Gyökeresen megváltozott a pénzügyi válság itthoni megítélése. Míg korábban mindenki azt hangoztatta, minket nem ér el a baj, az elmúlt két hét eseményei után a megtakarítással rendelkezők rémülten kapkodják a fejüket: mi jöhet még? A tőzsdeindex a megelőző heti 19 százalék után múlt héten további 16 százalékot esett. A nyáron még 230-as euróárfolyamon jegyzett forint előbb a 260-as szintet kóstolta meg, majd a 270-es mélységbe zuhant. A valuta beszerzésének nehézségei miatt két bank – az MKB és a Volksbank – felfüggesztette a svájci frankban nyújtott devizahiteleket, és a többi bank is sorra jelenti be: inkább euró- vagy forintalapú kölcsönt javasolnak ügyfeleiknek. Már akinek egyáltalán még adnak hitelt: a pénzintézetek ugyanis nem hagynak kétséget afelől, hogy a jövőben az eddiginél jóval szigorúbb feltételeket szabnak. Véget ért tehát a jövedelemigazolás nélkül, kezes nélkül, minimális önrésszel nyújtott gyorskölcsönök időszaka. S ha még ez sem lett volna elég a pánikhoz: nemzetközi elemző intézetek az államcsődbe ment Izlandhoz hasonlítják Magyarországot. Ott 77 százalékot esett a tőzsde, harmadára értékelődött le a nemzeti valuta, a lakosság pánikszerű vásárlásokba kezdtek, elszabadultak az árak, a bankrendszert megrohanták a kétségbeesett betétesek, s az ország három legnagyobb bankját államosítani kellett. Ez vár ránk is?

A forintbetétek miatt nincs miért aggódnunk. Az uniós kormányok az utolsó pillanatban megelőzték az önbeteljesítő pánikot – amire a Postabank-csődnél is annyit hivatkoztak –, vagyis hogy a befektetéseiket tömegesen kivonó betétesek maguk rántsák csődbe a bankrendszert. A bankbetétekre vállalt 13 millió forintos állami garanciával lényegében az államkötvényekkel megegyező biztonsági szintre emelték ezeket a befektetéseket. A kérdés ezután csak az: bízhatunk-e az államban? Az Izlanddal való összehasonlítást mindenesetre túlzásnak tartják a hazai szakemberek. Hazánk jóval magasabb devizatartalékokkal rendelkezik, ráadásul uniós tagként számíthat Brüsszel segítségére is. Az Európai Unió megalakítása óta eddig még nem volt példa rá, hogy bármely tagország fizetésképtelenséget lett volna kénytelen bejelenteni.

A forint árfolyama már aggasztó lehet. Hiába maradnak ugyanis meg forintbefektetéseink, ha közben valutánk értéke – mint Izlandon – töredékére csökken. Korábban az árfolyam esésének határt szabott a +-15 százalékos lebegtetési sáv, fél évvel ezelőtt azonban eltörölték ezt a határt, vagyis elvileg bármeddig eshet a forint. A lebegtetési sáv megszüntetésével a Nemzeti Bank egyúttal törölte céljai közül a forint árfolyamának befolyásolását, döntéseit kizárólag az inflációs célkövetés határozza meg. Ennek ellenére másfél héttel ezelőtt intervencióval – devizaeladásokkal – rántotta vissza valutánkat a 270-es szintről. Hazánk 13 milliárd eurós valutatartaléka mellé az Európai Központi Bank is felajánlott további 5 milliárdot, vagyis még jó ideig lehet pénz az árfolyam karbantartására.

Hazai elemzők ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a forint mostani gyenge árfolyama már nem indokolt. Ennek ellenére a hisztéria fokozódásával elképzelhető, hogy időlegesen még mélyebbre esik az árfolyam, hosszabb távon azonban inkább a fél évtizede megszokott 250 körüli szint visszatérésére számíthatunk. Nagy valószínűséggel rosszul dönt tehát, aki a jelenlegi helyzettől megrémülve forintmegtakarítását euróra váltja. Így érzik az ügyfelek is, a bankoknál épp fordított irányban szaporodtak meg az átváltások: a devizamegtakarításokat cserélik forintra (jelenleg ugyanis 15 százalékkal több forintot kapnak ugyanannyi euróért, mint nyáron).

A dollár különös utat jár be. Bár a válság Amerikából indult, és az amerikai bankrendszert hálózta be, a dollár mégis 35 százalékot erősödött az elmúlt negyedévben. Az amerikai pénznemet ugyanis közel évszázada úgynevezett menedékvalutának tekintik a megtakarítók, vagyis ha bajt sejtenek – az arany mellett – befektetéseiket dollárba csoportosítják át. Azonban ha normalizálódik a helyzet, minden bizonnyal pünkösdivé válik a dollár királysága. Az amerikai gazdaság ugyanis lassan egy évtizede válságban van, hatalmas ikerdeficittel küzd, ráadásul nehézségeit tovább fokozzák az ottani bankrendszer megmentésére vállalt friss elkötelezettségek.

A részvénypiac különösen megtépázta a befektetők idegeit az elmúlt hetekben-hónapokban. A budapesti tőzsdeindex szeptember közepéig korábbi értékének felét elveszítette, s mind történeti, mind várható osztalék-szempontból úgy tűnt, hogy a vezető részvények nagyon olcsók. A tőzsde vezető részvénye, az OTP árfolyama például 10 000-ről 6000 forintra esett, P/E mutatója pedig mindössze 8 volt (a P/E azt mutatja meg, hogy az egy részvényre jutó eredményből hány év alatt térül meg a befektetés). Ennek ellenére a részvény ára 3700, majd a héten 3200 forintra esett – bármiféle pénzügyi megközelítés szerint tehát immár irreálisan olcsó, mégsem gerjeszt akkora keresletet, ami megfordíthatná a lefelé araszoló trendet. Pedig – hacsak nem csődöl be az OTP, a Mol és az egyéb vezető magyar társaságok, ami nem valószínű – hosszú távon roppant jól jár, aki a jelenlegi szinten vesz részvényeket. Warren Buffet, a világ második leggazdagabb embere, aki Amerikában épp a napokban kezdett részvényvásárlásokba, minderről ezt mondta: „ha mások mohók, légy óvatos, ha mások félnek, légy mohó”. A stratégia sikeres végrehajtásához azonban pénz kell, és vasidegek, amelyek addig elviselik az addig jelentkező veszteségeket.

Az aranyra, a másik történelmi menedékre szintén rossz idők járnak. A nemzetközi piacokon a múlt héten 15 százalékot esett – a fél évvel ezelőtti történelmi rekordnál amúgy is 10 százalékkal alacsonyabb szintről – a színesfém ára, ami szokatlan válságos időkben. Ennek oka, hogy már nem csak a világgazdaság, de a befektetések is „globalizálódtak”: komoly mennyiségű aranytételeket dobtak a piacra olyan spekulánsok, akiknek sürgősen készpénzre volt szükségük, hogy fedezni tudják a tőzsdei derivatív ügyleteken elszenvedett veszteségeiket, s ezzel lenyomták az arany árát. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ha tovább mélyül a válság, az arany ára újra emelkedni fog. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a világ most jóval összefogottabb és tapasztaltabb, mint 1929-ben volt, vagyis jóval sikeresebben léphet fel egy világméretű gazdasági világválság ellen.

Megtakarításaink sorsa tehát nem is annyira a gazdasági helyzeten, sokkal inkább saját magunkon múlik – hogy mennyire engedjük át magunkat a pánikhelyzet okozta hisztériának. Bár senki nem tudja, milyen messze van a mélypont, nagy valószínűséggel előbb-utóbb normalizálódik a helyzet, és akkor különösen rosszul jár, aki most kapkodva kiszáll a tőzsdéről, felmondja befektetési alapját, magánpénztári tagságát, vagy a forinttól menekülve devizát vásárol.

Ahogy szakértők egybehangzóan állítják: legjobb, ha nem csinálunk semmit. Aki viszont meg van győződve arról, hogy tényleg összeomolhat a világ, a legbiztosabb, ha aranyba vagy ingatlanba fekteti megtakarításait. Ezzel ugyanis akkor sem jár túl rosszul, ha végül mégis elmarad a nagy krízis.

Kárász Andor

Szakértői szemmel – vélemények a pénzügyi válság magyarországi hatásairól és lehetőségeiről

VALKÓ DÁVID

az Otthon Centrum elemzője:

A hivatalos statisztikák szerint, az idei első félévben a budapesti ingatlanpiacon a tavalyi évhez képest 24 százalékkal kevesebb új lakást vettek használatba. Míg az év elején azt hihettük, hogy idén lesz a mélypont, most valószínűnek látszik, hogy az építési volumen és a kereslet csökkenése jövőre is folytatódhat. Magyarország a környező országoknál ugyanakkor kedvezőbb helyzetben van. Nálunk nem alakult ki árbuborék, mint Romániában vagy Szlovákiában, ahol 30-40 százalékkal fölénk nőttek az árak, és most jelentős esés kezdődött. Itthon tehát nem várható jelentős árcsökkenés, sőt ha a tőzsdéről kimenekített pénzeket sokan a biztonságosabb ingatlanpiacon helyezik el, elvileg még nőhet is a kereslet bizonyos szegmensekben. Mindezt ugyanakkor ellensúlyozhatja a banki hitelezés szigorítása. A jövőben sem a vevők, sem a beruházók nem fognak kölcsönt kapni 10-20 százalékos önrésszel. A devizahitelek teljes elapadásától nem tartok: a külföldi tulajdonú nagybankok többségének továbbra is lesz lehetőségük devizához jutni, másrészt a hírek szerint az állam is belenyúl a devizahitelek biztosításába. Ha mégis jelentősen apadnának a devizahitelek, a bankok vélhetően kedvezőbbé teszik majd forint-konstrukcióikat. Összességében a használt lakások piacán stagnálásra, az újaknál pedig – az építőanyag áremelkedése miatt – további, néhány százalékos drágulásra számítok. A befektetési célú vásárlóknak viszont most már hosszabb távra kell tervezniük az értéknövekedést.

PACZOLAI SZABOLCS

a Dimenzió Magánnyugdíjpénztár ügyvezetője:

A legfontosabb, hogy a jelenlegi helyzetben senkit ne vezéreljen a kétségbeesés! Aki most egyösszegű szolgáltatásra jogosult és kiveszi pénzét a magánnyugdíjpénztárból, portfóliót vált, vagy más pénztárba lép át, saját maga realizálja a jelenleg még csak virtuális veszteségét. Mert igaz, a pénztárak komoly mínuszban vannak az idei évben, ezek a veszteségek azonban majd fokozatosan eltűnnek és a hozamok újból pozitív értéket vesznek fel, ha ismét fölfelé indulnak az árfolyamok. Kissé megkésettnek érzem a rendeletet, hogy a pénztárak átmenetileg akár teljes egészében államkötvénybe fektethetnek, hiszen a váltás épp a jelenlegi veszteségek rögzítését jelentené. A jelenlegi környezetben kései és nem is feltétlen indokolt a „feloldozás” és a lehetőség biztosítása félrevezető is lehet. A pénztárak többsége vélhetőleg nem is él ezzel a lehetőséggel – ugyanis a portfólió átrendezések szintén realizálják a tagság komoly veszteségit. Eddig pont ellentétes szabály vonatkozott a magán-nyugdíjpénztárakra: 2007-től kénytelenek voltunk folyamatosan részvényeket vásárolni, hiszen a rendelet előírta, hogy 2009 közepére a növekedési portfólióban el kell érni a 40 százalékos részvény-arányt – ezt pedig nem feltétlen praktikus egy időpontban megtenni. Drasztikus átrendezések tehát nem várhatók, a pénztárak inkább a friss pénzek befektetése során fognak majd elgondolkodni, hogy részvénybe vagy hosszú lejáratú állampapírba fektessenek. Nem tudni, hogy a tőzsdék mikor érik el a mélypontot, de már annyira lent vannak, hogy egy éven belül érezhetően visszafelé kell indulniuk az árfolyamoknak. Amennyiben valóban gazdasági válságba torkollik a pénzügyi válság, lassúbb visszarendeződés várható. Minden pénztártagnak – a törvényi mozgástéren belül – magának kell meghoznia a döntést, hogy mikor és milyen – részvény vagy állampapír többségű – portfólióba fektessük nyugdíjcélú megtakarítását, felelős tanácsot nem adhatunk senkinek. Ugyanakkor például, ha valaki eltalálja a tőzsdei mélypontot, és ott vált állampapírsúlyos portfólióból részvénysúlyos portfólióba, a tőzsdei felfutás után akár komoly hozamtöbbletet érhet el. Nálunk eddig alig tucatnyian jelezték, hogy élni szeretnének a portfólióváltás lehetőségével. Szemléletváltás is szükséges az értékelésben: az éves hozamok helyett már a 3-5 éves hozamokat, ezen túl majd az 5-10 éves hozamokat kell figyelni. A nyugdíjcélú megtakarítások hosszú évtizedekre szólnak, az átmeneti kilengésekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, drága lehet „ugrálni” portfóliók és pénztárak között.

BOD PÉTER ÁKOS

a Corvinus Egyetem tanára:

Pénzszűke állt elő, a bankok egymásnak sem mernek kölcsönt adni. Emiatt drágább és nehezebb lesz hitelhez jutni, a futamidők is rövidülni fognak a vállalkozások, magánszemélyek esetén, és több saját tőke kell majd a lakásvásárláshoz, a cégalapításhoz. Különös jelenség, hogy pang az állampapírpiac, hisz ha a bankok nem szívesen nyújtanak hitelt, számukra ez lenne a legbiztonságosabb hazai befektetés. A forint most nagyon sérülékeny. Az árfolyam rendkívül érzékenyen reagál a hazai és a külső hírekre. Ez részben következménye annak, hogy nagymértékben külföldi kezekben van az állam finanszírozása. Úgy látom, Magyarországot már olyan mértékben sújtja a krízis, hogy ha 2009-re felszívódna is a hitelezési válság, a mostani események akkor is nyomot hagynak majd a gazdasági növekedésen, a foglalkoztatottsági viszonyokon és életkörülményeinken.

SZENTPÉTERI ANDRÁS

a Reálszisztéma Befektetési Tanácsadó elemzője:

A pánik hatására 240-es árfolyamról hirtelen 270-re gyengült a forint, ami véleményem szerint már nem indokolt. Amint elmúlik a pánikhangulat és az izlandi államcsőddel való indokolatlan összehasonlítás, valutánk stabilizálódására számítok. Véleményen szerint nálunk az MNB képes megfelelő eszközöket bevetni a forint erősítése érdekében, és uniós segítségre is számíthatunk. A részvénypiacokon hosszabb távon maradhat az eső trend. Bár az 1929-es válság óta nem ment tönkre annyi bank, mint most, ugyanakkor az akkori időkkel szemben most nemzetközi szinten összehangolt válságkezeléssel jóval hatékonyabban válaszolhatnak a problémára a kormányok. A magyar részvénypiac helyzetét nehezíti, hogy a megszorító intézkedések miatt gazdaságunk eleve egy lelassult növekedéssel érkezett a válságba. A részvénypiacok nyomott árazása 2010-ig is kitarthat, ugyanakkor ezalatt előfordulhatnak rövidebb emelkedő periódusok. Biztató jel, hogy Amerikában már megkezdődtek az úgynevezett bennfentes vásárlások – vagyis a vállalatvezetők sajátrészvény-vásárlásai. A cégvezetők tehát úgy látják, hogy saját eszközeik valós értéke már jóval meghaladja a piaci árazást. A hazai piacon is jelentős sajátrészvény-vásárlásokat látunk. Azonban Csányi Sándor Mol-érdekeltségének eladása meglehetősen rossz üzenet volt kisbefektetők felé. Később ezt azzal magyarázta, hogy a befolyó pénzekkel az indokolatlan nyomás alá került OTP részvényein keletkezett veszteség fedezetét kívánta biztosítani.

SINYI VINCE

a Hungária Értékpapír Zrt. vezető brókere:

A tőzsde az elmúlt hetekben bebizonyította, hogy nincs olyan árfolyam, ahonnan ne lehetne még lejjebb esni. Akár osztalékhozam alapján, akár történeti alapon nézzük, a vezető részvények már eddig sem voltak drágák, hisz év eleje óta a Mol, az OTP elveszítette értékének felét. Ennek ellenére könnyen lehet, hogy még mindig nem vagyunk a mélyponton, főleg, hogy mostanában szinte ömlenek a befektetőkre a pánikkeltő cikkek, elemzések. A jelenlegi nyomott árfolyamok azért már sokaknak vonzóak, az elmúlt hetekben nőni kezdett a tőzsdére áramló pénz. Egyelőre azt javaslom, hogy a megtakarítások 25 százalékát helyezzék el a részvénypiacon, a többivel várjanak, rakják államkötvénybe, és csak akkor hozzák a tőzsdére, ha már határozottan megindultak fölfelé az árfolyamok. Aki most kezd tőzsdézni, mindenképpen a magyar piacon induljon. Nemcsak azért, mert az itteni részvényeket jobban át tudja tekinteni, hanem azért is, mert Nyugat-Európában, Amerikában sokkal nagyobb az ingadozás. Míg nálunk békeidőkben csak néhány százalékkal, és az elmúlt napokban is „csak” a napi limitet jelentő 10-15 százalékkal estek vagy emelkedtek az árfolyamok, a tengerentúlon nem ritka, hogy egyik napról a másikra 70-90 százalékot zuhan valamely cég tőzsdei jegyzése.