Már az olimpiai játékok előtt voltak baljós jelek, amelyek azt mutatták, a magyar sport lejtőn van. Négy éve, Athénban még 217 versenyzőnk érte el az indulási szintet, Pekingben már csak 172. Kolonics György halála rossz előjel volt, de nem volt problémamentes női kéziseink felkészülése sem: januárban lemondott Németh András szövetségi kapitány a csapat eredménytelensége és rossz hozzáállása miatt, és az új kapitánnyal, Hajdu Jánossal sem ment minden simán – az előkészületi meccseken olyan mélyponton voltak a lányok, hogy Hajdu a lemondás gondolatával foglalkozott. A sor még folytatható lenne. Olimpiai bajnok sportlövőnk, Igaly Diána évek óta küzdött azért, hogy legyen hol gyakorolnia. És mindez csak néhány kiragadott példa.

Hosszú idő óta lehetett hallani a híreket az általános pénztelenségről is. Áprilisban, négy hónappal az ötkarikás játékok kezdete előtt így nyilatkozott Molnár Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatója a Fejér Megyei Hírlapban: – 430 millió kellene a pekingi részvételre, ez az olimpiával kapcsolatos dologi kiadás. Ezek egy részét saját forrásból már teljesítettük, de a tartalékaink elfogytak. (…) Még egy forintot sem kaptunk, de ígéretet tettek, hogy ez rövidesen rendeződik. Ugyanígy nem kapott pénzt a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Gerevich Alapítvány sem. Nem jó üzenet. A kormányzat a felkészülésre pótlólag 660 milliót szavazott meg az elmúlt évben, néhány szövetség már kapott ebből a pénzből, tehát e tekintetben jobb a helyzet – mondta a beszélgetésben Molnár Zoltán. – Három éve a kormányzat elvette tőlünk az ötkarikás pénzek kezelési jogát, módosították a törvényt, amióta a minisztérium foglalkozik az utalásokkal, azóta vannak a több hónapos csúszások. Tavaly akadt olyan sportorvos, pszichológus, gyúró, aki nyolc hónapig nem kapott fizetést. Vannak sportolók, akiknek csak innen jön jövedelmük, s ők is hasonló cipőben járnak. Azt tudtuk, hogy ez az olimpia, a részvétel, a kvalifikáció sokkal többe fog kerülni, mint Athén, s ezt igyekeztünk is tudatosítani az illetékesekben – tette hozzá az ügyvezető.

Az eredmények tükrében már hozzátehetjük: nem sikerült. Az illetékesek – bár első osztályon utaztak Pekingbe – nem fogták föl, hogy baj van. Ugyancsak áprilisban hívta fel a figyelmet a pénztelenségre Deutsch Tamás volt sportminiszter és Bánki Erik, az Országgyűlés Sport- és Turisztikai Bizottságának fideszes elnöke is. Akkor elmondták, tavaszig az olimpiára szánt 2 milliárd 315 millió forintból több mint kétmilliárdot még nem utalt át az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. Ebből a pénzből 500 millió forintot kellett volna átutalni a MOB-nak és a paralimpiai bizottságnak a részvétel költségeire, 830 millió forintot szántak a felkészülésre, további 360 millió forint volt az utólag megszavazott felkészülési támogatás idei évre eső hányada, míg a Wesselényi Közalapítványnak 625 millió forintot kellett volna kapnia, amiből a Gerevich-ösztöndíjakat (a sportolóknak járó ösztöndíjakat) finanszírozzák.

A figyelmeztetések után ugyan megkezdődött a pénzek átutalása, de hogy nem ment minden zökkenőmentesen, azt az mutatja, hogy az olimpia ötödik napján például az ökölvívók, az atléták és a kajak-kenusok még nem kapták meg a felkészülési támogatást…

Az élsport már régen nem a testedzésről szól, hanem gigantikus üzlet. Egy világsztár jól kihasználható reklámhordozó. Egy aranyérem a befektetés többszörösét hozza vissza, nem szólva az erkölcsi sikerről. A magyar sport pénztelensége ezért nem csupán abban jelentkezik, hogy sportolóink kevesebbet keresnek, mint külföldi vetélytársaik, de a körülményeik is rosszabbak. A magyar versenyzők által használt sportcsarnokok és sporteszközök állapota egy-két kivételtől eltekintve össze sem hasonlítható azzal, ami vetélytársaiknak jut. A sikeres külföldi versenyzők többségét orvosi stáb felügyeli, figyel például az étrendjükre, speciális táplálék-kiegészítőket – és még sok minden mást – kapnak, amelyek segítik például az izmok fejlődését és regenerálódását, és rendszeres műszeres méréseken vesznek részt, amelyek alapján szinte matematikai pontossággal kiszámolható, milyen típusú és mennyiségű edzésmunkára van szükségük ahhoz, hogy csúcsformában legyenek. Eközben Magyarországon egyre nehezebb helyzetbe kerül a Sportkórház, és leépül a sportorvosi hálózat, a korábbi mintegy száz sportorvosi rendelőből az utóbbi időben harmincnégy zárt be országszerte. És arról se feledkezzünk meg, hogy nem mindegy, egy élsportoló annyi pénzt kap-e, amennyiből gondtalanul megél – lásd például a sikeres országok labdarúgóit –, vagy egzisztenciális gondokkal küzd az alacsony és többször elkéső fizetések miatt.

A Magyar Olimpiai Bizottság szerepe és támogatása – sokak szerint politikai okokból – jelentősen csökkent az utóbbi években. Schmitt Pál a Demokratának még a játékok előtt adott interjújában elmondta, hogy manapság az állam mindössze a költségvetés 0,2 százalékát költi sportra (amiben a tömegsport és a versenysport is benne van), míg nyugati országokban még százalékos arányban is ötszöröse megy ugyanerre a célra.

Látványos adat a sportági szakszövetségek állami támogatásának csökkentése. Míg 2002-ben 28 milliárd forintot osztottak szét a szövetségek között, 2008-ban már csak 14 milliárdot. Ma ott tartunk, hogy az angol cselgáncsszövetség vagy a francia sportlövők költségvetése is több, mint a MOB-é. Ráadásul amíg korábban az olimpiai bizottság osztotta szét a felkészülési pénzeket és a szakmai döntések is az ő kezükben voltak, egy 2004-ben született törvény, elvette a MOB-tól ezt a jogot.

És itt elérkezünk a lényeghez, hogy milyen szinten kezeli az állam a sportot. A Fidesz-kormány idején jött létre az önálló sportminisztérium, amelynek irányítását 2002-ben Jánosi György vette át Deutsch Tamástól, majd Gyurcsány Ferenc lett a sportminiszter, aki később, kormányfőként megszüntette a GYISM-et. A sport állami képviseletét ezután a Nemzeti Sporthivatal látta el, de 2006 nyarán ezt is megszüntették. Jogutódja az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium lett, ahol – a korábbi helyettes államtitkári szintnek megfelelő pozícióban – szakállamtitkár felelt a sportért. Hogy a terület helyzete nem optimális, azt bizonyítja, hogy Elbert Gábor szakállamtitkár nem sokkal az ötkarikás játékok előtt jelentette be távozását, mert sok tekintetben nem volt összhangban Gyenesei István miniszterrel. A pénzhiány és a sport nem megfelelő szintű képviselete kapcsán folytatott vita azonban csak az olimpia idején lett igazán látványos. Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója másfél héttel a játékok kezdete után fogalmazott meg éles kritikát a kormánnyal szemben.

– Hiányoznak a sikeres élsport alapvető feltételei Magyarországon, ezért nem meglepő az eddigi gyenge olimpiai szereplésünk – fogalmazott egy rádióinterjúban, majd így folytatta: – Hiányzik az egycsatornás finanszírozás, elvették a MOB jogosítványait. Így a szervezet ma nem több, mint egy utazási iroda, amelynek feladata a sportolók külföldre jutásának megszervezése – mondta Kovács Tamás, aki szerint végre megfelelő szakembereknek kellene felelniük a sportért az állam részéről, és minimum 0,1 százalékponttal meg kellene emelni a sport költségvetési támogatását, ami hétmilliárd forintos többletet jelentene. Úgy vélte, azért szükséges az élsport nagyobb támogatása, mert különben nem várhatunk el nagy eredményeket, másrészt példaképek nélkül folytatódik az a tendencia, hogy egyre kevesebben sportolnak. Ma ugyanis tíz gyerekből mindössze négy sportol, két-három évtizede még a duplája volt ez az arány.

Gyenesei István sportért felelős önkormányzati miniszter természetesen visszautasította a vádakat.

– Nekem nagyon nehéz kimondanom, de ki kell, igazából hosszú idő óta az olimpiákon az eredményeink jobbak voltak annál, mint amennyi a magyar sportban benne van. Ez egy nagyon kemény, nehezen elviselhető jelzés, amely megtanít bennünket arra, hogy értékelni tudjuk az ezüstöt, a bronzot és a helyezéseket is – mondta a tárcavezető, aki szerint „nem volt sportemberhez méltó viselkedés”, hogy a MOB több vezetője is bírálta a kormányt az olimpia idején. Úgy vélte, mindenkinek, így az olimpiai bizottság vezetőinek is először saját házuk táján kellene rendet tenniük, megnézniük, hogy nekik mit kell másképpen csinálni.

A sportért felelős miniszter ugyan elismerte, hogy a terület támogatása nem megfelelő, de szerinte arányaiban nem is kevesebb, mint a korábbi években. Élesen bírálta a kormányt Bánki Erik, a parlament Sport- és Turisztikai Bizottságának fideszes elnöke is, aki szerint Peking előtt nem volt biztosított a háttér a nyugodt felkészüléshez.

– Jellemző a kormány hozzáállására, hogy míg az athéni felkészülésre 1,9 milliárd forintot szánt az állam, Peking előtt 1,8 milliárd forinttal kalkuláltak. Holott a négy év alatt volt infláció, és a kiadások is nőttek: ebben a ciklusban fordult elő például első alkalommal, hogy kontinentális kvalifikáció helyett világszintű kvalifikáció volt, magyarul a sportolóknak nem csupán Európa különböző országaiba kellett elutazni az olimpiát megelőző válogatóversenyekre. Igaz, később megszavaztak még egy plusztámogatást is, de ezzel együtt a mérleg negatív – nyilatkozta a Demokratának Bánki Erik, aki szerint beszédes az is, ahogy lefokozták a sportot, négy éve még volt sportminisztérium, ma pedig csak szakállamtitkár felel a területért. A politikus felrótta azt is, hogy az utóbbi időszakban nem voltak infrastrukturális pályázatok, a sportszervezetek, illetve szövetségek sem költségvetési, sem uniós forrásokra nem pályázhattak a létesítmények felújításáért. Bánki Erik elmondta, tarthatatlan a sportegészségügy helyzete is. A pénzek elvonása miatt a sportorvosi rendelők harmada bezárt, az úgynevezett egészségügyi reform keretében bevezetett volumenkorlát következtében pedig a Sportkórház is egyre nehezebb helyzetbe kerül.

– A 2003-as 1,7 milliárd forint helyett idén már csak 1,3 milliárd jutott az Országos Sportegészségügyi Központnak – számszerűsítette az adatokat a képviselő, hozzátéve, hogy a Sportkórház befejezésére 2003 óta nem ad pénzt a kabinet, az üresen álló épületrész állagmegóvása ugyanakkor éves szinten mintegy százmillió forintba kerül.

A Fidesz a sport rossz helyzete miatt ősszel olimpiai törvényjavaslatot kíván benyújtani. Ebben lefektetnék, hogy 2009 elejétől a 2012-es londoni olimpiáig mennyi támogatást kap majd a sport, és milyen lépéseket kell megtenni a következő években a zuhanás megállítása érdekében.

– A sportolóknak biztos, kiszámítható hátteret kell adni, a legjobb szakembereket pedig itthon kell tartani, igaz ez az edzőkre és az orvosokra is. Emellett be kell fejezni a Sportkórházat, doppinglabort és kutatóközpontot kell kialakítani, és vissza kell állítani a korábbi sportorvosi hálózatot – összegezte a legfontosabb teendőket Bánki Erik. A négy évvel ezelőtti nyolc arany helyett hármat szereztünk, így az ezredfordulós idők leggyengébb olimpiai szereplését produkáltuk. Ezt a tényt szomorú figyelmeztetésként kell felfognunk. Nagy-Britannia sportja az 1996-os atlantai olimpián került mélypontra, amikor egy arannyal, nyolc ezüsttel és hat bronzzal végeztek. Ezek után jelentősen megnövelték a sport támogatását és alapjaiban szervezték át a terület irányítását. Az elszántság és a tudatos építkezés eredménye olimpiáról olimpiára látható volt a kínos kudarc után, és most, 12 évvel később 19 arany, 13 ezüst és 15 bronz lett a mérlegük. Magyarul, bő egy évtized alatt a harminchatodikról a negyedik helyre tornázták fel magukat az éremtáblázaton.

Bándy Péter