Hirdetés

A Harminc év nemcsak koncert, hanem egy tökéletesen átgondolt és felépített színházi előadás is, két felvonásban, ültetéssel. Ákos Radnóti Miklós sorait szavalva jelent meg a színpadon, ahol egyből megmutatkozott az első felvonás egyik leghatásosabb látványeleme, a színpad elé felhúzott vékony vászon, ami láttatni engedte a zenekart, ugyanakkor látványos képeket is vetítettek rá. Rengeteg dal előkerült Ákos szólóalbumairól, nem egyszer csak egy-egy villanás erejéig, egyvelegben, új, eddig nem ismert kapcsolódási pontokat felfedve olyan dalokat, amiket sok év választ el egymástól. Az első felvonásban is megjelentek Ákos szólókarrierjének kezdetekor megismert zenésztársai, a stadion óriási méretei és a látványos vetítés ellenére a főleg akusztikus koncertnek volt egy bensőséges jellege.

galéria

A második felvonásra aztán látványosan kinyílt a színpad, eltűnt a már említett vászon, óriási ledfalakon folytatódtak a képek. A leghatásosabb változás persze nem is ez volt: Ákos és zenekara mögé felsorakozott a Győri Filharmonikus Zenekar és a pécsi VoiSingers kórus. A koncertnek ebben a részében már nem egyszer állva énekelt és tapsolt a közönség, nagy slágerek kerültek elő – de itt sem arról volt szó, hogy el kell játszani a kötelezőket, hanem megvolt az előadás íve, gondolatisága. Hiszen nem biztos, hogy jót tesz a rajongóknak, ha kiszolgálják az ízlésüket. És amikor már tényleg mindenki táncolt, Ákos megrendítő lezárással keretezte a kétfelvonásos előadást. 

Korábban írtuk