A biogázüzem amellett, hogy évente megközelítően 35 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátástól mentesíti a környezetet, évi 12,5- 13 ezer MWh elektromos áramot, s ennél mintegy 10 százalékkal több hőenergiát termel. „Amire büszkék vagyunk” – a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség uniós támogatásokat népszerűsítő reklámjaiban óriásplakátokon, buszok oldalán, újságokban láthatjuk a pálhalmai biogázüzemet. A tavaly átadott beruházás Európa tíz legnagyobb létesítményének egyike.

Önfenntartó nagyüzem

– Kezdettől hittem, hogy ez a tökéletes megoldás egy mezőgazdasági nagyüzem környezetvédelmi és energetikai problémáinak kezelésére – mondja Kovács Tamás, a Pálhalmai Agrospeciál Kft. ügyvezető igazgatója. A hagyományos nagyüzemi mezőgazdaság ugyanis meglehetősen pazarlón bánik az energiával. Az állattartás és a növénytermesztés érdekében egyrészt több falu fogyasztásának megfelelő teljesítményt használ el, másrészt alig tesz valamit a termelés közben keletkező energia visszanyerésére. Ebben hozhatnak döntő változást a trágya felhasználására alapozott biogázüzemek.

Pálhalmán 2003-ban kezdtek terveket készíteni az üzem megvalósítására. Némileg kényszer hatására: az uniós előírások ugyanis szigorították a trágyatárolás szabályait, a talajba szivárgás megakadályozására betonburkolatot írtak elő. Pálhalmán azonban, ahol évi 16 ezer sertést nevelnek s mintegy ezer tehenet tartanak, kiszámolták, hogy futballpályányi betonsilókat kellene építeniük mintegy 300 millió forintért, ami tipikus példája a pénz improduktív elköltésének. Elkezdték tehát értelmesebb megvalósításon törni a fejüket. Végül egy évi 100 ezer tonna feldolgozó-kapacitású biogázüzem megépítése mellett döntöttek. Igaz, ennek költsége 2,5 milliárd forint volt, közel 45 százalékát azonban pályázaton elnyert uniós forrásból finanszírozta a cég.

Tartályok között tekergő csövek, hatalmas tárolók, darálók, lerakodóterek, ülepítők, elektromos áramfejlesztők fémesen csillogó monstruma alkotja az üzemet. Ahogy Áldott Boglárka üzemvezető magyarázza, az eljárás nem különösebben bonyolult. A beérkező trágyát darálják, a jobb erjedési képesség érdekében hígítják, majd szűk egy hónapig rothasztják az e célt szolgáló nagy fermentorokban (erjesztőkben). Hagyományos tárolásnál is tapasztalható, hogy az egymásra halmozott trágyában jelentős hő termelődik. Tudományosabban fogalmazva: metán és szén-dioxid szabadul fel. Az erjesztőedényekben ekkor keletkezik a megtermelt energia 90 százaléka. Majd további tárolókba vezetik a maradék anyagot, s újabb 23-25 nap során további 10 százalék energia keletkezik. Az energia hasznosításának során a keletkező gázokat speciális motorokban elégetik, ennek során elektromos energia és hő szabadul fel. A végeredmény évi 13 ezer MWh áram, valamint egy széntől, nitrogéntől és hidrogéntől megszabadított, másodlagos szubsztrátumnak nevezett anyag, amely kitűnően alkalmas termőföldek környezetbarát tápanyagpótlására.

A folyamat során az árammennyiségnél is több hőenergia keletkezik, ennek azonban még csak 10-15 százalékát hasznosítják az istállók, épületek fűtésére. Ahogy az üzemvezető mondja, a biogázüzem egy kisebb falu energiaellátását is meg tudná oldani.

Többféle bevétel

A fogadócsarnokba sorra érkeznek a kisebb-nagyobb szállítójárművek. Mint megtudjuk, a környék szerves hulladékát is a biogázüzem tünteti el. Az Agrospeciál kft. ugyanis saját állattartó telepeiről a százezer tonnás kapacitásnak csak a harmadát képes lekötni. A többit a környező cégek szállítják. A fuvarok kisebb része trágya, az Agrospeciál fogad konyhai hulladékot, vágóhídi melléktermékeket, állati tetemeket, az élelmiszer-gyártás hulladékát, lejárt szavatosságú termékeket. Csupa olyat, aminek környezetbarát megsemmisítése a szabadban lehetetlen, itt viszont fizetnek a megsemmisítésért. Az áramot a Magyar Villamos Műveknek adják el, a vételár 25 forint/kWh körül van. Ez adja a biogázbevételek mintegy kétharmadát.

– Ugyanakkor – számol tovább Kovács Tamás ügyvezető igazgató – pénzt keresünk azzal is, hogy eladtuk Ausztriának a biogázüzem működtetése során keletkező emisszió-megtakarítást, amelyet így Ausztria saját rendszerében számolhat el Kiotó felé. Kissé bizarrul hangzik, de igaz: a pálhalmai agrárcég évi több tíz millió forint értékű emisszió kereskedelmi szerződést kötött az Osztrák Szövetségi Köztársasággal – a magyar mezőgazdaság történetében nincs precedens hasonlóra. De mindezt együttvéve is 8-10 évre lesz szükség, mire megtérül a beruházás.

A biogáztelep a cég nettó árbevételének mintegy 15 százalékát adja. Ahogy az igazgató meséli, nem volt egyszerű a projekt engedélyeztetése sem. Mivel 2003-ban ilyen célra nem lehetett uniós támogatást igényelni, eredetileg saját kivitelezésben akarták finanszírozni az egész beruházást. Aztán 2005-ben mégis megjelent egy megfelelő pályázat, emiatt azonban át kellett dolgozni az egész üzleti tervet. Az engedélyező hatóságokkal sem volt könnyű megtalálni a közös hangnemet, újszerűsége miatt nem igazán tudták műszakilag értékelni „Európa legnagyobb biogázüzemeinek egyikét”. A bonyodalmakat mutatja, hogy a biogázüzemet engedélyeztetni kellett a helyi önkormányzattal, az ÁNTSZ-szel, a tűzoltósággal, a környezetvédelmi felügyelettel, a területi áramszolgáltatóval, a Magyar Energia Hivatallal.

A hozzáállás akkor változott meg, amikor a pálhalmaiból úgynevezett kiotói (számottevő emisszió-megtakarítással járó), nemzetközileg is jegyzett projekt lett – az osztrák állammal kötött szerződésnek köszönhetően –, innentől minden segítséget megkaptak a hatóságoktól. Egész odáig, hogy manapság a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség zászlóshajónak tekinti a projektet.

A legbiobb energia

Kovács Kornél, a Magyar Biogáz Egyesület elnöke szerint a jövő legígéretesebb energiaipari beruházásait jelentik a biogázerőművek, amikre ráadásul 30-45 százalékos uniós támogatás is szerezhető. A biogázt ugyanis Brüsszel a biodízelhez és a bioetanolhoz hasonlóan az energetikai önellátás szempontjából kiemelten fontos üzemanyagnak tekinti – vagyis ezzel is lehet teljesíteni az unió „bio”-üzemanyagokra vonatkozó előírásait. Sőt, mondják Pálhalmán, valójában jobb, mint a másik kettő, hiszen míg a biogázerőművekben környezetszennyező anyagból állítanak elő hasznos energiát, addig a biodízelt és a bioetanolt élelmiszer-alapanyagok feláldozásából nyerik. Épp ezért biztosra veszik, hogy Brüsszel előbb-utóbb kedvezőbben fogja elbírálni ezeket a beruházásokat, mint a másik két „bio” iparágat.

Magyarország azonban egyelőre utolsó helyen áll Európában az egy főre jutó hasznosított biogáz mennyiségét tekintve. Az országban mindössze négy biogázüzem működik. Nyírbátorban három évvel ezelőtt épült fel az első, a pálhalmaival megegyező teljesítményű gyár, s még két kisebb üzem működik Klárafalván és Kenderesen. Németországban háromezerre tehető a biogázüzemek száma. Meglepő módon az ugandai dzsungelben is találunk biogáz-erőművecskéket. Ott az egyéb energiaszerzési lehetőségek hiánya miatt terjedt el az önellátásra berendezkedő energiatermelés.

A biogázenergia fokozottabb hasznosítására Magyarországon is időről időre felmerülnek újabb tervek. Az utolsó megugrás 2003-2004-ben volt, Kovács Tamás szerint a téma ekkor részesült utoljára politikai-erkölcsi támogatásban a kormányzat részéről. Azóta újra és újra elhangzanak bejelentések, idén például Bonyhádon, Sombereken és Szarvason jelezték: beruházást indítanának. A megtérülés lassúsága, valamint az engedélyeztetés bonyolultsága miatt a pálhalmai igazgató mégsem számít arra, hogy hazánkban is rohamosan terjedne a gazdálkodás e legkorszerűbb módja. Mint mondja, előadásokon, környezetvédelmi kiállításokon népszerűsítik a modellt, s rengeteg érdeklődő is akad, azonban az elmúlt években rendre elmaradtak a beruházások. Ráadásul a friss jelentkezők már nem számíthatnak arra sem, hogy beruházásuk elnyeri a kiotói projekt címet, vagyis hogy külföldi országnak, cégeknek adhatnák el emisszió-megtakarításukat. Ilyesmire ugyanis csak hazánk uniós csatlakozása előtt volt lehetőség. S az sem biztos, hogy a környéken találnak elegendő céget, amelyek számára hulladékmegsemmisítést végezhetnének.

Kovács Tamás így fogalmaz:

– Nyolc-tíz év alatt térül meg a beruházás úgy, hogy szerencsésen álltak a csillagok. Egyébként azonban ennél több idő lenne, ami már túl hosszú racionálisan gondolkodó pénzügyi befektetőnek.

Főleg, hogy a Mavir is csak 12 évre garantálja a biogázüzemekben termelt villamos áram átvételét, ennél hosszabb időt tehát nyilván nem finanszíroznak a bankok. Persze egész másképp néz ki a pénzügyi mérleg, ha folytatódik a hagyományos energiahordozók árának emelkedése. Ebben az esetben ugyanis lassan pénzügyi szempontból is megtérülhetnek az alternatív beruházások. A Magyar Biogáz Egyesület szerint az ország teljes energiafelhasználásának közel 2,5 százalékát lehetne biogázerőművekkel kiváltani, ami a jelenlegi kapacitás hetvenszeresét jelentené.

szasa