Két hónapja minden várakozást felülmúlva erősödik a forint. Bár nemzeti valutánk pillanatnyilag megnyugodni látszik a 230 körüli euróárfolyamon, a két hónappal korábbi 250-es szinthez képest 8 százalék az erősödés. Nem is beszélve a fél évvel korábbi 260-265-ös árfolyamról, ahonnan 12-13 százalékot erősödött valutánk.

Utólagos magyarázatok

– A jegybankot meglepte a forint erősödése – kommentálta a folyamatot Simor András, az MNB elnöke. A nyilatkozat jelzi, hogy még a fő gazdasági szaktekintélyek is értetlenkedve szemlélik, ahogy újabb és újabb rekordokat dönt a forint. Utólag persze születnek magyarázatok.

A legnépszerűbb változat szerint a szlovák korona száguldása húzza magával a térség valutáit. Szlovákia ugyanis – kitűnő gazdasági mutatóinak köszönhetően – már jövő januártól bevezetheti az eurót, amit valutájának három év alatt 20 százalékos erősítésével fogadott a nemzetközi pénzvilág. Mások kicsit általánosabban fogalmazzák meg ugyanezt: az uniós csatlakozás óta mintegy ötödével erősödött az úgynevezett feltörekvő tagországok valutáinak árfolyama. A lengyel zloty például a szlovák koronához hasonlóan 20 százalékkal, a cseh korona pedig még ennél is jobban, 22 százalékkal. A forint ugyanakkor kimaradt ebből a folyamatból, hiszen a kérdéses időszakban Magyarországot államcsőd közeli helyzetbe vezette a kormány – a forint egész mostanáig ugyanúgy a 250-es árfolyam körül mozgott, mint tíz évvel ezelőtt. S most, hogy a csődhelyzet elmúlt, nem történik más, mint hogy a befektetők Magyarországnak is megadják azt az árfolyam-prémiumot, ami természetes egy felzárkózási folyamatban. Egy valuta erősségét ugyanis alapvetően két tényező: a termelékenység és a termelés mennyisége (GDP-növekedés) határozza meg. Márpedig ezekben Magyarország az elmúlt tíz évben tagadhatatlanul közeledett a nyugati szinthez. Ideje tehát, hogy mindez az árfolyamon is látsszon.

A forintot erősíti az is, hogy az idei évben lényegesen mérséklődik hazánk külfölddel szembeni finanszírozási igénye. Külkereskedelmi mérlegünk több évtizedes vesszőfutás után tartósan stabilnak látszik, s az államháztartás hiánya is a tavalyelőtti 9,2 százalékról 3,8 százalékra – még a tervezettnél is erőteljesebben – csökkenhet. Mindez persze szociális támogatások megvonását, adóemeléseket jelent, ami azonban a lakosságnak kellemetlen, éppen vonzóvá teheti az országot a külföldi befektetők számára. Csökkent tehát hazánk euró iránti kereslete, ugyanakkor a külföldiek pénzkínálata nőtt, márpedig a piaci elméletek szerint, ha valaminek csökken a kereslete, ára esni fog. A folyamatra ráerősítettek a Nemzeti Bank kamat- és árfolyamdöntései is. Az utóbbi négy hónapban az MNB 7,5-ről 8,5 százalékra emelte az alapkamatot. A döntésnek az infláció letörése volt a célja – épp a forint erősítésével. A 8,5 százalékos kamat ugyanis azt eredményezi, hogy az uniós tagállamok közül Magyarországon tudnak a legnagyobb hozamot elérni a pénzügyi befektetők. Nő tehát a forint iránti kereslet, márpedig a kereslet erősödése – az iménti gondolatmenet fordítottjaként – emeli egy termék piaci árát, valuták esetében erősíti az adott pénznemet.

Ráadásul februárban az MNB a korábban határt jelentő árfolyamsávot is eltörölte, vagyis immár addig erősödhet a forint, amíg a befektetők piaci kereslete indokolja. Így például a jelenlegi 230 forint körüli árfolyamok a korábbi rendszerben elő sem fordulhattak volna, hisz a 240 forintos sávhatár közelében a Nemzeti Banknak kötelessége lett volna megakadályozni a további erősödést.

Nyertesek és kockázatok

A forint erősödése természetesen mindazoknak kedvező, akik nemzeti valutánkban kapják jövedelmüket. Külföldi utazásainknál 8-10 százalékkal kevesebb forintot kell beváltani, hogy hozzájuthassunk ugyanahhoz az eurómennyiséghez (bár az utazási irodák egyelőre nem csökkentik áraikat a forinterősödésnek megfelelően). De aki nem jár külföldre, az is spórol az erősebb forinton. A külföldről behozott termékek ára ugyanis egyre olcsóbb lesz. Például az erősödő forintnak köszönhetjük, hogy a benzin ára, amely folyamatosan nő a nemzetközi piacokon, idehaza immár egy hónapja változatlan.

Körültekintőbb elemzést igényel ugyanakkor a devizahitelesek helyzete. Aki korábban devizahitelt vett fel, egyértelműen nyer a forint erősödésén. Törlesztő részletei épp annyival csökkennek, ahány százalékkal erősödik valutánk. Új devizahitelt felvenni viszont egyre kockázatosabbá válik. Ha ugyanis a későbbiekben gyengülne a forint, brutálisan nőhetnek a törlesztő részletek.

A devizahitel ugyanis pont fordítva viszonyul az árfolyamhoz. Ha valutánk erős, devizahitelt felvenni kedvezőtlen, ha viszont gyenge, éppen hogy érdemes. A látszólagos ellentmondást az okozza, hogy valójában a devizahiteleknek csak az elszámolását jegyzik devizában, ténylegesen a hitelfelvétel és a visszafizetés is forintban történik. Ha tehát a hitelfelvételnél erős a forint, euróba átszámolva jóval nagyobb adósságunk keletkezik, mintha gyengébb forint mellett kötöttük volna a szerződést. Ez addig nem jelent gondot, amíg erős marad a forint, ha viszont valutánk elkezd visszagyengülni a korábbi szintre, máris többletfizetési kötelezettségünk keletkezik. Aki például a devizahitel-felvételre igen kedvező, 265-ös euróárfolyam környékén vett fel mondjuk tíz évre ötmillió forintot svájci frankban, annak törlesztőrészlete az elmúlt fél évben 61 ezer forintról 52 ezer forintra csökken. Ha viszont most veszi fel ugyanezt a hitelt, kiinduló törlesztőrészlete ugyanúgy 61 ezer forint marad, ellenben jó esélye van arra, hogy később, valutánk esetleges visszagyengülésével az összeg 70 ezer forintra nő (valutánk erősödése miatt ugyanis az ötmilliós hitel immár nem 30, hanem 35 ezer svájci frankot ér). Devizahitelt tehát csak akkor érdemes felvenni, ha az esetlegesen bekövetkező törlesztőrészlet-növekedésnél eleve magasabbak a forint alapon felvett kölcsön többletterhei. Ami egyébként könnyen előfordulhat, a már említett jegybanki alapkamat-emelés ugyanis följebb tolta mindenféle forinthitel kamatterheit is.

A gondolatmenet alkalmazható az államadósság devizában fennálló részére is. Ez a teljes adósságállomány 27,2 százalékát jelenti, ami év elején mintegy 4500 milliárd forintot jelentett. A forint erősödésével az összeg 360 milliárddal csökkent – ennyivel kevesebb adóbevételt kell tehát adósságtörlesztésre fordítani. A képet ugyanakkor némileg árnyalja, hogy a jegybank 17,3 milliárd eurós devizatartalékát (mintegy 4300 milliárd forint) forintban könyvelik, s a költségvetés év végén köteles megtéríteni a banknak az úgynevezett átértékelődési veszteséget. Vagyis ha év végéig fennmarad az erős árfolyam, akkor amit nyertünk a réven, szinte pontosan ugyanannyit vesztünk a vámon. Ráadásul a forint erősítése érdekében végrehajtott jegybanki kamatemelések tovább növelik – becslések szerint mintegy 120 milliárddal – az államadósság kamatterheit. Ha pedig az állam a mostani időszakban vesz föl újabb devizakölcsönöket – márpedig vesz – a lakossághoz hasonlóan a forint gyengülésével nőnek fizetési kötelezettségei. Az erős forint egyértelmű vesztese ugyanakkor a vállalati szektor. Hisz az exportpiacokon 8 százalékkal kevesebb forintot kapnak ugyanazért az árumennyiségért, mint néhány hónappal korábban. Nem mellékesen: több ágazatban épp ennyi, 8-10 százalék a profitráta. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy 2002-ben, amikor hasonlóan erős forintra panaszkodtak a vállalkozások, az exportstatisztikák nem mutattak semmiféle visszaesést.

A forint szárnyalása az uniós támogatások nyerteseit is sújtja. Az idei évben négymilliárd eurós brüsszeli forrásra számíthat az ország. Ez a tavaszi 260-as árfolyamon számolva 1040 milliárd forintot jelent, a jelenlegi 230-as szintnél azonban csupán 920 milliárdot. Az uniós pályázatok nagy részénél szerencsére már tavasszal eredményt hirdettek, jövőre azonban valósággá válhat a veszteség. Zavarban az elemzők A forint további útjáról megoszlanak a vélemények. A hazai elemzők közül néhányan elképzelhetőnek tartják, hogy maximum 220 forintig tovább erősödik az árfolyam, többen a jelenlegi szint tartására számítanak. Hosszabb távon ugyanakkor a 240-250-es árfolyam visszaállására számít. Ugyanakkor például az amerikai Goldmann Sachs pénzügyi elemzőcsoport éves előjelzésében 225 forintos árfolyamra számít, vele ellentétben a Royal Bank of Scotland – a várható költségvetési lazítások, esetleges kormányválság miatt – 260 forintos euróra…

Mindebből látható: az elemzők sem jósok, nem érdemes minden vagyonunkat egy-egy prognózisra feltenni. Tavaly például, amikor a Gyurcsány-csomag miatt gyengülni kezdett valutánk, a nemzetközi elemzők 280-290-es árfolyamot valószínűsített az idei nyárra. Vagy egy másik példa: májusban, amikor kétévnyi gyengélkedés után végre 250-es árfolyamra erősödött a forint, a híradók harsogtak a különböző elemzők buzdításától, hogy hozzuk előre nyári valuta-vásárlásunkat, mielőtt újra gyengülni kezdene valutánk. Nos, aki megfogadta a tanácsot, 8 százalékkal drágábban nyaral külföldön, mintha most váltaná be a pénzt.

Valójában valutánk most annyira erős, hogy túl nagy fejlődést belátható időn belül nem várhatunk tőle. A gyengülés irányába viszont középtávon lényegesen szélesebb mozgásteret mutat a valutánk. Különösen, hogy a választások közeledtével költségvetési lazítás várható, amit köztudottan nem kedvelnek a nemzetközi befektetők. Élvezzük tehát az erős forint áldásait, amíg lehet. Devizahitelek felvételével pedig várjunk, amíg valamelyest visszagyengül nemzeti valutánk.

Kárász Andor