– Van még esély arra, hogy a kormányfő kihúzza 2010-ig?

– Az már az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor biztossá vált, hogy Gyurcsány Ferencnek politikusként vége, nem tud többet hiteles emberként feltűnni a választók előtt, a parlamentben kisebbségbe kerülve pedig még nehezebb lett a helyzete. Ugyanakkor, amennyiben az MSZP és az SZDSZ úgy akarja, még most sem lehet teljesen kizárni, hogy 2010-ig ő marad a miniszterelnök. A különböző forgatókönyvek esélyeit tekintve már korábban is azt mondtam, a szocialisták érdeke azt diktálja, hogy 2010 előtt miniszterelnököt cseréljenek, hogy egy új, hitelesebb arccal futhassanak neki a következő választásnak. Az SZDSZ az utóbbi hetekben megkavarta az állóvizet, így még több esélyét látom annak, hogy Gyurcsány nem tölti ki a ciklust. Ráadásul míg korábban az tűnt reálisnak, hogy az európai parlamenti választások után következhet be a kormányfőcsere, most az sem zárható ki, hogy ez még idén év végéig megtörténik.

– A szabad demokraták számára még létezhet visszaút egy esetleges koalícióba?

– Lássuk tisztán a motivációkat! Az MSZP szándéka világos, ki akarják tölteni a 2010-ig tartó időszakot, hogy egy ciklus végi pénzosztással, kemény kampánnyal szűkíteni tudják pártjuk és a Fidesz közötti különbséget. Az, hogy valójában a kormányzás lenne a feladatuk, fel sem merül, így nem is foglalkoznak vele. Az SZDSZ elsődleges szempontja pedig az, hogy öt százalék fölé kerüljenek, és így bejussanak a parlamentbe. Az utóbbi néhány hónap történéseiből egyre biztosabban kimondható, hogy szerintük ennek lehetséges útja, ha távozásra bírják Gyurcsány Ferencet. Ezáltal abban a színben tudnának tetszelegni, hogy ők már valódi ellenzéki párt, amelynek nincs köze a koalíciós kormányzás csődjéhez, ráadásul azt is ők érhetik el, hogy az ország legnépszerűtlenebb politikusa távozik a miniszterelnöki posztról. Egy biztos, az SZDSZ-t jelenleg semmi más nem motiválja, mint a parlamentbe jutásuk, minden lépésüket ehhez igazítják. Nem lehet érdekük Gyurcsány támogatása, hiszen így lerombolnák azt a képet, amit Fodor Gábor elnökké választása óta megpróbáltak felépíteni magukról. Úgy is fogalmazhatnék, az MSZP akkor állított ki magáról politikai szegénységi bizonyítványt, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után nem cserélt miniszterelnököt, az SZDSZ pedig akkor állítana ki, ha az elmúlt hetek hangzatos nyilatkozatai után visszakozna, megalkudna Gyurcsány Ferenccel.

– A szabad demokraták számára csak az a jó, ha megegyeznek az MSZP-vel egy úgynevezett szakértői kormányban, mert így megy Gyurcsány, de nem jön Orbán Viktor sem, vagy belefér az is, hogy a két párt vitája miatt előrehozott választások legyenek?

– Az SZDSZ-nek jelen pillanatban nem érdeke egy előrehozott választás, mert egyelőre nagyon kétséges a parlamentbe jutásuk, és ha most lenne a voksolás, a Fidesznek nagy esélye lenne a kétharmados többség megszerzésére is. Fodor Gábor is azt mondta az elmúlt napokban, hogy nem akar előrehozott választást. Ezért valóban menekülő utat keresnek, ez az úgynevezett szakértői kormány. Ugyanakkor az is biztos, hogy a szakértői kormány fából vaskarika, és azt bizonyítaná, sem az MSZP, sem az SZDSZ nem érez erőt magában, hogy egy politikai kormány élén úrrá legyen a mostani válságon. Úgy fogalmazhatnánk, hogy a szakértői kormány egy politikailag nehezen értelmezhető időhúzó lépés, hiszen az azt támogató pártok érdekei továbbra is felülírnák az ország érdekeit. Azt látom, a balliberális oldal tudja, hogy sem Gyurcsány maradása, sem az előrehozott választás, sem a szakértői kormány nem igazán jó megoldás számukra, a legkisebb rosszat keresik. Ez pedig egy új kormányfővel felálló, de az MSZP és az SZDSZ parlamenti többségén alapuló kormány lehet.

– Csak az SZDSZ segíthet az MSZP-nek, az MDF nem?

– Amennyiben Dávid Ibolya marad a demokrata fórum elnöke, akkor ez sem zárható ki, bár a parlamenti szavazatoknak nyilván ez esetben is komoly ára lenne.

– És mi a Fidesz érdeke?

– Érdekes, hogy a különböző beszélgetésekben, elemzésekben úgy merül fel a kérdés, a pártoknak éppen mi az aktuális érdeke. Valójában kiindulópontként az ország érdekeit kellene meghatározni, majd megnézni, ennek érvényre juttatásához a pártoknak és egyéb intézményeknek mit kellene tenniük. Az ország érdeke az, hogy a hat éve tartó látszatkormányzásnak vége szakadjon és választói felhatalmazással egy legitim kabinet jöjjön létre. A Fidesz érdeke így egybeesik az országéval: minél hamarabb előrehozott választások legyenek. A Fidesz eddig nem nagyon tehetett mást, mint hogy kívülről nézze, hogyan veri szét magát az MSZP és hogyan lép ki a koalícióból az SZDSZ. Most azonban az ellenzéki párt aktív szereplővé is előléphet. Amennyiben a szabad demokraták és a szocialisták tárgyalásai eredménytelenül zárulnak, akkor megpróbálhatják meggyőzni az SZDSZ-t az előrehozott választások szükségességéről. Így a parlamenti nyomásgyakorlás eszközeivel egy ellenzéki koalíció bírhatja távozásra a kormányt és kényszerítheti ki az előrehozott választásokat, például a parlament feloszlatásával. A Fidesz helyzete azonban nem könnyű, mert míg ők az ország érdekeit tartják szem előtt, az MDF és az SZDSZ esetében csak az a döntő, hogy egy-egy lépésük hogyan befolyásolja az Országgyűlésbe kerülés esélyeit.

– A Fodor–Kóka-párharc során sokan azt jósolták, akármelyikük is győz, a pártban éles törésvonalak keletkeznek. Egészen mostanáig azonban egységesek voltak a szabad demokraták. Aztán múlt szombaton, a Demokratikus Charta alakulóján a holdudvarból megjelent például Bauer Tamás, Tamás Gáspár Miklós és egy aktív képviselő, Eörsi Mátyás is. Nem vetítheti ez előre, hogy adott esetben Fodor még inkább szembefordul Gyurcsánnyal, a frakció másik része ugyanakkor visszaáll a kormányfő mögé?

– A magam részéről nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy az SZDSZ holdudvarából többen is megjelentek a Charta alapításán. Mégpedig azért nem, mert az elmúlt másfél-két évtizedben láthattuk, bevett gyakorlat, hogy a balliberális oldal arrogánsabb személyiségei időnként közös nyilatkozatokat adnak ki. A jobboldal támadása, lejáratása olyan közös érdek, ami fontosabb, mint a napi politikai viták, ellentétek vagy azok átlépése. Másrészt az SZDSZ más, mint az MSZP és a Fidesz. A két nagy pártban az elnök szinte élet-halál ura, a szabad demokratáknál ugyanakkor egy állandó, jól körülhatárolható vezető testület dönt. Az, hogy az SZDSZ az utóbbi hónapokban irányt váltott, nem Fodor Gábor egyszemélyes találmánya, hanem a pártbéli erős emberek közös döntése. Az SZDSZ belső törésvonalai kitapinthatók és az eddigi kudarcos politikájuk közvetlen következménye, de nem valószínű, hogy szakadásra kerül sor náluk.

– Kifoghatná az MSZP az SZDSZ vitorlájából a szelet, ha kiállna Gyurcsány Ferenc és azt mondaná: úgy gondolom, hogy a kormány jól vezeti az országot, de nem akarok a két párt közötti megegyezés gátja lenni, úgyhogy lemondok és átadom a helyem másnak?

– Az SZDSZ ezt is saját győzelmeként kommunikálhatná. Világosan kimondták, hogy Gyurcsánnyal nem akarnak együttműködni. És ha a kormányfő önként távozna, akkor az SZDSZ ezt is beállíthatná úgy, hogy a miniszterelnök lépését ő kényszerítette ki.

– Egy olyan forgatókönyvet elképzelhetőnek tart, hogy az MSZP és az SZDSZ még másfél hónapig elvitatkozik, majd jön október 23., jön néhány utcai harc, és ezzel elterelődik a figyelem a belső ellentétekről?

– Az utcai harcokhoz két dolog vezetett. Egyrészt tény, hogy a szélsőjobboldallal való fenyegetés az MSZP egyik eszköze, és az indulatok gerjesztése, a provokáció nem idegen a szocialistáktól, mint ahogy nem volt idegen az elődpárttól, az MSZMP-től sem. Az utóbbi évekből ebbe a sorba illeszthető például a szlovák terroristákkal való fenyegetés, vagy legutóbb a Szilvásy-nyaraló előtti robbantás is. Erre csak felkészülni lehet, elkerülni nem. Másfelől az is igaz, hogy a társadalomban értelemszerűen van egy nagyfokú elkeseredettség, létbizonytalanság és düh, mert hiába voltak a Kossuth téri demonstrációk, az egyéb tiltakozások, senki sem tudta elérni a kormány bukását, ezért egyre több radikalizálódott csoport tűnt fel az utóbbi két évben. Nem tudom megmondani, hogy az MSZP és az SZDSZ elhúzza-e október végéig a tárgyalásokat, az azonban nagyon valószínű, hogy a balliberális oldal a nemzeti ünnep kapcsán is megpróbálja majd gerjeszteni az indulatokat.

Bándy Péter

BOROS BÁNK LEVENTE

1975-ben született Budapesten.

1998-ban politológusként végzett a Miskolci Egyetemen, főállású egyetemi oktató a Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetében.

1998–2000 a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) elnökségi tagja, majd alelnöke

2001-ben nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok diplomát szerzett Nizzában.

2003–2004-ben Fulbright-ösztöndíjas kutató az Egyesült Államokban.

2005-től vendégelőadó a University of San Francisco budapesti képzésében és a Corvinus Egyetem nemzetközi programjában.

A hazai belpolitika mellett főbb kutatási területe a biztonságpolitika és nemzetközi kapcsolatok.

A Ferencváros Szurkolók Szövetségének alelnöke.