– Kinek fog szurkolni a novemberi amerikai elnökválasztáson?

– Nyilván a konzervatív jelöltnek.

– John McCainnek.

– Így van.

– Abban bíztam, hogy sikerül kiugrasztanom a nyulat a bokorból, és elgondolkodik a kérdésen, de ez nem sikerült. Gyakran ütközik nehézségekbe az ember, amikor a magyarországi politikai pártok programjainak legfontosabb jellemzőit veszi számba, és egy szóval, a konzervatívval, a liberálissal vagy a szociáldemokratával próbálja meg leírni azokat. Ezért az országhatárokon túli fogódzókat keres, hiszen mind a Magyar Demokrata Fórum, mind a Fidesz aktív kapcsolatrendszerrel rendelkezik a konzervatív pártokkal Európában, illetve mindkét párt jó viszonyt ápol az amerikai republikánusokkal. Figyelemmel kíséri-e a tengerentúli fejleményeket?

– Hogyne.

– Ön szerint populista a kampány?

– Én más szóval vagy jelzővel illetném. Egyre színvonaltalanabb. Egyre több olyan színpadi elem jelenik meg, aminek szerintem nem ott lenne a helye. Ez arra ösztökéli a választópolgárokat, hogy a döntéseiket inkább érzelmi, mintsem racionális alapon hozzák meg. A mai politika, a politikai kommunikáció és marketing legnagyobb hibája, hogy ebbe az irányba tolja el a választópolgárokat. Ezért tudnak úgy dönteni, hogy aztán saját maguk is meglepődnek, hogy mi lett a döntésük eredménye. Mert átgondolatlan döntéseket hoznak.

– Sokan gondolták úgy az idei népszavazás előtt, hogy ha az MDF következetesen ragaszkodna a programjaiban megfogalmazott, konzervatívnak nevezett elveihez, akkor kiállt volna a tandíj és a vizitdíj bevezetése mellett. Ehelyett azt mondták, hogy ezek olyan kérdések, amelyeket nem szabadna népszavazásra bocsátani.

– Az eljárás módját kifogásoltuk. Azt mondtuk, hogy ilyen kérdésekkel nem szabad a nép elé állni. Ezt vagy el tudja dönteni egy normális ország parlamentje, vagy a politikai elit mondja ki magáról, hogy alkalmatlan. Én vizitdíj- és tandíjpárti voltam és vagyok. Az egyéni felelősségvállalás az életünk vitelében a konzervativizmus egyik alapvetése, és abból ezeknek a díjaknak a támogatása következik. Olyan kikötésekkel persze, hogy a két díj senkit ne hozzon olyan helyzetbe, hogy sérüljön a tanuláshoz való alkotmányos alapjoga, illetve az államnak akkor is közbe kell lépnie, ha az állampolgár szociális helyzete ezt indokolttá teszi.

– Ön volt szavazni?

– Nem mentem el. 1990 óta ez volt az első szavazás, amin nem vettem részt.

– Áprilisban jelentette be Dávid Ibolya a Nemzeti Adószabadság Programját, melyet éles kritikák értek a szaksajtó és a kormány részéről is. A 18 százalékos, egykulcsos személyi jövedelemadón, háromkulcsos áfán, adórendszer-egyszerűsítésen, szigorú adóellenőrzésen és járulékcsökkentésen alapuló program megvalósításához sokak szerint nem sikerült megtalálni a szükséges költségvetési forrásokat.

– Az újságíróknak az a dolguk, hogy lapjukat olvashatóvá tegyék, gyakran sajnos minden áron. A szakmailag megalapozott adócsomag elkészítésében nagyon komoly közgazdászok vettek részt. Megküldtük számos szakmai szervezetnek, több mint kétszáz helyre, a visszaérkezett válaszok nyolcvan százaléka rendkívül pozitív volt. A program nagy sikere, hogy tematizáltuk vele a közbeszédet. Azóta boldog-boldogtalan adójavaslatokkal áll elő, és előbb-utóbb a kormány arra kényszerül, hogy valóban megtegye azt, amit hat esztendeje nem tesz meg. 2006 óta az összes adómódosítás megszorító jellegű volt. A kormány mindig arra hivatkozik, hogy nincs pénz. Mi azt mondjuk, hogy számos lehetősége van olyan döntések meghozatalára, amivel pénzt takaríthatna meg. Egy egyéni vállalkozónak például 140 oldalas bevallást küldenek ki, ez az Antall-kormány idején négy oldal volt, a kitöltési útmutatóval együtt. A kisebb állam, az olcsóbb állam az én értelmezésemben azt is jelenti, hogy az állam számos döntési jogosítványáról lemond és áthelyezi oda, ahol a döntéshez szükséges legtöbb információ a rendelkezésre áll. A vállalkozói engedélyt nálunk az önkormányzatok adják ki, a cukrásznak és az autójavítónak is. Máshol szakmai kamarák és szervezetek. Ausztriában vagy Németországban hiába akar valaki vendéglőt nyitni, ha az illetékes kamara úgy ítéli meg, hogy az adott terület eltartó képessége és a kiadott engedélyek száma ezt nem indokolja, akkor várnia kell. Ez olcsóbb is, mert egy ilyen szervezet egyik legfontosabb feladata a szakma tekintélyének a megóvása, a felügyelet pedig a saját érdeke.

– Azt mondják elemzők, hogy az MDF-nek nincs törzsszavazói bázisa. Más kis pártok esetében szociológiai felmérések alapján ki lehet mutatni ilyet. Kell-e, akar-e, tud-e a párt változtatni ezen?

– Pontosan akkora a Magyar Demokrata Fórum szavazótábora, amekkora ma a magyar középosztály. Nincs középosztály Magyarországon. Ha azt mondjuk, hogy a középosztály pártja vagyunk, akkor ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy szeretnénk megteremteni. Ennek léte minden nemzet sikerének a garanciája és az alapja. A két nagy párt szavazóbázisa roppant eklektikus, az ő csapdájuk a néppártiság. Arisztotelész azt mondta, hogy a demokrácia működésének van egy alapfeltétele: legalább eggyel többen legyenek a vagyonosok, mint a vagyontalanok, mert ha a vagyonosok vannak kisebbségben, akkor a választásokat mindig a szociális irigység dönti el. A két nagy párt erre épít. Egy ország jövője nem épülhet a szociális irigységre. Ma az adófizetők száma jóval kisebb, mint az adófizetők pénzéből támogatottak száma. Ezért nálunk a választások kimenetelét a kevésbé tehetősek, a kiszolgáltatott helyzetben lévők döntik el. Konzervatív ember az, aki önmaga egzisztenciális biztonságán túl a közösségért is képes tenni, mert erkölcsi és anyagi plusszal rendelkezik a lelkében és a zsebében, van miből hozzájárulnia a köz terheihez. Nemcsak adóforintokkal, de jótékonysággal, szolidaritással, szeretettel is. Mi az adófizetők pártja szeretnénk lenni.

– A Fidesz és az MSZP hegemóniájának árnyékában mintha alakulóban lennének bal- és jobbközép szövetségek. Ilyen a Centrum és a Magyarországi Szociáldemokrata Párté érik egy ökopárt megalakulása, amely bármely irányban nyitott lehet az együttműködésre, és olvashattunk olyan véleményt, hogy az MDF és az SZDSZ is közeledhet egymáshoz.

– Új zöld csomagunk egész programunk legkonzervatívabb eleme, hiszen a konzervatív ember küldetése az, hogy a világot, amit az őseitől kapott, óvja, őrizze és lehetőleg jobb állapotban adja át az utána jövőknek, mint ahogy kapta. De a magyarországi környezetvédő mozgalmakról meglehetősen lesújtó véleményem van. Parlamenti együttműködés, ami adott problémák megoldását célozza, természetesen elképzelhető és elvárható minden párttól. Számbeli fölényüket kihasználva az ellenzéki pártok egy adóreformcsomagot az Országgyűlésben el tudnak fogadni. A Szabad Demokraták Szövetsége egy magát liberálisnak valló párt, melynek politizálásában megalakulása óta sok doktrinerséget vélek felfedezni. Stratégiai együttműködés egy konzervatív és egy liberális párt között meglehetősen nehezen kivitelezhető és a fából vaskarika esete lenne, ennek tehát az égvilágon semmi értelme nincs.

– Az MDF több fórumon kiállt a pártfinanszírozás rendezéséért. Közleményben tudatta a nyilvánossággal, hogy szövetségese, a Tisztelet Társasága semmilyen támogatást nem juttat a pártnak. Minek tulajdonítja, hogy újra és újra felbukkannak az utóbbi állítással ellentétes vélemények? A jobboldali és a liberális médiumok közül többen kétségeiket fejezték ki ez ügyben, míg a baloldali kötődésűnek, egy szocialista milliárdos által pénzeltnek tartott szervezet és az MDF kapcsolatát a baloldali sajtó alig kritizálta.

– Amikor a Tisztelet Társasága megalakult, minden parlamenti pártnak írt egy levelet és felajánlotta az együttműködését, aminek az volt a célja, hogy a szépkorúak érdekeit képviseljék. Annyiban más ez a társaság, mint a nyugdíjas szervezetek és szövetségek többsége, hogy nincs konkrét jobb- vagy baloldali kötődése. Egyedül Dávid Ibolya válaszolt a megkeresésre. Meghívták őt egy összejövetelükre, ahol több mint tízezer ember volt jelen. Látszott, hogy a Társaságnak van szervezettsége és háttere. A 2006-os választások előtt kötöttük az első szövetséget, ami azt jelentette, hogy a 160 ezer tag jelentős része valamilyen formában az MDF szimpatizánsává vált. Ráadásul kiadtak három olyan újságot a saját költségükön, amely minden magyar nyugdíjashoz eljutott. Ebben szerepelt az MDF programja is, ami nekünk nagyon jól jött és szerintem nagyban hozzájárult a 2006-os választási eredményünkhöz. Ez nyilván sok irigyet, sok ellenérzést váltott ki politikai ellenfeleinkből.

– A Tisztelet Társasága tagságának nincs pártkötődése. De mi a helyzet a szervezet vezetésével?

– Egy Gosztonyi János nevű úr az elnök. Egy idős színészről, íróról van szó, akinek a munkásságát tekintve nagyon nehezen tudnám eldönteni, hogy jobb- vagy baloldali. Kitűnő az együttműködésük például az V. kerületi polgármesterrel, Rogán Antallal, aki helyiséget biztosított nekik. Olyan programokat szerveznek, amiket nagyon nehéz támadni, például megtanítják a nyugdíjasokat a számítógép és az internet használatára.

– Most szorosabbra fűznék az együttműködést, több hely jutna a Társaságnak az MDF listáin.

– A 2006-os választások után a tagság részéről nagyon nagy volt a nyomás, hogy ezt az együttműködést meghosszabbítsuk és kiterjesszük. Tavaly, amikor a kérdés újra előkerült, nem volt az MDF-nek olyan testülete, ahol az együttműködési szándék nyolcvan százaléknál alacsonyabb támogatottságot élvezett volna.

– Az MDF gazdaságpolitikai programjának része a teljesítményhez nem kötött szociális juttatások lefaragása. Mi a párt álláspontja a nyugdíjreform és a nyugdíjkorhatár kérdésében, a Tisztelet Társaságával való együttműködés nem köti-e a kezét?

– A nyugdíjreform megkerülhetetlen lesz, de nem eredményezheti, hogy a most nyugdíjban lévők helyzete romoljon. A nyugdíjkorhatárt emelni kell, egyszerűen azért, mert az eltartók és az eltartottak aránya oly mértékben romlik, hogy az egyre kevesebb aktív korúak nem fogják tudni kitermelni azt a nyugdíjat, ami az egyre több nyugdíjas eltartásához szükséges. Hála istennek, az átlagéletkor nő, de így az aktív évek számát is növelni kell, hogy a forrásokat biztosítani tudjuk.

– Elképzelhetőnek tartja-e, hogy az MDF vagy megszavazza a költségvetést, vagy úgy járul hozzá az elfogadásához, hogy a frakció nem lesz jelen teljes számban a szavazáskor?

– Valami nagyon nagy bajnak kell lennie, hogy ez előforduljon. Két olyan ügy van, ami kormányzati felelősségre kell hogy épüljön. Az egyik a kormányprogram, a másik a költségvetés elfogadása. Az ehhez szükséges többséget mindig a kormányoldalnak kell biztosítani, hiszen az összes kapcsolódó felelősség az övé. Ha erre nem képes, akkor le kell mondania. 2002-ben a száznapos programot, mely egy igen komoly pótköltségvetésként fogható fel, csak az MDF nem szavazta meg. Akkor indult el az a folyamat, ami az országot oda juttatta, ahol éppen most van. Ha akkor képesek voltunk erre, akkor most mi ösztönözne minket arra, hogy egy nem a mi elveink, értékrendünk szerint készített költségvetés megszavazásához asszisztáljunk?

– Az MTV közalapítvány kuratóriumi elnöksége nemrégiben úgy döntött, hogy két évvel meghosszabbítja a Nap-kelte szerződését. A KDNP-s alelnök MSZP–SZDSZ–MDF médiakoalícióról beszélt.

– A Nap-kelte az egyik legnézettebb reggeli műsor, melyben a politikus el tudja mondani azt, amit éppen akar. Miért ne szavazta volna meg az MDF-es delegált, hogy ez éljen, működjön tovább?

– Egy baloldali kötődésű üzletember vezette vállalkozás kap meg újra egy kiemelten fontos műsorsávot egy sokak által elfogultnak tartott műsor életben tartásához – szól a vád.

– A konzervatív ember általában azt mondja, hogy amit lehet, adjunk magánkézbe, mert jobban működtetik. Gyárfás Tamás viszonylag kevés pénzért, viszonylag jól működteti ezt a televíziós csatornát. Megjelenhet ott bárki. Az, hogy a Fidesz és a KDNP nem megy el, az ő dolguk. Amikor ott voltak, az ORTT különösebb kifogást nem emelt a műsor szerkesztése ellen. Ha szakmai kifogás nincs, akkor csak politikai kifogást emelni nem túl értelmes dolog.

– Szeptember végén kerül sor az MDF tisztújítására. Generációs harcokról, párton belüli küzdelmekről lehet olvasni. Van-e ennek alapja, hogyan tekint a tisztújítás elé?

– Van egy számomra meglehetősen nehezen értelmezhető kifejezés, ez a fiatal konzervatív. Fiatalon az ember lázad, meg akarja váltani a világot. Ha valamelyik fiatal nem ezt csinálja, akkor ott valami baj van. Ha megnézzük az 1968-as francia eseményeket, akkor az derül ki, hogy a legradikálisabbnak tűnő politikusfiókákból komoly konzervatív gondolkodók, politikai döntéshozók váltak. A másik, hogy a generációváltás derék dolog, de valamifajta teljesítményhez kell hogy kötődjék. A mi fiataljaink rendkívül agilisak, de még nem hozzák azt a teljesítményt, ami indokolttá tenné egy jelentős változás kivitelezését. A harmadik megjegyzésem az, hogy a sajtó, különösen egy bizonyos irányhoz vagy oldalhoz kötődő sajtó erőteljesen foglalkozik az MDF belügyeivel. Nyilván a Fidesz azon törekvése, hogy az MDF-et valahogy eltakarítsa a politikai színtérről, nem csitult. Ahogy Antall József mondta a Szovjetunió felbomlásakor, az orosz medve nem alszik, csak pihen. A Fidesz addig nem fog nyugodni, amíg minket el nem takarít vagy be nem darál, ahogy a kisgazdapártot vagy a kereszténydemokratákat maga alá tudta gyűrni. Az MDF legnagyobb értéke a függetlensége, amit nehezen vívott ki és még nehezebben tart meg. De van ereje ahhoz, hogy megtartsa.

Monostori Tibor


HERÉNYI KÁROLY

1950-ben született Budapesten.

Vegyipari végzettséggel rendelkezik, dolgozott többek között a Chinoin Gyógyszergyárban és a Csepel Műveknél.

1989 óta az MDF tagja.

1992-től elnöki tanácsadó, 1993-tól az MDF szóvivője, 1998-tól országgyűlési képviselő.

1999-től a párt országos elnökségének tagja, néhány hónapig alelnök.

2001-től újra az MDF szóvivője, 2002-től a párt parlamenti frakciójának vezetője.