Zárt kapuk, átjárást tiltó táblák fogadták a tavaszi hónapokban a vízpartra igyekvő badacsonyörsieket. A falu lakói évtizedeken keresztül használhatták egyedüli fürdési lehetőségként a kemping strandját. Áprilistól viszont markológépek, légkalapácsok, teherautók, talicskát toló munkások verték fel a térség nyugalmát. Folynak az előkészületei az SCD Holding első balatoni ingatlanberuházásának. A tervek szerint a borturizmusra építő, borkészítési technológiákat is bemutató négycsillagos szálloda és nyaralótelep épül majd itt. A helyiek pedig mehetnek a szomszéd faluba fürdeni. Bár Badacsonyörsön az idei szezonra sikerült kompromisszumot találni, a helyiek továbbra sem fogadják szívesen a beruházást.

Júniustól a cég díjmentesen az önkormányzat rendelkezésére bocsátott egy keskeny parti sávot, ahol ideiglenesen strandot alakíthattak ki. Hosszabb távon azonban nem maradhat itt a fürdőhely, a luxusszálló előterében. Kissé lejjebb, a nádasoknál elvileg lehetne csinálni másikat, ennek költségei azonban Krisztin N. László polgármester szerint több száz millióra rúgnának. Ugyanis mederkotrásra lenne szükség, valamint átjárót kell építeni a védett nádasokon. Mivel óriási összegről van szó, könnyen lehet, hogy jövőre ismét visszaáll az idei tavaszi helyzet: aki fürdeni akar, a két kilométerre levő Badacsonytomajt, vagy a négy kilométerre fekvő Ábrahámhegyet kellett felkeresnie. A turizmusból élőknek pedig már minden mindegy. Mivel az ő forgalmukat alapvetően a kempinglakók adták, a környék négy étterméből három már bezárt. S a fizetővendég-szállás keresőket sem vonzza a nomád fürdési lehetőség: a magánszálláshelyeknek legfeljebb tizedére érkezett foglalás.

Gyors terjeszkedés

De nem Badacsonyörs az egyetlen, ahol az SCD-csoport beruházásai nyomán komoly változásokra kell számítaniuk a helyieknek. A cég a Siotour 2004-es, a Balatontourist 2005-ös és a Zalatours szintén 2005-ös felvásárlásával olyan szintű egyeduralmat szerzett a balatoni kempingek fölött, amire a szocializmusban sem volt precedens. Valójában azonban nem a kempingek, sokkal inkább a terület jelentette a vonzerőt az SCD Holding számára. A megvásárolt 26 kempingből és négy üdülőfaluból csupán kilencet szándékozik a sátoros turisták számára fenntartani. A többi helyére kalandparkot (Alsóörs), gyermekvízivilágot (Zamárdi), legkiválóbb építészeink által megálmodott alternatív villaparkot (Siófok-Sóstó), szolgáltatásaiban bioszellemiséget kínáló környezetbarát szállodát (Vonyarcvashegy), építenének – 21 településen összesen 104 milliárd forint értékben.

Badacsonyörs mellett Balatonalmádi, Balatonszemes (Beauty Hotel) és Siófok (Aranypart Kemping és Üdülőpark) képviseli a beruházások első hullámát, ahol idén már el is akarták kezdeni a munkálatokat. Almádin azonban gondjuk támadt, az önkormányzat ugyanis nem járult hozzá, hogy a cég apartmanházakat építsen a Kristóf kemping helyére. Keszey János polgármester ezt azzal indokolta, hogy az átsorolással megszűnt volna a lehetősége, hogy a széles közönség is elérhesse a partközeli területet. Pedig az önkormányzat még a beépíthetőségi korlátokon is enyhített – a korábbinál magasabb és sűrűbb elrendezésű épületekre adna engedélyt –, csupán ahhoz ragaszkodott, hogy kereskedelmi jellegű szálláshely maradjon a területen.

Az SCD-nek azonban ez nem felel meg, így pillanatnyilag gazdátlanul pusztul a korábbi üdülőhely. Nem különb a helyzet a már korábban bezárt balatonakarattyai és aszófői kempingeknél sem. Ezek voltak a Balatontourist legértékesebb ingatlanjai, előbbi természetvédelmi körzetben, a Balaton keleti csücskét határoló 80 méteres löszfal tövében, utóbbi pedig egy erdő közepén. További sorsukról egyelőre nem lehet tudni.

A két és fél éve elhagyatott Akarattyán még az aszfaltutak repedéseiből is feltört a gaz – a kósza hírek szerint vitorláskikötőt vagy a cégvezetők üdülőit építenék ide. Aszófőn pedig „natura” jelszóval villapark épülne. A kempingbezárások további sorrendje egyelőre nem nyilvános.

Furcsa egybeesés: miközben az SCD fölvásárolta a Balaton-parti kempingeket, 2006 végén a parlament négypárti egyetértéssel módosította a Balaton-törvényt. Míg korábban csak a balatoni kempingek 8-10 – sőt a vízparti telkek 4 – százalékára lehetett építeni, az új szabályozás már 15 százalékos beépíthetőséget engedélyez. Sőt, amennyiben a telek tulajdonosa közsétányt alakít ki a part mentén, 25-30 százalék beépítésére is engedélyt adhat az önkormányzat. Egyúttal enyhítettek a magassági korlátozásokon is: a korábbi 4,5 méterrel szemben immár 8-12 méteres épületek is felhúzhatók. Suchmann Tamás, a Balatoni Fejlesztési Tanács elnöke egyébként nem is tagadja, hogy „bizonyos befektetői körök” ösztönzésére születtek a törvénymódosítások. Egy interjúban erről így nyilatkozott:

„Az országnak szüksége van az idegenforgalmi bevételekre, márpedig ezek csak akkor nőnek, ha fejlesztjük a part menti létesítményeket. S akik ezt felvállalják, azoknak biztosítjuk erre a lehetőségeket.”

De hasonlóan nyilatkozott másfél évvel ezelőtt a fideszes Gruber Attila, a törvényjavaslat egyik benyújtója is: „A módosítás mögött többek között az SCD korrekt, nyílt lobbitevékenysége állt”. A parlamenti politikusok annak ellenére döntöttek a korlátozások enyhítéséről, hogy a környezetvédelmi tárca ellenezte a módosítást. A minisztérium akkori közleményi szerint a változtatás „nem egyeztethető össze a vízpart-rehabilitáció szándékaival, s jelentősen megnehezíti a tó védelmét”.

Ki áll mögötte?

De mit is lehet tudni az SCD Holdingról, amely a semmiből feltűnve néhány év alatt ekkora pénzügyi vagyonra és politikai összeköttetésre tett szert? Tőkeerejüket példázza, hogy a Siotourt 3,12, a Balatontouristot 4, a Zalatourst pedig 1,25 milliárd forintért vásárolták meg. Igaz, általában bankhitelek segítségével, a kölcsönöket azonban néhány év alatt visszafizették. Emellett 2005-ben tulajdonosaivá váltak a 22 áruházból álló Interfruct-élelmiszerláncnak, amely a Mol-töltőállomások üzleteit is áruval látta el. Igaz, a kereskedelem nem bizonyult valami jó befektetésnek, idén tavasszal ugyanis továbbadták az egyre lepusztultabbá váló élelmiszerláncot. Legújabban a cég erdélyi, horvátországi és bulgáriai befektetéseket tervez.

Jászai Gellért, az SCD elnöke a cég ügyeinek áttekinthetőbbé tételével magyarázta a kereskedelmi részleg leépítését. Nos, az áttekinthetőséget jócskán számon kérte a sajtó az elmúlt években az SCD Holdingon. A 2000-ben alapított cég épp hogy harminc – éves menedzserei ugyanis úgy szórták a milliárdokat, mintha kifogyhatatlan tartalékokkal rendelkeznének. A cégbíróságon kutakodók azonban csupán egy Londonban bejegyzett kockázatitőke-társaságot találtak a tulajdonosok listáján. S elindultak a találgatások: talán a magyar nagyvállalkozók valamelyike, Csányi, Leisztinger vagy Demján áll az SCD mögött? A gyanút erősítette az SCD folyamatos titkolózása.

A kérdéseket rendre azzal hárították el, hogy a cég tulajdonosai nem akarnak megjelenni a nyilvánosság előtt, és erre a magyar jogszabályok lehetőséget adnak. Majd 2005-ben, az utolsó balatoni kemping felvásárlásánál a rejtélyes tulajdonosok megüzenték: másfél év múlva felfedik kilétüket. Ám a határidő végén a rejtélyes londoni cég részesedése hirtelen 19 százalékra csökkent, majd idén májusban kiszállt a társaságból. Az SCD tulajdonosaként a cég három vezetője – Jászai Gellért elnök, Tomcsányi Gábor vezérigazgató, Bajka Zoltán felügyelőbizottsági elnök – jelent meg. Jászai Gellért pedig egy interjúban kifejtette, „a társaság az én többségi tulajdonomban van. Sokáig zavart, amikor újra és újra a tulajdonosok után kérdezősködtek, mert mindenki büszke a sikereire.” Ebben az esetben azonban a szakma érthetetlennek tartja az éveken át tartó titkolózást. A legtöbben továbbra is Csányi Sándort vagy Leisztinger Tamást (esetleg mindkettőt) tartják az SCD háttérből irányító valós tulajdonosának.

A Csányi Sándor-vezette OTP-vel egyébként különösen szoros kapcsolatot tart fenn az SCD Holding. A Siotour vételárának 80 százalékát például a bank kölcsönözte a társaság számára. 2005-től pedig közös vállalkozása is volt a két cégnek. Az SCD alapította ugyanis az első társaságot, amely önerő nélküli lakáslízing-lehetőséget kínált a magyar piacon. Rövidesen az OTP tőkeemeléssel 75 százalékos tulajdonrészt szerzett a cégben, majd 2006 közepétől az SCD kiválásával a ma is létező OTP Lakáslízing Zrt. néven működik a társaság. A politikai kapcsolatok gyanúját pedig a Medgyessy Péternek átadott Balatonparti telek erősítette. 2005 nyarán ugyanis az SCD Zamárdiban egy vízparti építési telket adott el a volt miniszterelnöknek – amit ráadásul a politikus elfelejtett feltüntetni 2006 elején leadott vagyonnyilatkozatában.

Miután a sajtó felderítette az ügyet, Medgyessy módosított: állítása szerint 20 millióért vette a telket, ami szakemberek szerint legalább 70 milliót ér. A telek egyébként a korábban Siotour kezelésében levő Zamárdi kempingből lett leválasztva – a Siotourt pedig épp Medgyessy miniszterelnöksége idején vehette meg az ÁPV-től az SCD Zrt. A cég egyébként azzal magyarázza az értékesítést, hogy meg akart szabadulni a kempinghez szervesen nem kötődő, úgynevezett nyúlványterületektől.

Kérdés, Medgyessy honnan értesült a lehetőségről? Az övén kívül ugyanis még két telket parcelláztak a nyúlványon, s mindkettőt az SCD üzleti partnerei vehették meg. Az egyik villa a céggel szerződéses kapcsolatban levő vállalkozás vezetőjéé, a másik pedig az OTP Lakáslízing igazgatósági tagjáé. A területen azóta a volt kormányfő nyaralója is felépült. Impozáns, tetőtér-beépítéses épület, a privát vízparthoz futó, gondosan ápolt gyeppel, a tulajdonos neve természetesen nincs feltüntetve a kaputelefonon.

A múlt romjain

– A kempingek üresek, ez a fajta turizmus megszűnőben van. Másféle üdülési szokások terjednek a nagyvilágban – magyarázza az új balatoni fejlesztési koncepció szükségességét Suchmann Tamás.

– Nem létezik, hogy nem lehet vonzó turisztikai célpontot varázsolni Európa legnagyobb édesvízi tavából – védi saját álláspontját Jászai Gellért.

Tagadhatatlan, az elmúlt évtizedek fejlesztéseit tekintve a Balaton jócskán leszakadt tengerparti versenytársaitól. Míg Görögországban, Olaszországban vagy Spanyolországban sorra húzzák fel a legmodernebb, minden kényelemmel ellátott hoteleket, nálunk a szocialista tömegellátásra szánt betonszállodákban, vagy a vállalati üdülőkből átalakított, szintén alacsony szintű szálláshelyeken találhatnak szobát a vendégek. Az épületek abból a korból származnak, amikor a szállásoktól még csak azt várták el: legyen egy hely, ahol a vendégek éjszakára meghúzzák magukat, nappal meg ott a nagy víz, az mindent megold. Semmi wellness, semmi sportolási lehetőség, kulturális vagy szórakoztató program, a finnyásabb vendégek kényelmét szolgáló zárt uszodák, vízi vidámparkokról nem is beszélve. Miközben már a szintén hasonló gondokkal küzdő Horvátország is kezdi felhúzni első korszerű szállodáit, a Balatonon mindössze három új létesítmény épült a rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben.

Balatoni ingatlanfejlesztésekre tehát szükség lenne. Kérdés, ezt valóban teljes egészében az SCD Holdingra kell-e bízni? A kempingek beépítési korlátait enyhítő Balaton-törvény ugyanis egyúttal szigorította a települések terjeszkedését, megtiltotta a még szűz területek beépíthetőségét. Vagyis a kempingekben egyeduralmat szerzett SCD mellett aligha rúghat labdába bármely más befektető a Balaton-parton. Mielőtt elhagynánk Európa legnagyobb tavát, még benézünk néhány kempingbe. Bár még csak a szezon elején tartunk, és a nyári sportesemények miatt amúgy sem jósol túl jó évet az idei nyárra a turisztikai szakma, meglehetősen sokan vannak. Ők még nem tudják, hogy ennek az üdülési formának nincs jövője.

Kárász Andor