Aki hosszabb ideig állás nélkül marad, vagy más okból kimarad a járulékfizetők közül, a minimálnyugdíjhoz szükséges szolgálati időt sem tudja majd felmutatni. Újabb bő évtized múlva pedig a másfélkétmilliót is elérheti a támasz nélkül maradó idősek száma.

Tömegessé válhat 2030 körül az időskori szegénység – állítja a szociális védelemről szóló legújabb stratégiai jelentés, amely múlt héten került az Országos Érdekegyeztető Tanács elé. A lecsúszás azokat a jelenlegi harmincasokat, negyveneseket veszélyezteti, akik a kilencvenes évek eleje óta tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról, vagy csak alkalmanként tudnak állást szerezni. Több százezer, talán félmillió emberről van szó, akinek nem lesz meg a nyugdíj folyósításához szükséges minimális szolgálati ideje, így kimarad az ellátásból. Súlyosbítja a helyzetet, hogy minden harmadik munkavállaló csak a minimálbér után fizet járulékot – így nyugdíja is alig haladja majd meg a minimálértéket. Utóbbi további 1,2 millió embert érint.

Nincstelen tömeg

A problémával eddig még azért nem szembesült a társadalom, mert jelenlegi nyugdíjasok, sőt a nyugdíj-közeli generációk is életük nagy részét a szocializmusban dolgozták le, amikor még „teljes foglalkoztatottság” volt, s így aki még munkanélkülivé is vált 1990 után, a megelőző évtizedekben már összeszedte a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt. Nagyot változik azonban a helyzet, amikor a jelenlegi negyvenévesek, vagy annál fiatalabbak kezdenek majd nyugdíjba menni. Ez a korosztály ugyanis sokkal kedvezőtlenebb munkaerő-piaci helyzetben vált felnőtté. A KSH szerint a harmincas korosztálynak csupán háromnegyede dolgozik.

S ennél is kedvezőtlenebb a huszonévesek helyzete, 44 százalékuknak nincs munkája. Ha nyersen kivetítjük ezt a statisztikát, akkor 2040-től, amikor a jelenlegi harmincasok elérik a nyugdíjkorhatárt, 390 ezren lesznek kénytelenek állami ellátás nélkül nekivágni az idős kornak. S újabb tíz év múlva, amikor a mostani huszonévesek is nyugdíjba mennek, 620 ezerrel nőne a nyugdíjra esélytelenek tábora. Az élet persze bonyolultabb: meglehet, a jelenleg munkanélküliek, főleg a fiatalok előbb-utóbb elhelyezkednek, viszont az is igaz, hogy a dolgozók is utcára kerülhetnek. A meg-megszakadó munkaviszony mindenesetre nem javítja a nyugdíjesélyeket. A legutolsó, 2008 januári szigorítás szerint ugyanis csak az számíthat majd a korábbi fizetés 80 százalékára rúgó – a jelenlegi színvonalnak megfelelő – nyugdíjra, aki legalább 40 év szolgálati idővel rendelkezik. Ez pedig – könnyen kiszámítható – lényegében csak folyamatos munkavégzés esetén jöhet össze. A tartós munkanélkülieken kívül tehát azok sem számíthatnak sok jóra, akik ki-besétálnak a munkaerőpiacra. Ők csak a normál nyugdíj bizonyos hányadára lesznek jogosultak.

Konkrétabb adatokkal szolgált az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság augusztusi összegzése. Eszerint a nyilvántartásukban szereplő 6 millió járulékfizetőből 1,3 millióan biztosan nem lesznek jogosultak az öregségi nyugdíjra, mivel már nem tudnak annyi szolgálati évet ledolgozni, amennyi szükséges a jogosultsághoz.

A tisztánlátást nehezíti, hogy folyamatosan változnak a nyugdíjjogosultságra vonatkozó jogszabályok. A kilencvenes években például tíz év szolgálati idő elég volt, hogy valaki jogosultságot szerezzen a garantált nyugdíjminimumra, azóta azonban húsz évre emelték a szükséges időszakot.

A garantált nyugdíjminimum persze messze esik a normál nyugdíjtól: összege idén 28 500 forint volt. S akinek a húsz év munkaviszonya sincs meg, 15 év esetén számíthat a résznyugdíjra. Ezt egyedi elbírálással ítéli meg a hivatal, és még minimumösszege sincs. De már nincs is nagy jelentősége: jövő évtől ugyanis a kormány megszüntetné a garantált nyugdíjminimumot és a résznyugdíjat is. Szerepüket az úgynevezett szociális minimum venné át – ennek összegét azonban mindeddig nem határozták meg. Magát a nyugdíjat 20-40 év szolgálati idő egyfajta arányosítással határozzák majd meg: az induló összeg a bér 40 százaléka, s ez nő kezdetben két, majd másfél, egy százalékkal minden ledolgozott év után. S akinek a 20 éve sincs meg, semmiféle nyugellátásra nem számíthat.

Egyetlen könnyítés, hogy a 20 év szolgálati viszonyba a gyesen, gyeten töltött idő, valamint a bedolgozói, részmunkaidős, segítő családtagként folytatott munkaviszony is beszámít (de csak akkor, ha a szerzett adóköteles jövedelem eléri a minimálbér 30 százalékát).

Nem sok jót ígér a normál nyugdíj összegének várható alakulása sem. A kormány összehasonlítása szerint jelenleg a magyar friss nyugdíjasok meglehetős magas hányadát kapják korábbi nettó munkajövedelmüknek. Ez az úgynevezett helyettesítési ráta most 83 százalék – köszönhetően a 13. havi nyugdíjnak. A nyugdíjreform során azonban hosszú távú célként 60 százalékban határozták meg ezt az arányt – ehhez képest kell majd a különböző nyugdíj-arányosításokat értelmezni.

Bizonytalan jogszabályok

Magyarországon jelenleg 86 ezer forint az átlagnyugdíj összege. Igaz, a nyugdíjasok 62 százaléka ennél kevesebbet – ám nem sokkal kevesebbet – kap. A 30-35 ezer forintos sávban a nyugdíjasok mintegy 15 százaléka tengődik, s csupán 2 százalék azok aránya, akik a nyugdíjminimumnak megfelelő összeget kapnak.

Emellett természetesen most is vannak, akik nem kapnak nyugdíjat, ám ők csak az idősek kis százalékát jelentik. Jelenleg még rajtuk is próbálnak segíteni – ha nem is túl bőkezűen – a jogszabályok. Amelyek szerint aki nem szerzett saját jogú nyugdíjat, úgynevezett időskorúak járadékára jogosult, amennyiben olyan családban él, ahol az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum 80 százalékát. A járadék erre a szintre (vagyis jelenleg 23 040 forintra) kerekíti fel az idős személy jövedelmét. De a garantál nyugdíjminimummal együtt ez a lehetőség is megszűnik. S hogy a jövőben, amikor szétszakad a jelenleg nagyjából kiegyensúlyozott nyugdíjas-társadalom, és tömegek kerülnek a megélhetési küszöb alá, milyen támogatásra lesz képes a költségvetés, egyelőre szintén nem tudni.

Nehezíti a dolgot, hogy nem csak arra a fél-egymillió emberre kell majd szociális hálót szőni, akik nem rendelkeznek elegendő munkaviszonnyal a nyugdíj megállapításához. Valamiféle szociális segítségre szorul majd a minimálbérre bejelentett 1,2 millió ember – köztük a vállalkozók többsége.

Kérdés persze, minderre lesz-e bármiféle kormányzati forrás? Köztudott: a nyugdíjrendszert épp azért szigorították legutoljára 2008 januárjában, mert 2030-tól a társadalom elöregedése miatt drámaian romlik majd a nyugdíjas/eltartott arány. Jelenleg csupán a társadalom 18 százaléka 65 évnél idősebb, 2050-re azonban minden harmadik ember ebbe a kategóriába esik majd. Még rosszabb a helyzet, ha csak a munkaképes generációkhoz viszonyítjuk az idősek számát. Jelenleg száz dolgozóra 76 nyugdíjas jut, az évtized közepére azonban 103-at kell majd eltartaniuk. Látható tehát, a költségvetésnek még a normál nyugdíjak kifizetése sem lesz egyszerű. Vagyis könnyen lehet, hogy a szegénységi csapdába esők teljesen magukra maradnak.

Zsákutcás megoldások

A problémával már a 2005-ös szociális stratégiai jelentés is szembesítette az Érdekegyeztető Tanácsot, a fórum azonban egyetlen megoldási javaslatot tudott tenni: több munkahely kell. Ami azért is kedvező, mert – a növekvő járulékbevételeken keresztül – növeli a kifizethető nyugdíjak összegét. Másrészt így többeknek nyílna lehetősége ledolgozni a szolgálati időt. Csakhogy 2005-2008 között csupán 25 ezer új munkahelyet teremtettek, vagyis 50,5 százalékról mindössze 50,9 százalékra sikerült emelni a 15-74 éves korosztály foglalkoztatási rátáját.

Kézenfekvő a másik lehetőség. Akinek van munkája, de mégsem fizet járulékot, vagy keveset fizet – mert feketén dolgozik, a főnökei nem jelentik be, vagy csak minimálbérre jelentik be – választhatja az önkéntes befizetéseket. Ami az illegális foglalkoztatási formákon kívül érvényes az ekhózókra, a főállású evásokra, a mezőgazdasági vállalkozókra és az önfoglalkoztató vállalkozók jelentős részére is. A magánpénztárakhoz hasonló működési elvű önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárak, vagy az életbiztosítással kombinált megtakarítási formák 15-20 éves megtakarítási időszakot kínálnak, és több tízezer forintos járadékkal kecsegtetnek. Csakhogy a pénztárak köztudottan az állampapír- és részvénypiacokba fektetnek. Márpedig a jelenlegi tőzsdei folyamatok nem túl bizalomkeltőek. A budapesti index 40 százalékot esett az idei évben, s 20-30 százalékos mínusznál tartanak a világ nagy tőzsdéi is. Ennek megfelelően a legfrissebb adatok szerint a magán- és önkéntes pénztárak 8 százalékos veszteséget halmoztak fel. Ha pedig csak az idei évi befizetéseket nézzük, a beszedett járulékok felét elvitte a tőzsdei krach. Mindez egyébként súlyosan érinti azokat is, akik számára majd a magánpénztárak fogják kifizetni nyugdíjuk felét.

Az öregkori szegénység ellen egyetlen védekezés marad: mindent megtenni, hogy normál fizetéssel bejelentett munkahelyen dolgozhassunk. A rendes járulékfizetők szemszögéből nézve egyébként nem is tűnik igazságtalannak, hogy időskori szegénységben éljen az, aki évtizedeken keresztül semmit nem tett a társadalom asztalára. Különösen, ha az illetőnek volt jövedelme, de inkább elügyeskedte-eltitkolta azt. De lesz kormány, amely meg meri ezt tenni másfél-kétmillió választópolgárral?

Kárász Andor