Az egri kórházban már egy jó ideje mindennapos látvány, hogy a fehér köpenyesek mellett a folyosókon öltönyös-nyakkendős üzletemberek járkálnak. Drága autókból szállnak ki, a sikeres menedzserek céltudatos határozottságával kelnek át a kis patak hídján, jól fésült mosollyal igyekeznek a kórházi gyógyszertár felé, vagy a kórház területén működtetett irodájukba. Udvariasan, kedvesen köszönnek, fölényes és derűs jónapottal a főorvosoknak vagy az érdekképviseleti vezetőknek, akik egy ideje úgy döntöttek, a legjobb, ha nem vesznek tudomást róluk. Egyszerűen keresztülnéznek rajtuk, vagy rájuk merednek egy hosszabb pillanatra, hogy ugyan mikor veszik már észre, sehogyan sem illenek ők ide, a kórház megszokott életébe…

Az ifjú menedzserek viszont mintha egy másik bolygóról érkeztek volna: cseppet sem törődnek a viszonzatlan köszönésekkel, a számonkérő tekintetekkel, azzal, hogy finoman szólva nem örvendenek túl nagy népszerűségnek: őróluk mindez lepereg. Zavartalan nyugalommal lépnek be a gyógyszertárba, amely már régóta a bázisuk, és fölényes mozdulattal becsukják maguk mögött az ajtót, ám gúnyos nevetésük zaja a zárt ajtók mögül is kiszűrődik a folyosóra. Oda, ahol egyébként épp a frissen műtött beteget tolják, vagy a műtőbe igyekeznek azok, akik az életüket a betegek gyógyításának szentelték. De mi az oka vajon ennek a fokozott, már-már demonstratív jelenlétnek? Mert az nyilvánvaló, hogy ez a fellépés is a kórházért folyó küzdelem egyik eszköze…

A Heves Megyei Önkormányzat tulajdonában lévő Markhot Ferenc Kórház sorsa most azon múlik, hogy a dolgozók aláírják-e az új munkaszerződést a kórház üzemeltetésére jogot szerző HospInvesttel. A Heves Megyei Önkormányzat képviselő-testületében ugyanis a szocialisták az áruló Ambrus Zoltán szavazatával többségbe kerülvén, a HospInvest Zrt.-t 2008 februárjában nyertes pályázónak nyilvánították és vagyonkezelői, használati, hasznosítási, egészségügyi ellátási, tartozásátvállalási és engedményezési szerződést kötöttek vele a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet működtetésére. Ezzel a HospInvest Heves megyében gyakorlatilag monopolhelyzetbe került, a hatvani, gyöngyösi és parádi egészségügyi intézmények működtetési jogának megszerzése után az egri terjeszkedés útjából is elhárultak az akadályok. Legalábbis úgy tűnt. Ám a kórház dolgozóinak döntő többsége azóta ellenáll: nem írják alá a HospInvesttel az új munkaszerződést, így az nem tudja a kellő számú személyzetet biztosítani a kórház működtetéséhez, aminek az a következménye, hogy nem kapja meg a működtetéshez szükséges ÁNTSZ-engedélyt, a dolgozók pedig mindaddig közalkalmazottak maradnak, amíg az új üzemeltető engedélyek híján nem képes a kórház működtetésére.

Most a határidőkön folyik a vita, lejárt, vagy nem járt le a HospInvest 120 napja, és van-e még újabb három hónapja arra, hogy a kórházat átvegye. A kórházvédők szerint a határidő lejárt, a HospInvest viszont azt hirdeti, hogy a kórház átvétele akár az év végéig is eltarthat. De vajon kitartanak-e addig a kórházvédők? Nincsenek könnyű helyzetben: a HospInvest irodát, számítógépes rendszert tart fenn a kórház területén, a dolgozók pedig nem tudják, milyen adatokhoz férnek hozzá. A kórház felső vezetőit, a főorvosokat vendéglőkbe, presszókba hívogatják, ajánlatokat tesznek, tárgyalni, egyezkedni akarnak velük. A cél a megnyerés, a munkaszerződés tartalmának elfogadtatása. A középvezetőket a kórház területén levő irodájukba hívják, többnyire négyszemközti megbeszélésre.

Az egyik ilyen beszélgetésről számolt be a kórház egyik középvezetője.

– Amikor beléptem a szobába, egy úr kezet nyújtott. Én bemutatkoztam, ő nem. A beszélgetés négyszemközt zajlott. Megpróbált meggyőzni arról, hogy az első munkaszerződés, amelyet kiküldtek, csak egy tájékoztató volt. Miért vagyok ilyen ellenséges?, kérdezte. Azután mélyen a szemembe nézett, és nyomatékkal mondta: ha bármi nem tetszik az új szerződésben, érti, bármi, akkor szóljon… Nem válaszoltam. Azután feltette azt a kérdést, hogy ha nem lesz munkahelyem, hol fogok dolgozni. A kérdés rossz, mondtam. Önök kivel fognak dolgoztatni?, feleltem. Elmondtam, hogy én már döntöttem, nem írom alá és ha megengedi, visszamegyek az osztályomra, a betegekhez – számolt be a különös beszélgetésről a kórház egyik középvezetője.

Az ilyen és ehhez hasonló beszélgetések, az osztályokon tartott tájékoztatók mindennaposak az egri kórházban. Patthelyzet alakult ki, aminek mentén a küzdelem állóháborúba torkollott. A kórház dolgozói az elvi aggályok mellett azt kifogásolták, hogy az első körben kiküldött munkaszerződések szerint a HospInvest Agria Kórház Kft. gyakorolta volna a munkáltatói jogokat. Egy frissen bejegyzett, 500 ezer forintos kft., amelyet 2008 májusában egy egri panelház ötödik emeletére jelentettek be. A HospInvest korrigálta a hibát: azóta új munkaszerződések készültek, lényegében a korábbival azonos tartalommal.

– Egyetlen lényeges különbség, hogy az új szerződéseket már a HospInvest Zrt. is jegyezte a HospInvest Agria Kórház Kft. mellett – tudtuk meg dr. Pócs Alfréd ortopéd sebész szakorvostól, a Medicaritas Orvos-Szakszervezet elnökétől. Pócs doktor maga is kórházvédő, aki munkajogi szempontból az ügyet lezajlottnak tekinti.

– A közgyűlési határozatban július elseje szerepelt, mint az átadás napja. A határidő letelt. Tudomásom szerint az új munkaszerződést mindössze 60-70 fő írta alá az összesen 1060 aktív dolgozóból. A HospInvest nem tudta az előírt számú dolgozót biztosítani. Ebből az következik, hogy vissza kell adnia a működtetés jogát a megyének – foglalta össze a kialakult helyzet lényegét a kórházvédő szakorvos. Megnyerték volna az egriek a csatát? Akkor viszont miért keresik a dolgozókat, miért zaklatják őket, miért akarnak folyton beszélni velük? Miért akarják mégis kikényszeríteni az új munkaszerződések aláírását?

– Az első csatát minden bizonnyal megnyertük, ám a háborúnak még nincs vége. Kifogással éltünk a kórházigazgatónál és tárgyalásokat kezdeményeztünk. Ha hét napon belül nem hagyják abba az újabb szerződések kiküldését, illetve az átadásukra irányuló kísérleteket, akkor a Munkaügyi Bírósághoz fordulunk. Ez automatikusan jelenti a szerződésküldések leállítását az eljárás végéig – mondta a kórházvédő szakorvos.

Pócs Alfréd úgy véli, hogy mióta a részvénytársaság betette a lábát a kórházba, az intézmény szakmai színvonala folyamatosan süllyed.

– Lemaradtunk a pályázatokról, mert az önrészt nem tudjuk biztosítani. A megyének nincs pénze, a zrt. pedig addig nem akar invesztálni, ameddig nem biztos benne, hogy át tudja venni a kórházat. A fiatal, most felvételre jelentkező orvosok nem jönnek ide dolgozni. Közben a Debreceni Egyetem megvonta intézményünktől az oktatókórház minősítést, ami miatt a rezidensképzés is veszélybe került. A sürgősségi belosztály működése végveszélybe került, mivel az ott dolgozók zömét rezidensek adják. Úgy látjuk, hogy sem a zrt., sem a megye nem hajlandó az orvos-szakmai kérdésekkel foglalkozni. A privatizációs folyamat során egyetlen kórházi szakmai szervezet véleményét nem kérték ki. Úgy gondoljuk, hogy szakmai kérdésekben a szakminiszter kompetens, nem a megye mezei politikusai. Ezekben a kérdésekben Sós Tamás nem vállalhat felelősséget. A megye vezetése már így is nagyon sok kárt okozott a kórháznak. A tiszavirág-életű főigazgatók egymásnak adták a kilincset, lemaradtunk pályázatokról, és magánkézbe került a kórház kifejezetten nyereséges gyógyszertára is – tette hozzá dr. Pócs Alfréd.

– A patika magánosítása volt a kórház kiszervezésének első állomása – tudtuk meg Herman Istvántól, a Fidesz–Magosz–Vállalkozók Pártja Frakciószövetség frakcióigazgatójától. – A privatizációs folyamat akkor kezdődött, amikor a szocialistáknak még kétharmados többségük volt a megyei képviselő-testületben. A kórházi gyógyszertár üzemeltetési jogát 2006-ban megszerezte az Ispotály Kft., amelynek tulajdonosa 2007. október elseje óta a HospInvest Zrt. – tárta fel a közel négyéves folyamat legfontosabb lépéseit a frakcióigazgató. – Nyilvánvaló, hogy a nyertes patikaüzemeltető kezdettől pontos képet kaphatott a gyógyszertári forgalom alakulásáról, és ezen keresztül az egri kórház teljes gyógyszer- és betegforgalmáról – hívta fel a figyelmet az összefüggésekre Herman István, aki ismételten leszögezte, hogy a frakciószövetség az első pillanattól kezdve ellenezte a kórházi intézmények magánkézbe adását, megakadályoznia azonban a szocialista többségű megyei vezetés akaratával szemben nem sikerült.

Egy valami azonban megállíthatja a HospInvest rohamát: az egriek, a kórházvédők ellenállása. Túlzás nélkül állítható, hogy Egerben óriási és hősies érdek-képviseleti mozgalom bontakozott ki a kórház megmentése érdekében. A magukat kórházvédőknek nevezők szoros szövetségét átszövi az a bizalmi hálózat, amely összeköti egymással a kórház valamennyi osztályát. Nem hagyományos értelemben vett érdekképviseletről van szó, noha mindhárom reprezentatív szakszervezet vezetője részt vesz benne. A kórházvédők nem formálisan, hanem sokkal inkább bizalmi alapon szerveződnek, és hatósugaruk messze túlnyúlik a kórház falain: a legtágabb értelemben a kórházvédők közé tartoznak az intézmény sorsáért aggódó betegek, és valamennyi egri polgár, aki támogatja az ellenállást.

– A legtágabb kör az a mintegy háromezer egri polgár, aki részt vett a Dobó téren a kórház megmentéséért rendezett nagygyűlésen. Ekkora tömeg akkor gyűlt össze a Dobó téren utoljára, amikor Orbán Viktor mondott beszédet. Ilyen szervezett civil mozgalomra viszont a török óta nem volt példa Eger városában – szögezte le Szabó Pál, a Kórházvédő Bizottság elnöke.

A kórházvédők nincsenek könnyű helyzetben.

– Megpróbálnak minket minden lehetséges eszközzel lejáratni. Azt állítják rólunk, hogy a feszültséget állandósítjuk, megtévesztjük az embereket, az egyik kórházvédő gyermekorvost, Mánya Kristófot pedig Deák Gábor egyenesen pszichopatának nevezte, mert állítólag azt feltételezte a cégről, hogy köze van a gépkocsik megrongálásához. Az történt ugyanis, hogy valakik június utolsó napján, egy nappal a július elsejei nagygyűlés előtt megrongálták két kórházvédő orvos autóját. Az egyik autót Gyöngyösön, a másikat Ostoroson öntötték le kromofággal ugyanazon az éjjelen. Az ostorosi kollégánál, Mánya Kristófnál magánlaksértés is történt: hogy az autóhoz hozzáférjenek, be kellett mászni a kolléga kertjébe. A sértettek feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen – foglalta össze a történteket a Kórházvédő Bizottság elnöke.

Az egriek összefogásának szép példája az egyik helyi vállalkozó felajánlása: Piller Attila ügyvezető igazgató a cége nevében vállalta a kromofággal leöntött gépkocsik díjmentes újrafényezését. Az orvosokat pedig az egriek szállítják mindaddig, amíg a kocsik elkészülnek.

Szabó Pál szerint a HospInvest jelenlétét egy ideje különös akciók kísérik. A cég februári bemutatkozásának másnapján valakik brómciánt (erős méreg, a gyógyászatban nem használják) helyeztek el a HospInvest által működtetett kórházi gyógyszertárban. Ki tette? Azóta is rejtély.

Az egyik egri polgár mindenesetre magánnyomozókat fogadott a saját költségére, hogy tárják fel a különös események hátterét. A városban is HospInvest-ellenes a hangulat, miközben a kórházban egyre feszültebb a munkahelyi légkör: házaspárokon belül, húsz éve együtt dolgozó kollégák között is konfliktus alakul ki. A megye is nyomást gyakorol: azt kommunikálja, ha a kórház az ő irányítása alatt marad, 300 embert fog az utcára tenni. Egy ilyen lépés ugyanakkor a kórház súlyponti jellegét is kockára tenné – foglalta össze az elmúlt hetek, hónapok tapasztalatait az érdek-képviseleti vezető.

Kitartanak-e vajon az egriek? Ha a kórház átvétele valóban december végéig is elhúzódhat, mint ahogy azt Deák Gábor a sajtóban nyilatkozta, lesz-e elég bátorság, lesz-e elég erő a kitartáshoz? A kórházvédők azt kérik, hogy senki ne írja alá a második körben kiküldött munkaszerződéseket sem. Ezeket az előbbihez hasonlóan összegyűjtik és átadják az ügyvédnek. A dolgozók mindaddig közalkalmazottak maradnak, ameddig közalkalmazotti jogviszonyukról le nem mondanak. Egy csatát már megnyertek, de nem csatát kell nyerni, hanem háborút. Győzni pedig csak az eddigiekhez hasonló kitartó összefogással lehet.

Hernádi Zsuzsa

Nyugalomra van szükség

Az új rendszer új egészségkultúrát jelent, amelynek természetes velejárója, hogy egy szűk csoport a kórházon belül érdeksérelmeket szenved – állítja dr. Deák Gábor, a HopsInvest alelnöke.

– A HospInvest Zrt.-ről az a hír járja, miszerint Heves megyében monopolhelyzetet ért el a kórházak üzemeltetése terén, és ez a monopolhelyzet visszaélésekre adhat és ad alkalmat. Mi az ön meglátása erről?

– A HospInvest Zrt. szakmai vállalkozás az egészségügyi szolgáltatás területén, tehát nem pénzügyi befektetők vagyunk. A kórházműködtetés során sem az árakat, sem a szolgáltatási csomag tartalmát nem mi, hanem az állam határozza meg. A felületes szemlélő számára egy nagy kórház vagy egy egész megye egészségügyi ellátásának egy kézbe kerülése a helyzettel való visszaélés veszélyét rejti magában. Ha akarnánk sem tudnánk ezt tenni, hiszen egy szigorúan szabályozott piacról van szó. A kórház dolgozóival kötendő munkaszerződés esetén törvény és a megyével kötött szerződés garantálja, hogy a közalkalmazottisághoz kapcsolódó pénzbeli és egyéb juttatásokat határozatlan időre meg kell adnunk.

– Hogyan tervezik a működtetést?

– A HospInvest Zrt. minden kórházat önálló céggel működtet. Ez a dolgozók érdeke is, hiszen a teljesítményüket és az ezzel arányos bérezést csak egymástól jól elkülönített szervezetek képesek hitelesen mérni. Ez a felállás jogszerű lett volna, hiszen erre a HospInvest Zrt. és a Heves Megyei Önkormányzat közötti szerződés lehetőséget ad. Cégünk teljes vagyonával felel a kórház működtetéséért. Azért van jelenleg egy egri lakásban bejelentve, mert a megyétől székhelybejegyzési engedélyre vár, és hogy azután gyorsan lehessen a Cégbíróságon a változást átvezetni. Értelmetlennek tartom a kft. törzstőkéjével kapcsolatos felvetéseket is, ugyanis az ellátási kötelezettség és a tulajdon a megyénél marad, tehát baj esetén felel a zrt., ha ez nem elég, akkor minden feladat és a dolgozók foglalkoztatása is visszaszáll a megyére. Ha a cég mint szolgáltató képtelen lenne működni, akkor a szolgáltatást a megye veszi át. A folyamatos betegellátás ugyanis nem szenvedhet csorbát.

– Cégük vezetője nem orvos. Ön szerint mennyire lehet kompetens egy kórház vezetésében egy olyan személy, aki nem az egészségügyben dolgozott?

– Egy egészségügyi intézmény vezetéséhez elsősorban nem orvosi kvalitások szükségesek, hanem menedzseri szemlélet. Ez az elv természetesen nem zárja ki, hogy egy adott kórház vezetője orvos legyen. Orvosi kérdésekben nyilvánvalóan az orvosigazgató a kompetens, akinek a döntések meghozatalánál vétójoga van. Megítélésem szerint a Markhot Ferenc Kórház jelenlegi orvosigazgatója tökéletesen betölti ezt a szerepet.

– Kifogás érte a körülményeket is, amelyek között önök lettek a győztesek.

– A pályáztatás a fennálló törvények szerint történt. Nagyon fontos tudni, hogy a HospInvest Zrt. a második helyezett pályázónál hárommilliárd forinttal több fejlesztést, hat milliárdnyit ígért. Erre a szerződésben kötelezte magát. A HospInvest Zrt.-vel kapcsolatos jogi procedúrák eddig mindig a HospInvest Zrt.-t igazolták, ezért felelőtlennek tartom az olyan hozzáállást, amely el nem bírált ügyeket egy adott oldalon könyvel el.

– Az egri Kórházvédők Lapjában az is megjelent, hogy az önök cégében érdekeltséggel bír Gyurcsány Ferenc, Kökény Mihály felesége és Kóka János is.

– Ez a hír természetesen nem igaz, és bármikor ellenőrizhető. Már az elemi logika szerint is abszurd dolog összekötni a politikával egy szakmai vállalkozást, amely közfeladatokat végez el, közpénzekből. Egy ilyen vállalkozásnak hosszú távra kell terveznie, nem pedig egy választási ciklusra, így azt gondolom, hogy a politikai elkötelezettség felvetése, enyhén szólva, nem túl okos gondolat.

– Mi ugyan már láttunk ilyet, példának okáért a kormányzati negyed projektet, de hiszünk önnek, ezért megkérdezzük, hogyan kívánják kezelni azt a feszült helyzetet, ami most Egerben kialakult?

– Érthetőnek tartom a bizonytalanságérzetet, hiszen egy magánszolgáltató révén történő kórházüzemeltetés új utat jelent a magyar egészségügyben, a sajtó pedig eleddig jobbára csak rossz híreket terjesztett rólunk. Így létre jött egy információ aszimmetria, mely szerint a dolgozók nincsenek kellőképpen tájékozva a helyzetről. Meglátásom az, hogy néhány helyi hangadó megtéveszti a dolgozókat. Az új rendszer tehát új egészségkultúrát jelent, amelynek természetes velejárója, hogy egy szűk csoport a kórházon belül érdeksérelmeket szenved, amit a HospInvest Zrt. erejéhez mérten megpróbál orvosolni. Fel kell tehát tenni a kérdést: kinek az érdeke a jelenlegi helyzet konzerválása? A mi politikánk az, hogy a dolgozók rosszabb helyzetbe nem kerülhetnek a korábbinál. Nyugalomra van szükség, folytatni kell a gyógyítást, hiszen a dolgozók csak nyugodt körülmények között tudnak dönteni.