyon sok emberben ébresztenek rossz emlékeket, mégis több évtizedig tűrniük kellett tobzódásukat.

Tégen László, Nagymaros

Szimbólum

Június 13-án Craiova központjában kigyúlt egy EU-s normák szerint felszerelt tűzoltóautó. Leégett, mielőtt a tűzoltók közbeléptek volna. Ez Románia EU-s valósága, a többi mese és jól eladott hamis oláh marketing.

TO., Mikháza

Közmondás

Úgy szól a régi közmondás, hogy nem szokta a cigány a szántást. (Meg a vetést, és még jó néhány dolgot). Hogy mit szokott? Segélyt kapni. Azt találta mondani Gyurcsány a BDÖ (Bolsevik Disznók ÖsszeRÖFFenése) házibuliján, hogy nincs rendben, ha a munkát büntetésként alkalmazzák. Nem tetszik neki az az egyre felkapottabb ötlet, hogy a segélyeket munkához kössék. Elhangzott ez azok között a teendői között, amikkel előhuzakodott, hogy sikerüljön neki „Új Magyarországot csinálni”. (Pedig most már jócskán megérdemelné ez az ország, hogy a bukásáig ne csináljon semmit.) Érthető, hogy az „aki nem dolgozik, ne is egyék” közmondás kormány- és pártkörökben kiment a divatból, és most tessék-lássék az ellen ágál, nehogy „alsóbb szinten” újra divatba jöjjön.

K. J., Budapest

Adalék

Orbán Viktornak az április 30-i zártkörű beszélgetésen elhangzott – helyenként torzítva, mesterségesen kiszivárogtatott – szavai a balliberális média kereszttüzében vannak, a nyugdíjasokat véve célba, azt állítva, hogy az Orbán Viktor által felvázolt új nyugdíjrendszer milyen érzékenyen érintené a nyugdíjasokat. Az MSZP máris kampányt indított, Orbán Viktor mondanivalójából kiragadva azt a részt, amivel azt a maguk szája íze szerint magyarázva igyekeznek meggyőzni a nyugdíjas társadalmat arról, hogy csak ők akarják az idősek javát és nem Orbán Viktor. A továbbiakban nem akarok belemerülni a témába, de szeretnék visszatérni az Orbán-kormány által 2000-ben hozott kormányrendeletre, amely többek között rendelkezett a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolt magyar állampolgárok rendszeres havi juttatásáról. (A férjem három és fél évig volt a Szovjetunióban kényszermunkán, ezért 2001-től a nyugdíjon felül havi húszezer forintot kapott egészen a haláláig, összesen 1 100 000 forintot. Halála után én mint túlélő házastárs havi hatezer forintot kapok, évi 72 ezret a saját nyugdíjamon felül, amit ez a rendelet biztosít.) Tekintve hogy az említett rendelet nagy számú elhurcolt, jogtalanul elítélt személyt érintett, akik ma már mind idős, megrokkant nyugdíjasok, az Orbán-kormány ezzel a rendelettel komoly anyagi segítséget nyújtott a kommunista rendszer sok-sok kárvallottjának. Az MSZP legutóbbi kampányakciójára reagálva mindezt összehasonlításként mondtam el.

Töreky Elekné, Balatonederics

Idióta

Nem fogom őt így szólítani, mert semmi hajlandóság nincs bennem bocsánatot kérni tőle. Ő tartozik bocsánatkéréssel. No, nem nekem, hanem a társadalomnak, amelyből kiszippantotta a hitet, hogy érdemes tisztességesen élni. Így megy ez egy idő óta. Mert mit lát ma egy fiatal? Kossuth neve Orbán-gyalázó szitokszóvá vált, Ágica felvágta az ereit, Győzike kedélybeteg lett, ez a fránya kerge Ferke meg nem a miniszterelnökségig vitte? Egy ilyen előélettel? Apróka háttérrel? Hol az a kábítószer? Ide vele! Egy idő óta így megy ez. Őszödön elismerte, ha megfeszülnek sem tudnak mást csinálni, most meg azt mondja, túl vagyunk a nehezén, boldog évek jönnek. Lárifári! Ugyan honnan jönnének? Hatévnyi semmittevésből? Így megy ez egy idő óta. Azt mondja a Lejtő (!) utcai Juhász a tévében: Gyurcsánynak nincs se politikai, se személyi alternatívája. Csak a lényeget hallgatja el. A saját pártjában nincs. Így aztán cipelik, bár szabadulnának tőle. Egy idő óta. Ismét Juhász, ismét a tévében. A fideszesek nem mernek bejönni a Nap-keltébe – állítja. Betlen kéri, ne mondjon ekkora marhaságot, s imára kulcsolt kézzel kéri őket, tiszteljék meg a műsorát. Juhász hápog. Már a Nap-kelte sem a régi?! Egy idő óta. Valaki kiötli, mégis van alternatíva: Kiss Péter. Ettől majd megugrik a népszerűség, s olyan kormányzás lesz itt, hogy csak na! Nem hiszem el. Nem vagyok idióta!

M. S., Miskolc