Romániában az elmúlt választási ciklusban óriási változások mentek végbe. A korábbi gazdasági-társadalmi pangás a múlté, az ország gazdasága elképesztő mértékben felpörgött, s a kommunista múlttal való leszámolás terén is számos visszafordíthatatlan intézkedésre került sor. Az ország nagyon gyorsan, kétéves tárgyalási folyamatot követően csatlakozott az Európai Unióhoz, s a közösségi források segítségével rohamtempóban épül és erősödik. A dinamikus fejlődés titka a belső fogyasztás növekedése és az „új lej” bevezetése, megszilárdítása. (Néhány évvel ezelőtt a meglódult pénzromlás letörésére egyszerűen „levágtak” négy nullát a címletekről, s ezzel stabil fizetőeszközzé tették a nemzeti valutát.)

Ezzel együtt a belpolitikai életet folyamatos feszültségek terhelik. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) 2004-ben választási győzelmet aratott szövetsége másfél évvel ezelőtt felbomlott, s azóta a liberálisok kisebbségben kormányoznak a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) együtt. A két román párt közti súrlódások legfőbb oka az volt, hogy a liberális miniszterelnök, Calin Popescu-Tariceanu és a demokraták éléről a köztársasági elnöki székbe emelkedett Traian Basescu egyaránt fajsúlyos egyéniség, s utóbbi nem titkoltan igyekezett befolyásolni a kormány tevékenységét, bár párttagságát hivatalosan felfüggesztette, amikor a Cotroceni-palotába költözött. A szakítás után Basescu egykori formációja összeolvadt a Nemzeti Liberális Pártból kivált Liberális Demokrata Párttal. Az új alakulat a Demokrata Liberális Párt nevet vette föl, s mint az előrejelzések bizonyítják, megerősödött, olyannyira, hogy várhatóan megnyeri a vasárnapi választást.

Az elmúlt ciklus legnagyobb győztese és legszínesebb egyénisége kétségtelenül a román államelnök. Politikai ellenfelei és korábbi szövetségesei is folyamatosan támadták, hataloméhséggel, központosító törekvésekkel vádolták, bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene, végül a parlament két háza felfüggesztette tisztségéből, s így népszavazás döntött további sorsáról. A vesztét kívánók nyeregben érezték magukat, ám a polgárok igen nagy arányban járultak az urnákhoz, s elsöprő többségük, hetvenöt százalékuk Basescut támogatta. Az elnök így hivatalban maradhatott, s továbbra is messze ő a legnépszerűbb román politikus, hiszen a felmérések szerint az emberek negyven százaléka maradéktalanul bízik benne.

Ez nagy szó abban az országban, ahol minden dinamizmus ellenére még mindig jelentős a korrupció, és így a politikusok általában nem tartoznak a leghitelesebbnek tartott emberek közé.

Basescu titka lendületes személyisége és meghökkentő stílusa, mely segítségével könnyen megérteti magát az utca emberével. Egy erdélyi lap találóan politikai punknak nevezte. Kétségtelenül szereti megbotránkoztatni ellenfeleit. Ha akarja, szép szavakkal veszi le lábukról az embereket, máskor viszont goromba jelzőkkel semmisíti meg vagy teszi nevetségessé azokat, akik szembeszegülnek vele.

Látványosan rendet és törvényességet hirdet, ugyanakkor néhány pohár bor után autót vezet, és amikor rajtakapják, mintegy cinkosan kikacsint polgártársaira. Más nemzeti közösségek iránti jóindulatát bizonyítandó előszeretettel jelenik meg a legváratlanabb pillanatokban Székelyföldön, ahol kürtőskalácsot majszolva mosolyogva kijelenti, szó sem lehet semmiféle területi önrendelkezésről. Néha úgy tűnik, Basescu kifejezetten szereti, ha valami zűr van körülötte. Az egykori hajóskapitány a legnagyobb viharban is megtalálja a számára helyes irányt. Nem bukott bele abba sem, amikor tavaly indulatosan büdös cigánynak titulált egy újságírót. A Diszkriminációellenes Tanács figyelmeztetésben részesítette az elnököt, akinek népszerűsége tovább nőtt.

Basescu nem habozott mindezt kihasználni, s a köztársasági elnöki jogkört megerősítve megkerülhetetlen szereplője lett a román belpolitikának. Közkedveltségét növelte, hogy kíméletlen harcot hirdetett a korrupció ellen, ennek gyakorlati következményeként egy sor egykori minisztériumi alkalmazottat és banktisztviselőt tartóztattak le, akik részt vettek a román energiaszektor magánosításában. Az elnök bátran szembeszállt az országban jelen lévő külföldi óriáscégekkel is, az ÖMV-t például rászorította, hogy támogasson egy olyan pénzügyi alapot, amelyből a lakossági gázáremelést kompenzálják.

Mindezért Tariceanu miniszterelnök joggal érzi úgy, hogy ő csak másodhegedűs, és valójában az elnök kormányoz egykori pártján keresztül. A féltékenység és a hatalmi harc oda vezetett, hogy tavaly tavasszal a sokadik koalíciós csörte után Tariceanu ajtót mutatott a Demokrata Párt minisztereinek, s kisebbségi kormányt alakított. Az új helyzetben ügyesen egyensúlyozott, kitartva egészen a ciklus végéig, noha nem sok híja volt az előrehozott választásoknak.

Vasárnap történelmi voksolásra kerül sor, ez lesz az első olyan parlamenti választás, mely során egyéni választókerületekben is megméretkeznek a jelöltek, korábban csak pártlistákra lehetett szavazni. Az új rendszer bevezetését heves vita kísérte, hiszen a kisebb pártok számára ez hátrányos. Nem véletlen, hogy az összezsugorodott Nagy Románia Párt 2012-re javasolta elhalasztani az új rendszer bevezetését, mindhiába. Annál népszerűbb az egyéni választókerületes módszer a szavazók körében. Az előrejelzések szerint rekordnagyságú, mintegy 85 százalékos részvételre lehet számítani.

A két legfőbb esélyes a Demokrata Liberális Párt (PDL) és a posztkommunista Szociáldemokrata Párt (PSD). Mindkét alakulat 35 százalék körüli népszerűséget tudhat magáénak, a többiek jócskán lemaradtak. A jelenleg kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) 20 százalékkal szerénykedik a harmadik helyen, az Erdélyen kívüli megyékben román jelölteket is indító RMDSZ 5, a Nagy Románia Párt (PRM) 3, a soviniszta-populista Új Generáció Pártja (PNG) 2 százalékra számíthat.

A parlamenti küszöb 5 százalék, ám az az alakulat is bejut, amely nem ugorja át a listás szavazatok tekintetében ezt a küszöböt, de hat képviselői és három szenátori helyet egyéniben megszerez.

Szembetűnő, s ezt már a tavalyi európai parlamenti választások is igazolták, hogy a legvadabb soviniszta erők eljelentéktelenedtek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy eltűnt a román közbeszédből a magyarellenesség, csupán arról van szó, hogy az asztalcsapkodó hőzöngést sajátosan ravasz, kifinomult eszközrendszer váltotta fel. A Nagy Románia Párt számos politikusa például ma már a győzelemre esélyes PDL soraiban ügyködik.

Magyar szempontból igazán nagy tétje nincs a vasárnapi választásnak, miután a Magyar Polgári Párt gyakorlatilag elhalt, olyannyira, hogy nem is indult el a választáson. A Szász Jenő egykori székelyudvarhelyi polgármester által vezetett formációnak az RMDSZ két befutó helyet biztosított volna választási listáján, de a lényegesen kisebb erőt képviselő polgáriak ragaszkodtak ahhoz, hogy két egyenrangú fél választási szövetsége köttessen meg. Ebbe viszont a Markó-párt nem ment bele, így elmaradt a közös indulás.

Az erdélyi nemzeti oldal politikai képviselete ezáltal csapdába került, mert az adott körülmények között elindulni nyilvánvalóan reménytelen lett volna. Ezért a csúfos bukást elkerülendő végül nem indítottak saját jelölteket, igazolva, hogy az RMDSZ mellett még mindig nem sikerült életképes alternatívát kínálni. Ennek oka egyebek mellett Szász Jenő konfliktusos személyisége, nem véletlen, hogy az őt és pártját korábban látványosan támogató Fidesz óvatosan kihátrált korábbi pártfogoltja mögül. Felmérések szerint egyébként az erdélyi magyar fiatalokat egyre kevésbé foglalkoztatják a közösségi jogok, így például az önrendelkezés problémája, ehelyett gazdasági és szociális szempontokat helyeznek előtérbe. Így az autonomista nemzeti oldal legalábbis közvetlen pártpolitikai síkon gyakorlatilag légüres térbe került, az RMDSZ pedig sikeresen megőrizte monopóliumát.

Az erdélyi magyar nemzeti oldal legmeghatározóbb politikusa, Tőkés László európai parlamenti képviselő nemrég közleményt adott ki, mely szerint elsősorban a független jelölteket támogatja, így Kincses Elődöt, Sebestyén Csabát, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnökét vagy Garda Dezső parlamenti képviselőt, aki nemrég kilépett az RMDSZ-ből, s most önállóan indul. Ugyanakkor az RMDSZ jelöltjeinek többsége ellen sincs kifogása, bár minden esetben meg kell vizsgálni erkölcsi alapon, ki érdemes a támogatásra. Levele szerint „nemzeti érdekérvényesítésünk erősítése céljából föltétlenül részesítsük előnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló – többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független – jelölteket”.

Ágoston Balázs