A Fővárosi Kertészeti Vállalat adatai szerint Budapest Belvárosában már csak 0,2-0,3 négyzetméter zöldfelület jut egy lakosra. Plázából másfél négyzetméter. Ötször annyi pláza, mint zöldfelület. Ha Bécsben jár az ember, az első pillanatban szembeötlik a különbség. Gyakran példálózunk nyugati szomszédunkkal: Bécs többszörösen lekörözi a magyar fővárost a gondozott városi parkok, a hatalmas zöldfelületek, a szökőkutak és fasorok számában is. Míg Bécs belvárosában kisvárosias hangulatot teremt az árnyas fák mögül előbukkanó, halkan csilingelő villamos, a közlekedési lámpák és zebrák előtt udvariasan lelassító autók, a sétáló, kávézó bécsiek kedélyes nyugalma, addig Budapest, jobb földrajzi adottságai, a Duna és a budai hegyek dacára egy ájult, levegőtlen betonrengeteg: a sivatagi hőség, az olvadt aszfalt, a kéregető koldusok, az illemhelyül használt bűzös kapualjak, a poros, izzadt, kíméletlen türelmetlenség, az ingerült hajsza és a permanens építkezés zajos városa. Ahol leülni, megpihenni már csak a mesterségesen hűtött plázákban lehet… Ezeknek a számában viszont Budapest toronymagasan vezet.

Míg az első generációs plázák többnyire a városon kívülre vagy a külső kerületekbe települtek (ilyen volt az első pláza, a Pólus Center), ma a befektetők a Belvárost preferálják, tönkretéve ezzel a Nagykörút, Rákóczi út hagyományos kereskedelmét. Ez a tendencia példa nélküli: Bécs valamennyi nagy bevásárlóközpontja (Shopping City, Huma, Kagran) a városon kívül létesült, ahol nem rontja a városképet a lélektelen monstrum vagy a gagyi könnyűszerkezet, ahol nem szívja el a vásárlókat a Ring boltjaitól, ahol nem zárja el a tereket, parkokat, nem okoz közlekedési káoszt, mivel elegendő parkoló áll a vásárlók rendelkezésére. Nálunk más a helyzet. A terület rendezése egyet jelent egy újabb gigantikus beruházással, amelyet azután a sokadik követ. Annak ellenére, hogy 2007-ben a kiskereskedelmi forgalom a fogyasztói bizalommal párhuzamosan az ötéves mélypontjára zuhant, a legtöbb kiskereskedelmi terület átadása mégis a tavalyi évre esett. A bevásárlóközpontok összterülete ma már meghaladja a 2,7 millió négyzetmétert, és rövidesen eléri a 3 milliót! A gyorsuló tendenciát jelzi, hogy alig három év alatt közel egymillió négyzetméterrel bővült a kiskereskedelmi terület nagysága (2005-ben kétmilliónál tartottunk).

Kinek kell a rengeteg pláza? Mert a fővárosiaknak biztosan nem. Mára már mindenki átlát a szitán: nem dől be a talmi csillogásnak, a tetszetősnek látszó, ám méregdrága, a hagyományos kereskedelmet, a tisztességes kiszolgálást tönkretevő falánk profitérdekeknek. A befektetőknek viszont a lanyha forgalom sem veszi el a kedvét az újabb és újabb beruházásoktól. 2007 novemberében adták át az Aréna Plázát. Túlzás nélkül állítható: a hatalmas épület kong az ürességtől. Nem csoda, hisz az Aréna Plázától alig három kilométerre levő Árkádot is épp 17 ezer négyzetméterrel bővítik, miközben a vásárlóerő csökken. A bevásárlóközpontok viszont egymás után nőnek ki a földből. A négyes metró még sehol, ám leendő vonalán máris három újabb pláza terve körvonalazódik: az ING fejlesztésében épül a Móricz Zsigmond körtér közelében az Újbuda City Center, a Bosnyák térre tervezik a Mundo Multiplázát, a négyes metró másik végállomásán, a XI. kerületben pedig 2012-re tervezik egy újabb, 35 ezer négyzetméteres bevásárlóközpont átadását.

Ám a többi metróvonal sem szűkölködik a bevásárlóközpontokban: a hármas metró vonalán a Ferihegyi út mentén egy 55 ezer négyzetméteres bevásárlóközpont épül, a Blaha Lujza téren pedig a beruházónak már a 2010-re tervezett átadás előtt sikerült értékesítenie a Corvin Átrium bevásárlóközpontot.

A kőbánya-kispesti KÖKI Terminal után újabb bevásárlóközpont építése kezdődött el Dél-Pesten: lerakták a Határ úti közlekedési csomópontnál épülő Neo Center alapkövét, amely várhatóan 2010-ben nyitja meg kapuit… Minden sarkon plázák, irodaházak, modern monstrumok, szűk, zsúfolt lakóparkok nőnek ki a földből… Beépül minden foghíj, minden zsebkendőnyi terület, minden tér. Tágas terek, széles sugárutak? Ilyet már nem találni Budapesten. Helyette zsúfoltság, egyre fogyó élettér.

Megdöbbentő, de igaz: miközben a Belvárosban mindössze 0,2-0,3 négyzetméternyi zöldfelület jut egy polgárra, addig minden egyes budapesti lakosra közel 1,5 négyzetméternyi kiskereskedelmi bevásárlóterület esik. Ötször annyi pláza, mint zöldfelület? A külső kerületekben valamivel jobb az arány, ám még itt is messze elmarad a nyugat-európai átlagtól. Bécsben például 21 négyzetméternyi zöldfelület jut minden egyes lakosra, ám nyugati szomszédaink még ezzel sem elégedettek. A közterületek fenntartására Párizs 17-szer, Bécs 14-szer több pénzt fordít. Vagyis ennyivel többször trágyázzák, nyírják, öntözik, ennyivel intenzívebben ápolják a parkokat.

Az összehasonlítás annál is inkább indokolt, mivel a legtöbb fővárosi plázaberuházás éppen a zöldfelületek rovására valósul meg. Mi több: a plázamánia már a zöld kerületeket is elérte. Gigantikus kereskedelmi létesítmény terve borzolja a kedélyeket már Zuglóban is. A kisföldalatti végállomására tervezett plázaberuházás ugyanis nem került le a napirendről a lakosság tiltakozása és a kormányzatinegyed-projekt leállítása után sem.

A Mexikói út–Erzsébet királyné útja–Columbus utca–M3-as autópálya bevezető szakasza által határolt terület hasznosítási jogát korábban a főváros eladta a Raiffeisen Ingatlan Zrt.-nek. A fővárosi önkormányzat a XIV. kerület kérelme alapján kereskedelemre alkalmas területté nyilvánította a Mexikói úti kisföldalatti végállomás parkosított remizét és az azzal határos területeket. A tervek szerint a családi házas-villás kertvárosi övezetben 30 méter magas bevásárlóközpont épülne mintegy 43 ezer négyzetméteren. Ebből 20 ezer négyzetméter kereskedelmi terület, a többi szálloda, iroda, vendéglátó-ipari egység. Az épületmonstrum a tervek szerint napi 27 ezer vásárlót vonzana. A beruházó egy 22 méter magas, ezer férőhelyes parkolóházat építene a bevásárlóközpont szomszédságába. Ám épp a parkolás a beruházás egyik kritikus pontja. A jelenlegi köztérre, mivel a földalatti vágányai megmaradnak a bevásárlóközpont alatt, mélygarázs nem építhető. Ezért egy 22 méter magas parkolóházat terveznek, amelyet függőhidak kötnének össze a plázával.

De hogyan lehetne megközelíteni az objektumot? A környék kis utcáin keresztül? Az állandóan beduguló M3-as autópályán, ahol reggelente több kilométeres autóoszlopok alakulnak ki, olykor egészen Gödöllőig? Hogyan tudna ide bejönni a napi 27 ezer vásárló? A Hungária körút felől a terület ugyancsak megközelíthetetlen, mivel a Mexikói úttól zárt vasúti sínpálya választja el. Lehetne még kerülni, az M3-as autópályával párhuzamos Thököly úton keresztül, csakhogy a Thököly út már a jelenlegi forgalmat sem bírja el. Pedig épp itt, a Bosnyák téren egy csaknem 7 hektáros területen új városközpont épül…

2011-re ígérik a Mundo Multiplázát és a hozzá tartozó irodaházakat. Hogy mi lesz a piac és a sportpálya sorsa, hogy mikor kerül sor végre a Thököly út felújítására – nos, ezekről a kérdésekről mélyen hallgat a balliberális zuglói és a fővárosi városvezetés. Egy azonban bizonyos: ha kell, ha nem, Mundo Multipláza biztosan lesz. Alig 2 kilométerre a Mexikói úti bevásárlóközponttól, három kilométerre az Aréna Plázától és négy kilométerre az Örs vezér téri Árkádtól. 2011-re tehát minden villamos- és metróállomásnál, minden téren, minden útkereszteződésben lesz egy újabb pláza.

A főváros egyre levegőtlenebb, egyre zsúfoltabb. Minden építkezés a még meglévő zöld területek rovására megy. A Mexikói úti építkezéshez például több mint 150 fát kell kivágni, a jelenlegi 70 százalékos zöldterület helyett a 25 százalék is csak úgy tartható, hogy négyezer négyzetméteres tetőkertet hoznak létre. Ám az utcáról a tetőtéri növényekből nem sok látszik, a lent megrekedő rossz levegőt nem frissíti…

Gécziné Cseke Vanda június végén megnyerte a zuglói 6-os számú egyéni választókerületben tartott időközi önkormányzati választást. A fideszes önkormányzati képviselő a Demokratának elmondta, a terület valóban rendezésre, fejlesztésre szorul, de nem a beruházó ismertetett tervei szerint.

– Kizárólag csak emberléptékű fejlesztéseket tudok elfogadni, amelyek nem telepszenek rá a környék családi házas övezetére, nem befolyásolják annak arculatát, és legfőképpen nem járnak környezetrombolással – szögezte le.

A plázamánia mellett egy másik jelentős gond a lakóparkok egyre növekvő száma és a sűrű beépítettség. Noha egyre több lakás eladhatatlan, vagy csak jelentős árengedménnyel értékesíthető, az építési kedv nem hagy alább.

A Levegő Munkacsoport szerint a zsúfoltság, a túlzott beépítés a lakóparkokra is jellemző, méghozzá úgy, hogy az építtető hatósági közreműködéssel kijátssza az építési előírásokat.

– Így keletkeznek a sötét, aprócska, penészes falú otthonok, az olyan lakóparkok, ahol nemhogy játszótér nincs a közelben, de a gyerekkocsit se lehet végigtolni a járdán. Zuglóban, amely a rendszerváltás után évekig őrizte a zöldterületeit, ma már trükköznek: intézményi területbe sorolnak be telkeket, majd száz százalékban beépítik, arra hivatkozva, hogy a rendelet ezt nem tiltja meg egyértelműen. Az építtető extraprofitja úgy keletkezik, hogy az intézményi területet intenzívebben be lehet építeni, vagyis ugyanakkora területen több lakást építhet, mintha a területet lakóövezetté nyilvánították volna – foglalta össze a kialakult gyakorlat lényegét Schnier Mária, a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese, aki szerint felháborító, hogy az építők azon akarnak takarékoskodni, hogy nem alakítják ki az országosan előírt számú parkolóhelyeket, hanem a kötöttpályás tömegközlekedési csomópontok melletti szabad területeket célozzák meg.

De meddig mehet ez így tovább? Megvárjuk vajon, amikor egy budapesti lakosra már csak annyi zöldfelület jut, amennyi a plázákat működtetők irodájában virít?

Hernádi Zsuzsa