Honfoglaláskori ötvöseink meglepően nagy tudás és ügyesség birtokában voltak
A magyarok kincsei
Az idei esztendő egyik legnagyobb régészeti szenzációja az a tarsolylemez volt, amelyet Csomádon találtak a szakemberek. Nem kizárólagosan, de tipikusan magyar, a magyarságot szimbolizáló tárgyról van szó. A tarsolylemezek általában tenyérnyi, övre akasztható bőr kistáskát díszítettek, amelyben személyes tárgyait tarthatta viselője. A régmúltba, a honfoglalás kori magyarság életébe vezetnek vissza bennünket ezek a leletek.
A tarsolylemezek a második helyet foglalják el nemzeti értékeink és emlékeink rangsorában; az első helyen koronázási ékszereink állnak. Mindezt Virágos Gábor régész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese mondta egy korábbi sajtótájékoztatón. Először 1868-ban találtak tarsolylemezt a kutatók a vágvölgyi Galgócon. Nem túl gyakori lelet, eddig huszonnyolc ilyenre bukkantak a szakemberek a Kárpát-medencében Füredi Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének kutatója szerint. A tavalyi, Pátyon fellelt lemez volt a huszonhetedik, az idén előkerült csomádi pedig a huszonnyolcadik a sorban. Összességében eddig egyébként mintegy negyven tarsolyleletre akadtak a kutatók. Vannak ugyanis tarsolyok, amelyeknek nem fedett lemez, csak több-kevesebb fémdíszítés került az előlapjukra.
Az ötvösök tudása
Általában férfisírokból kerülnek elő a tarsolylemezek, de a jelek arra utalnak, hogy az asszonyok is függeszthettek valamilyen erszényt, bőrzacskót, kisebb használati eszközt az övükre. A férfiak tűzszerszámot, néha pénzérméket is tartottak a tarsolyukban, legalábbis erről árulkodik például a kiskunfélegyházi lelet.
A leírások, tanulmányok szerint elsősorban a korabeli magyarság elitje hordott díszes tarsolyt. A keresztény magyar királyság megalakulásával a X. század legvégén, a XI. század elején lezárult a lovaikkal eltemetett harcosok és a tarsolylemezek korszaka.
Laikusok számára adja magát a teoretikus kérdés, hogy a lemezek díszítései valamilyen üzenetet hordozó kódrendszer alapján születtek-e, vagy csak bizonyos hagyományok, esztétikai igények játszottak itt szerepet. A válasz nem a régészek, hanem a történészek dolga. Füredi Ágnes mint régész nem a tárgyak mögé építhető elvont narratívákkal, hanem magukkal a leletekkel, azok konkrét, fizikai valóságával foglalkozik. Azt mondja, hogy a lemezek legtöbbjét indás, palmettás díszítmények uralják, és ez a motívumrendszer kifejezetten a X. századi Kárpát-medencére jellemző. Igaz, a Balkánon, de a Volga-Káma vidékén, sőt, a Rusz területén is feltűnnek rokon stíluselemek.
A Kárpát-medence tarsolylemezeit a kor ötvösmesterei készíthették, és a korabeli művészeti alkotások egyik csúcsteljesítményének számítottak. Még akkor is, ha kivitelezésükben, megformálásukban egyenetlen színvonalat képviseltek. Többnyire ezüstből készültek, az ötvösök ismerték az aranyozás technikáját, és sok tarsolylemez tanúsága szerint éltek is vele. Aranyport kevertek el higanyban, ezt az anyagot vitték fel az adott felületre, majd a lemezt hevíteni kezdték, mire a higany elpárolgott, az arany pedig a lemezre tapadt. A régészek bronzvereteket is találtak a tarsolylemezeken, ami azt bizonyítja, hogy az egykori ötvösök sokat tudtak a fémek viselkedéséről, kémiájáról és megmunkálhatóságáról. Gyakori volt, hogy ezüstlemezt tettek a tarsolyfedők elülső oldalára, a belsőre pedig bronzot vagy rezet. Más leletek esetében is igaz, hogy az ilyen fémkombinációk olyan kémiai hatást gyakoroltak közvetlen környezetükre a sírban, amely konzerválhatta a bőr- vagy fafelületeket. Az idén fellelt csomádi tarsoly fedőlapja is kívül ezüst-, belül pedig rézlemezt kapott.
Civilek a pályán
Nagyon változatos módon kerülnek elő Magyarországon régészeti leletek. L. Simon László, a Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója úgy nyilatkozott, hogy a magyar régészeti szakma kiváló kutatókból áll, és egyértelműen a világ élvonalába tartozik. Ehhez még hozzá kell venni a közbeszédben „fémkeresős kincsvadászoknak” degradált réteget. Ha vannak is néhányan olyanok, akik kincsekre vadásznak, ezek az elhivatott civilek tudatosan segítik a régészek munkáját. Azok pedig el is fogadják ezt a segítséget, több múzeum is hivatalos kapcsolatot épített ki e csoportokkal. A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – itt láthatták az érdeklődők egy időszaki kiállítás keretében az idén talált csomádi tarsolylemezt – a Közösségi Régészeti Egyesülettel dolgozik együtt. Országos szinten is program lett a civilek bekapcsolása az örökségvédelembe.
Füredi Ágnes szerint a honfoglalás kori sírok egyrészt eleve nem lehettek túl mélyek, másrészt az időjárás, a mezőgazdasági munkák jelentősen erodálták a sírokat takaró földréteget. Ezért bukkan fel lelet gyakran szántás közben, így például egy tarsolylemez is 2011-ben a Pest vármegyei Bugyi-Felsőványon. Fontosak még a nagyberuházások, út- és autópálya-építések előtti, úgynevezett megelőző kutatások. Tavaly, azaz 2022-ben egy ipari park építése előtt kutatták meg a terepet a régészek Pátyon. Egy hetvenhét sírból álló honfoglalás kori temetőre bukkantak, és az egyikben egy tarsolylemezt, egy másikban pedig egy különleges szépségű veretes tarsolyt is találtak.
Csak két díszes szegecs
Csomádon egy helyi lakos akadt a lelőhelyre fémkeresővel. Ő egy kengyelt talált, ezután értesítette a régészeket. Alig fél méter mélyen pihentek a leletek, amelyek közül a tarsolylemez bizonyult a legfontosabbnak. Harcos férfit temettek ide, a sírban veretes kantár maradványaira, a nyereg ezüstvereteire, sőt, egy nyíltegez és több nyílvessző darabkáira is rábukkantak a régészek. Az ásatást Rácz Tibor Ákos, a Ferenczy Múzeumi Centrum régésze, valamint Füredi Ágnes vezette. Részt vettek a feltárásban a már említett Közösségi Régészeti Egyesület önkéntesei, és sokat segítettek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régész hallgatói is.
Annak idején a korabeli szokásoknak megfelelően a harcos férfi lovát is a sírba helyezték. Érdekesség: a tarsolylemez először nem mutatta meg magát, még a régészeknek sem, csak egy kisebb fémrész látszott belőle, nem volt egyértelmű, mi lehet az. A földdel együtt emelték ki a sírból, és csak később derült ki, hogy egy tarsolyra és az azt fedő lemezre leltek. Maga a bőrtarsoly is megmaradt, benne tűzcsiholó vasat, alatta pedig egy selyemmaradványt találtak a szakemberek. Nyilván itt is az a bizonyos már említett kémiai fémhatás dolgozott.
Azt egyelőre nem tudni, mire véljük a külső teljesen sima, díszítetlen ezüstlemez puritánságát. Alján és tetején azonban két díszes, cizellált szegecs is található, többek között ezek kapcsolták a bőrfelülethez. Kell, hogy legyen jelentése ennek a simaságnak és ellenpontjának, a szegek díszítettségének. De vajon mi?
A lelet mindenesetre az év régészeti szenzációja. A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményébe tartozik, a régészek még további vizsgálatokat végeznek rajta. Mindemellett viszont hosszú erdélyi útra indul a Magyar Nemzeti Múzeum tavalyi, nagy sikerű tarsolylemeztárlata, hogy az elszakított országrész magyarsága is megcsodálhassa őseink kincsét.
