Rövidesen az Európai Bíróság elé kerül a Parat Textiltető-gyártó Kft. keresete, amelyet a 2004–2005-ben vissza nem igényelhetett áfa utólagos visszaszerzése érdekében indított. A tárgyalás kimenetele nem lehet kétséges, az úgynevezett áfaarányosítás gyakorlatát ugyanis már többször jogtalannak ítélte a brüsszeli testület. 2006-tól egyébként a magyar kormány is megszüntette a kifogásolt gyakorlatot. Eddig azonban nem volt hajlandó a korábban beszedett pénzek visszafizetésére.

Megvámolt támogatások

A négyéves huzavona után lassan záródó eljárásban már többször bebizonyosodott: komoly hibát követett el a Pénzügyminisztérium, amikor úgy döntött: a cégek 2004-től nem igényelhetik vissza a nemzeti vagy uniós támogatások összegére eső áfát. Az úgynevezett áfaarányosítás logikája kezdettől nem volt világos. Köztudott: a cégek különböző beszerzéseik, beruházásaik, kiadásaik után jogosultak a szolgáltatók által felszámított áfa-visszaigénylésére (ami a gyakorlatban úgy történik, hogy az általuk beszedett áfából kivonják a kifizetett áfa értékét, és pozitív maradvány esetén a különbözetet fizetik be a költségvetésnek). Azonban kezdettől nem volt világos, hogy egy bevételi tételt (a költségvetési támogatásra eső, valójában nem létező áfa) milyen alapon lehet egy kiadási tételbe (a beszerzések esetében kifizetett áfa) beszámítani.

A jogalkotók ugyanis pontosan ezt írták elő: ahogy az állami támogatás aránylik a cég teljes bevételéhez, olyan arányban kell csökkenteni a visszaigényelhető összeget. Konkrétabban: ha mondjuk egy vállalkozás kapott 5 millió forint támogatást, miközben árbevétele 15 millió volt, az általa kifizetett áfának csupán a háromnegyedét igényelhette vissza. A dolog egyetlen épkézláb magyarázata az lenne, ha a támogatásokon is lenne áfa – ebben az esetben ugyanis tényleg befolyásolhatnák a visszaigénylés összegét. Ilyen tétellel azonban a magyar költségvetés történetében egyáltalán nem írtak ki pályázatot.

Nem is beszélve az uniós forrásokról. Amikor ugyanis a magyar kormány ezt a tételt is bevonta az áfaarányosítás gyakorlatába, a visszaigényelhető összegek szűkítésén keresztül lényegében lenyúlta a cégvilágnak osztott uniós támogatás ötödét. A furcsa számítás ellen kezdettől tiltakoztak az érintettek. A gazdák már 2005-ben szóvá tették: mivel bevételeik jelentős részét adják a támogatások, az áfaarányosítási szabály mintegy 10 százalékkal teszi drágábbá beruházásaikat. Az év őszén pedig megszületett az Európai Bíróság határozata, amely a közösségi joggal ellentétesnek mondta ki az áfaarányosítás spanyol és francia gyakorlatát. A bonyolult magyarázat kulcsmondata: az állam nem korlátozhatja azon cégek adó-visszaigénylési jogát, amelyek teljes mértékben adóköteles tevékenységet folytatnak.

Az ítélet a magyar kormányban sem maradt visszhang nélkül. 2006 januárjától a Pénzügyminisztérium megszüntette az áfaarányosítás gyakorlatát. Ugyanakkor szóba sem került, hogy visszafizetnék a korábban beszedett összegeket.

A cégvilág azonban nem hagyta annyiban. Többen hazai bíróságok előtt támadták az adóhivatalt, hogy olyan címen vont el pénzt, amely ellentétes az uniós joggal. Mindezt az APEH sem tagadta, azonban azzal védekezett: elsősorban a hazai jogszabályokhoz kell igazodnia, vagyis nincs lehetősége mérlegelni, hogy azok ellentétesek-e a brüsszeli előírásokkal. A leggyorsabban lefutó perben aztán a Legfelsőbb Bíróság 2007 januárjában kimondta: az adóhatóságnak immár az uniós jog figyelembevételével kell megállapítania az adott cég adófizetési kötelezettségét. Mindezt azonban még mindig egyedi esetként kezelte a magyar állam. Az ítélet másnapján a Pénzügyminisztérium bejelentette: az áfaarányosítás szabályát még az uniós csatlakozás előtt hozta Magyarország, s nem minden, az EU gyakorlatától eltérő szabályozás semmisült meg automatikusan hazánk brüsszeli integrációjával, a tagok fenntarthattak bizonyos szabályokat. Amit bizonyít, hogy Brüsszel emiatt nem is indított kötelességszegési eljárást Magyarország ellen. Ebből következően tehát az államnak nincs visszafizetési kötelezettsége a másfél évig érvényben levő áfaarányosítási előírás miatt.

Kudarcsorozat

Kérdés, hogy a minisztérium érvelése meggyőzi-e a luxemburgi bírákat. A cégeket mindenesetre nem győzte meg, s mivel az APEH továbbra sem hajlandó mindenkinek visszaadni a pénzt, egy újabb kezdeményezésre került az Európai Bíróság elé az ügy. Nem sok jót sejtet, hogy tavaly nyáron az Európai Bizottság mezőgazdasági főigazgatója Budapesten arról tájékozódott, hogy is érintette pontosan az áfaarányosítás a magyar gazdákat.

Nem ez lesz az első kudarc, amelyet áfaügyben elszenved a szocialisták vezette kormány. A ciklus meghatározó pénzügyminiszterét, az újabban váratlanul igazságügyminiszterré avanzsált Draskovics Tibort mindig is „kreatív koponyaként” emlegették pénzügyi berkekben. Brüsszelben például elérte, hogy a magánnyugdíjpénztári átállás kieső bevételei miatt Magyarország csökkenthesse költségvetési hiányát, s ő kezdte el az autópályaelszámolásokkal kapcsolatos trükközést is, amit másfél évig szintén bevettek az uniós illetékesek. Az áfával kapcsolatos húzásai azonban rendre fordítva sültek el. Legnagyobb kudarca a 2004. őszi áfavisszatartás volt. Emlékezetes: vállalkozások tízezreit hozta nehéz helyzetbe, hogy az adóbevételek után futó Pénzügyminisztérium megtagadta a cégvilágnak visszajáró áfa megfizetését. A miniszter ugyanis úgy gondolta, a tervezettnél 250 milliárd forinttal rosszabb költségvetési pozíció az uniós kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások áfaelszámolási trükkjeinek következménye, ezért fokozott ellenőrzést rendelt el. Konkrétan azt, hogy áfa-visszafizetést csak a Pénzügyminisztérium eseti engedélyével teljesíthet az APEH. A szigor azonban – az APEH elnökének lemondásán kívül – semmilyen eredményt nem hozott. Az öt hónapig tartó szuperrevízió a várt százmilliárdok helyett csak 2,2 milliárd forint többletbevételt hozott, miközben a késedelmi kamatok 7 milliárdot vettek ki az adóhivatal zsebéből (Demokrata, 2005/12). S ami még súlyosabb: a bevételüktől megfosztott vállalkozások maguk sem tudtak fizetni különböző szállítóiknak, akik így szintén fizetésképtelenné váltak. A draskovicsi intézkedés következtében mintegy hatezer cég négy-öt hónapos késéssel jutott pénzéhez, ami máig hatóan megnövelte a lánctartozások átlagos időtartamát. Egy hónappal később távoznia is kellett posztjáról a pénzügyminiszternek.

Bár nem Draskovicshoz köthető, szintén kusza következményei lettek a „fordított áfafizetés” idén januári bevezetésének. Az eladó helyett a vevő áfabefizetési kötelezettségét előíró rendszert a visszaigénylésekkel manipuláló kis cégek ellehetetlenítésére dolgozta ki a kormány. Magyarázatuk szerint a „fiktív adóalanyok által elkövetett adócsalások visszaszorításáról” volt szó. A leginkább érintett iparágakban (ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások, munkaerő-kölcsönzés, felszámolás alatt álló cégek) azonban kezdettől zavart keltett, hogy a jogalkotók nem fogalmazták meg pontosan, mely szakmákra vonatkozik az előírás. Majd amikor megtették, számos olyan szakmát is bevontak a fordított adózók körébe, amit nem tehettek volna meg az uniós jogszabályok alapján. Így idén májustól jelentősen szűkült a fordított fizetésre kötelezettek köre.

Bizonyos szempontból persze érthető a kormány erőlködése az áfabevételekkel. Az adónem a költségvetés legjelentősebb bevételi forrása. Az idei évre például 2,1 milliárd forintnyi áfabefizetéssel számoltak a tervezők, ami több mint negyedét adja a központi költségvetés teljes bevételi összegének. S mindez különösen sokat nyomott a latba akkor, amikor 2004-ben 6,5, 2005-ben pedig a GDP 7,8 százalékára rúgó hiánnyal zárt az államháztartás.

Újabb egérutak

Az áfaarányosítás várható uniós elmeszelése ezúttal nem rázza meg a költségvetést. A témával kezdettől foglalkozó Index elemzése szerint mintegy 10 milliárd, esetleg néhány tízmilliárd forintot kell majd visszafizetni a megkárosított vállalkozóknak. S még az sem biztos, hogy a teljes összeget. A 2005-ös kifizetésektől ugyanis a kormány már áfával növelve biztosította a támogatásokat. Másrészt több szereplővel olyan szerződést kötött, mely szerint a támogatásra jutó áfa visszaigénylése esetén a vállalkozásnak vissza kell fizetnie az egész támogatást. A 10-20 milliárd közötti összeg szinte észrevétlenül, maximum 0,0001 százalékponttal növeli az államháztartás várható 3,8 százalékos hiányát – ami egyébként is jobb lesz az eredetileg tervezett 4 százaléknál. Várhatóan tehát az állam kevésbé fog elzárkózni a visszafizetéstől, mint ahogy tette az eddigi időszakban. Apró trükközésekre azonban továbbra is kész a kormány bevételei növelése érdekében.

A korábbi jogszabályok szerint ugyanis a késedelmes átutalások, jogosulatlan pénzvisszatartások után a jegybanki alapkamat kétszeresét kell fizetniük késedelmi kamatként a költségvetési szerveknek. Idén januártól azonban módosították a szabályt: eszerint az uniós jogba ütköző vitás kérdések esetén csak a jegybanki alapkamat mértékével nő a tartozás.

Kárász Andor