Babajóga, babamasszázs, babaúszás, zenebölcsi, bébiangol – csak néhány program, melyeket még az óvodáskor előtt álló gyerekeknek ajánlanak a különböző fizetős tanfolyamok, borsos árat számítva a foglalkozásokért. E foglalkozások persze saját programjukat jelölik meg nélkülözhetetlenként a kisgyermekkori képességfejlesztésben. A szülő pedig beírat, fizet és rohan a következő órára, hogy el ne késsen. Hogy le ne késsen. De miről? Már kis korban gondolni kell a versenyképességre való felkészítésre?

Egy átlagos képességfejlesztő játszóházban, ahol játékok segítségével szakemberek (gyógypedagógus, konduktor, fejlesztő pedagógus) foglalkoznak a kicsikkel, négy alkalomra szóló bérletet nyolcezer forintért kínálnak, de akad olyan hely is, ahol ugyanezért húszezer forintot kérnek. E játszóházak már egy-két hónapos csöppségnek is ajánlanak fejlesztő elfoglaltságot. Ha elhatároztuk, hogy kisbabánkat babaúszásra szeretnénk vinni – ezt is három hónapos kortól ajánlják –, készüljünk fel, hogy egy foglalkozást nem úszunk meg ezer forint alatt. Egy igényesebb uszodában háromezer körül is járhat egy órás pancsolás, nem beszélve a járulékos holmikról, például az úszópelenkáról, ami nélkül a baba nem mehet a vízbe. A babajóga egy foglalkozásáért, amit háromhetes gyerekkel már látogathatunk, háromezer forintot kell kifizetni, ezért az édesanyának a szülés utáni regenerálódást, a babának pedig a játékos torna és dögönyözés örömét ígérik. Nagy divat a bébiangol, a legmerészebb tanfolyamok már három hónapos kortól várják a kicsiket és szüleiket, egy alkalom ezer forint alatt itt sem úszható meg, persze hogy értelme is legyen a nyelvtanulásnak, egy évnek minimum el kell telnie.

A legolcsóbbak a zenebölcsis foglalkozások, ötszáz és ezer forint között van egy zömmel félórás éneklős-táncolós program. Nagyon változatos és bő tehát a kínálat, a szülők többsége pedig úgy érzi, e teljesítmény-centrikus világban nem engedheti meg magának, hogy gyermeke sikeres jövője érdekében ne fizesse meg a méregdrága tanfolyamokat. Ezekre néhány játszóház még rá is tesz egy lapáttal, hiszen például azzal hirdeti magát, hogy nála alapozhatja meg a gyermek felnőttkori munkahelyi sikereit. A szülők nagy része pedig, a programok kavalkádjában hajlamos elfelejteni, hogy egy egészséges gyermek esetében a jól működő szülő-gyermek kapcsolat és a tartalmas, közös élmények többet érnek bármilyen divatos és drága képességfejlesztő foglalkozásnál.

– Sok szülő éppen azért viszi gyermekét különböző programokra, mert ő maga nem tud mit kezdeni saját gyerekével, a közvélemény pedig úgy tartja, az a jó szülő, aki a kicsit minden programra beíratja – mondja dr. Bakonyi Anna, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ pedagógiai szakértője. Szerinte az is befolyásolja a szülőket, hogy divattá váltak azok a szlogenek, amelyek nem a kora gyermekkori fejlesztésekre irányulnak, de sokan arra vonatkoztatva is érvényesítik. Ilyenek például a „tudásalapú társadalom”, vagy az „élethosszig tartó tanulás”. – A nyomás hatalmas. Ma már a diploma értéke megváltozott, még a közelmúlthoz képest is. Egyfelől kisebb az értéke, hiszen egyre több ember megszerzi azt, másfelől nagyobb, mert nélküle szinte reménytelen az elfogadható életpálya felépítése. Ennek a nyomásnak is köszönhető, hogy egyes óvodákban már mindennap szerveznek a gyerekeknek valamilyen külön programot. Sakk, lovaglás, idegen nyelv, amelyekről úgy vélik, a gyermek érdekeit szolgálják. Ezek önmagukban persze nagyon hasznosak, csak éppen a fő tevékenységtől, a játéktól veszik el az időt – vallja a szakember. A kisgyermek alaptevékenysége a játék, amely áthatja egész személyiségét. Fejleszti a pszichikus funkciókat, a kitartást, az emlékezetet, a gondolkodást, a problémaérzékenységet, az együttműködést, a finom- és nagymozgást, a beszédkészséget, vagyis mindent.

– A játszani jól tudó gyerek előnyben van a tanulási képességek terén ahhoz a gyermekhez képest, aki nem tud, vagy nem hagyják játszani – mondja Bakonyi Anna. Az elmélyült játékhoz azonban idő kell. A szakember úgy véli, az óvoda előtt álló kisgyermek nevelésénél nem követ el hibát a szülő, ha sehova nem járatja gyermekét. Ha sokat játszhat a baba otthon egyedül és a családdal, sokat kirándulnak, bicikliznek, rajzolnak, gyurmáznak, festenek, zenét hallgatnak, ha a „besegít” a háztartásba, például gombócot gyúr a tésztából, vagyis aktív, tevékeny életet él – az elég. Ám ez nem jelenti azt, hogy egy-egy helyre tilos elvinni a gyereket, különösen, ha az anyának is örömet okoz az adott foglalkozás, és ha abban együtt tudnak működni, nem róla leválasztva foglalkoztatják a picit. Mindez azonban a kicsi személyiségétől, életszükségleteitől is függ. Ha például van közel uszoda és mozgékony a baba, érdemes a babaúszásba energiát fektetni. A babamasszázzsal kapcsolatban már fenntartásai vannak a szakembernek, szerinte az csak akkor ajánlható, ha az orvosilag, gyógypedagógiailag előírt, ilyen például a DSGM (Dévény Anna-féle manuálterápia).

A számtalan divatos foglalkozás mellett ugyanakkor létezik olyan képességfejlesztés, amely ősidők óta minden társadalomban működik, s ez nem más, mint a zene.

– Komoly tanítóereje, attitűd- és ízlésformáló hatása van az anyával együtt énekelt ringatóknak, amelyek, mozgásos, mondókázós, közösen éneklős formában zajlanak. Mindez azonban otthoni énekléssel, táncolással, zenehallgatással, meséléssel is pótolható – ismeri el a zene személyiségfejlesztő erejét a szakember.

Számos kísérlet bizonyítja, hogy muzsika már magzatkorban jótékony hatású, nem hiába tette azt zenepedagógiájának kiindulópontjává Kodály Zoltán: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt […] Az anya nemcsak a testét adja gyermekének, lelkét is magából építi fel.” Ami azt jelenti, hogy az anya zenéhez való viszonya határozottan befolyásolja a gyermek ez irányú fejlődését. Tanulmányok és megfigyelések igazolták, hogy a terhesség utolsó hányadában a baba hallása már aktívan működik, vizsgálatok során az anyák élénk magzati aktivitásról számoltak be zenehallgatás közben. Számtalan kísérlet bizonyította azt is, hogy a magzat tanul az anyaméhben. Anthony DeCasper és Melanie Spence kísérlete több mint húsz évvel ezelőtt bizonyítékot is adott erre. A kutatás során tizenkét állapotos nőt kértek meg arra, hogy a várható szülés előtti hat hétben, naponta kétszer olvassanak fel egy gyermekverset. Születés után pár nappal egy speciális cumival tesztelték az újszülötteket, ez a szopás tempóját rögzítette. Miután a csecsemők szopásának alaptempóját rögzítették, bekapcsolták annak a versnek a hangszalagra rögzített változatát, amelyet édesanyjuktól hallottak a kicsik. A csecsemők egyik csoportja ezt, míg a másik új verset hallgatott. A kísérlet eredménye szerint a gyerekek szopási tempója megváltozott a jól ismert versre, míg a másikra nem, ami igazolta a méhen belüli tanulás tényét. Az állapotos kismamák tehát a versolvasással, a zenehallgatással és az énekléssel már taníthatják magzatukat, persze ennek az értelme elsősorban a anya-gyermek kommunikáció, amelynek az érzelmi kötődés kialakításában van hangsúlyos szerepe. Az sem mindegy azonban, hogy milyen zenét hallgat a kismama. Michel Clemens pszichológus vizsgálata szerint Vivaldi és Mozart zenéje hat a legmegnyugtatóbban a magzatokra, a zaklatottabb Beethoven-szimfóniák vagy a rockzene pedig éppen ellenkező hatást vált ki.

Klinikai megfigyelések alatt az is bizonyítást nyert, hogy a magzat érzékszerveit érdemes ingerelni, mert így serkenthető az érési folyamatuk, vagyis az érintett érzékszervek egyre tökéletesebb működését érhetik el az aktív zenehallgatással, terhestornával, harmonikus mozgással, tánccal (hangokat, érintést egyaránt jelenthet). Fontos megjegyezni, hogy azok a babák, akik magzati korukból sok hang- és mozgásélménnyel rendelkeztek az anyaméhben, születésük után kiegyensúlyozottabbak lettek, hallásuk kifinomultabb lett. S a zenének gyógyító hatása is van. Kórházi megfigyelések számoltak be arról, hogy a zene kedvezően befolyásolja a koraszülött csecsemők állapotát. Talán e vizsgálatok is szerepet játszottak abban, hogy a SOTE I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján a várótermekben klasszikus zene szól, amely nem csupán a várakozás unalmát hivatott elűzni: az édesanyára és a magzatra is jótékony hatása van a kellemes muzsikának. A felsorolt példákból is látszik, a zene az egyik csodaszer arra, hogy a magzatból születése után kiegyensúlyozott, boldog gyerek váljon.

(ana)