Ha népünk keleti motívumkincsének egyik fontos alapelemét – a rózsát – meg tudta őrizni, ez azt bizonyítja, hogy éppúgy ősi élményei közé tartozik, mint a rózsának a népmesékben, a népdalokban és a tárgyi népművészetében való megnyilvánulása. Olyan formai jegy, amely az idővel dacolva a mai napig fennmaradt és összeköt a keleti ősforrással. A rózsa leszakítása a magyar népdalban az első szerelmi együttlétre utal, a szép lányok arcán rózsa nyílik, a lányok rózsát nevetnek (Gyöngysíró leány), a hősnő rózsabokorra hullott harmattól esik teherbe (Méhmagzatnak elígért tündér), és a hős rózsába bújva menyasszonyán rejtőzik el (Rejtekbe látó királykisasszony). A rózsa lehet az újjászületésnek is a jelképe, az elhunyt szeretők sírján piros rózsa nyílik (Ördögszerető, Kádár Kata).

A virágok királynőjének géncentrumát illetően sokféle nézet uralkodik, valódi őshazáját máig sem sikerült tisztázni. Amely állatnak vagy növénynek a kialakulási helyét nem ismerik, azt első lépésben a „Közel-Keletről” (Perzsiából, Mezopotámiából) származtatják, majd összekapcsolják a görög-római kultúrával. Később úgy vélték, hogy mivel Amerikából is származik rózsa, tehát sokgyökerű. Néhányak szerint mivel a legszebb rózsa – a százlevelű (centifolia) – Ázsiából onnan származik, ahol a bibliai Paradicsom volt, és Salamon a dzsinnekkel kötött szerződését rózsalevelekből készült papírra vetette.

Végül, miután Európába számos új fajtája a török hódítás idején került Európába és valamilyen módon kötődött az oszmán-törökökhöz, erről a területről származtatták. A rózsát „Gül Baba” szép meséjéhez kötötték, mígnem kiderült, hogy a „gül” nem rózsát, hanem „tulipánt” jelent. A hajdankor híres költeménye említi, hogy a rózsa eredetileg fehér volt, ezért úgy vélték, hogy Anakreon a tenger fehér tajtékjából teremtette a rózsát.

A görög mondavilág szerint az istenek olympiai lakomáján keletkezett a rózsa, más monda szerint Eros könnyeiből származott. A legújabb kutatások szerint a rózsa őshazája Belső-Ázsia, Kelet-Turkesztán, az a terület, ahonnan őseink kirajzottak. A kínai rózsának két ősi változata ismert: az állandóan virágzó bengálrózsa (Rosa chinensis var. semperflorens), és az illatáról messze földön híres tearózsa (Rosa chinensis var. frangrans). A gyakorlatban egy-egy növénynek a génközpontja ott van, ahol az legkorábban épült be a népi hagyományba.

Ma a rózsa kozmopolita növény; a világ minden részén ismerik, termesztik, változatainak se szeri, se száma. Mivel a magyarság ősi idők óta ismeri, szereti a rózsát, ezért nemrégiben megjelent a hungarikumok listáján a szőregi rózsatő.

Hogy mi a szőregi rózsa titka? A Kárpát-medencei kiváló talaj (középkötött mezőségi vályog, öntés- és hordaléktalaj), a sajátos időjárás (megfelelő vízmennyiség), a megfelelő fénymennyiség (évi 2100 napsütéses óraszám) és a genetikus hagyomány.

A rózsának ősi idők óta sajátos erőt tulajdonítottak. A piros-vörös rózsa a vágyat, az érzékiséget és a szerelmet, az arany rózsa a tökéletességet, a sötét rózsaszín rózsa a hálát és az elismerést, a halvány rózsaszín rózsa a csodálatot és szimpátiát, a fehér rózsa az ártatlanságot, a nagyrabecsülést, a tiszteletet és az alázatosságot, a sárga rózsa a titkos szerelmet, a boldogságot, a narancsszínű a rajongást, a sárgás a vidámságot, a halvány színű a ragaszkodást, a kék pedig a lehetetlenséget jelenti. Kínában az álomban kapott virágzó rózsa a szerelmeseknek jót jelentett.

A rózsához a magyarság is sok bűvös erőt kötött; hűsítőt és összehúzót. A méhbetegségeknél, a vérhasban szenvedőknél, a torokbetegségeknél a rózsalevél kivonatát használták, borát fül- száj-, foghús, torok, ágyék gyógyítására, a borban oldott szirmokat pedig gyomorfájás ellen alkalmazták. A bimbókból készített itallal hasmenést gyógyítottak, a virágporát izzadás csökkentésére használták. A száraz leveleket borban főzve hideglelés ellen alkalmazták, friss főzött leveleit dagadások ellen, a rózsaecetet pedig ájulásoknál vették elő. A rózsaolajat a szüléstől kezdve a temetésig, valamint ételekben, italokban mindig és mindenütt kedvelték.

Hankó Ildikó