– Elhalasztott műtétek, hosszas várólisták… Hogyan tud dolgozni egy idegsebész ilyen körülmények között?

– Egyre nehezebben. Az elmúlt tíz év harcait elsősorban a koponyasérültekért vívtam. A neurotraumatológia területén is áldatlan állapotok uralkodnak, de ahogy ma idegsebészként látom, a strokeharcban a magyar egészségügy még inkább alulmarad. A stroke jellemzően az idősebb kor betegsége.

– Nem törődnek az idősekkel?

– Gyakran hívnak országszerte konzíliumra. Azt tapasztalom, hogy nem jut már pénz a legalapvetőbb dolgokra sem. Nemhogy pelenka, de nővér sincs elég, aki tisztába tegye az ürülékükben fekvő öregeket. Az időskori stroke-os betegek nálunk boldogabb országokban szépen kiheverhetik a betegséget. Természetesen nem arról van szó, hogy ők lesznek a társadalom legmunkaképesebb tagjai, de békés, méltóságteljes öregkorban élhetnek tovább. Ez a lehetőség Magyarországon sokaknak nem adatik meg.

– Hagyják meghalni őket?

– Csak egy adatot mondok: az érelzáródásos stroke-betegségeknek nem a legkorszerűbb terápiája, de használható megoldása külföldön is az úgynevezett lízis, amikor oldóanyagot fecskendezünk be az érpályába. Ezt a kezelést az észleléshez képest 3-4 órán belül meg kell kezdeni. De ehhez be kellene jutni a kórházba két órán belül, a maradék egy órában pedig meg kell, hogy történjen a CT-vizsgálat, a neurológiai vizsgálat és a minimális laborvizsgálat. Megközelítőleg 2500 ilyen beavatkozásnak kellene történnie évente, hisz nem mindegyik eset alkalmas erre a terápiára. Ezzel szemben tavaly 180 lízist végeztek országosan. Ilyenek az arányok.

– Hány megbetegedést regisztrálnak évente?

– 50 ezer ember kap stroke-ot évente, és ebből körülbelül 15-16 ezren meghalnak.

– Miért kell heteket, hónapokat várni egy-egy életmentő beavatkozásra?

– Az orvosokból és a nővérekből egyre nagyobb a hiány, a személyzet túlterhelt, agyonhajszolt. A gazdasági és személyi feltételek előre korlátozzák az elvégezhető beavatkozások számát. A minap hoztak be egy fiatal családanyát agyvérzéssel, és néhány nap múlva meghalt. Kóros érzsák volt az agyában, ami a fiatalokra is veszélyes lehet. Később kiderült, hogy a beteg már várólistán volt az egyik centrumban, de sajnos nem érte meg, hogy az életmentő beavatkozásra sor kerüljön.

– Nem voltak tünetei?

– A kóros érzsák lehet tünetmentes. Biztos tünete maga a vérzés, aminek azonban nem kell szükségszerűen bekövetkeznie. Ebben az esetben is felfedezték már korábban. Vagyis önmagában jóindulatú betegségről van szó, azonban mégis egy időzített bomba a fejben. Ha nem látjuk el azonnal a beteget, akkor nagy valószínűséggel újra el fog durranni az ér. Az első durranásnál a halálozási arány 25-30 százalék, a másodiknál viszont már 50-60 százalék. Gondoljuk el, hogy van egy időzített bomba a házunk alatt. Mit tegyünk? Kihívjuk a tűzszerészeket, akik azonban közlik, hogy nem jönnek ki: várólistára kerülünk. Tanúja voltam olyan esetnek, amikor megtörtént az első repedés, de sajnos pénteki napon került kórházba a beteg. Meg kellett várni a hétfőt, csakhogy vasárnap újra durrant az érzsák. A beteg meghalt.

– Mennyi a várakozási idő ebben a betegségcsoportban?

– A várakozási idő még nem vérzett esetben több hónap is lehet az ellátó centrumtól függően. Nem biztos, hogy ez alatt az idő alatt felrobban a bomba, azonban megtörténhet, hogy a beteg a várólistán szerepel, de már nem éri meg, hogy az előjegyzett beavatkozásra sor kerüljön. A már vérzett esetben a feltételek hiánya miatt a hétvégék a kritikusak, mint említettem, ilyenkor az újravérzés esélye sokkal nagyobb. Sajnos az érzsákok tekintetében eddig csak négy centrum végzett korszerű ellátást, most indult az ötödik. Legalább tíz kellene.

– És az általános stroke-program? A beígért fejlesztések?

– A számok magukért beszélnek. Évi 15 ezer stroke-halott. Ezret vagy még többet közülük biztosan meg lehetne menteni, és sok ezer stroke-túlélő életminőségét lehetne javítani. Meggyőződésem, hogy az ellátás beszűkülésének nem a pénzhiány a valós oka. Az igazságtalan elosztással van a baj, nem a megtermelt javakkal. Ez pedig kormányzati felelősség.

Hernádi Zsuzsa