Vidéki, van igazgatási tapasztalata, egyenes, őszinte, szókimondó és ráadásul nő. A szakmai berkekben megfogalmazott jelzőket figyelembe véve újdonságot jelentene Havasiné Orbán Mária kinevezése a Legfelsőbb Bíróság nyár közepén megüresedett elnöki székébe. Sólyom László jelöltje a Győri Ítélőtábla éléről érkezhet a bírói kar csúcspozíciójába, ahol elődei terhes örökségét kell átvennie. Havasiné, aki pécsi egyetemi tanulmányait követően a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság fellebbviteli tanácsának bírájaként, majd elnökeként is működött, jelenleg a Győri Ítélőtábla elnöke.

Húsz éve kapta a Kiváló Munkáért kitüntetést, amelyet 1995-ben egy burgenlandi elismerés, a Komtur Kereszt követett az osztrák–magyar bíróságok szakmai kapcsolatának kialakításáért és működtetéséért végzett tevékenységéért. Havasiné az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Juhász Andor-díjának arany fokozatával is büszkélkedhet, a jogászképzés terén kifejtett munkásságát pedig Győr városa Deák Ferenc Emlékéremmel ismerte el. A tények tehát egyértelműen alátámasztják Sólyom László jelöltjének szakmai és emberi alkalmasságát, a múlt azonban óvatosságra inti az államfőt.

Hagyatéki teher

A Legfelsőbb Bíróság, amely a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve, a megyei bíróság vagy az ítélőtábla határozatai ellen benyújtott jogorvoslatokat, felülvizsgálati kérelmeket hivatott elbírálni, illetve a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat hoz. Ebből is kitűnik, hogy működése hatással van az egész bíráskodási rendszerre.

Elnökét, aki közjogi méltóságként kiemelt kulcspozíció birtokosa, a köztársasági elnök javaslatára a képviselők kétharmadának szavazatával az országgyűlés választja meg. A Legfelsőbb Bíróságot Lomnici Zoltán megbízatásának idén nyári megszűnését követően jelenleg annak helyettese, Kaposvári Bertalan volt katonai bíró vezeti, aki a NATO-nak kémkedő magyarok ügyében jó néhány szigorú ítéletéről ismert, és aki jövő márciusban, 70. életéve betöltésekor nyugdíjba vonul. Mivel az LB elnök és elnökhelyettes nélkül nem működhet, Kaposvári pályázatot hirdetett a helyettesi posztra, amelyet a kiírás szerint 2009. március 31-ig bírálnak el. E lépéssel feladta a leckét az új főbírónak: ha eddig az időpontig megválasztják Sólyom jelöltjét, akkor Havasiné eldöntheti: érvényben marad-e a pályázat, vagy ő maga választja meg saját helyettesét. Ha a parlament késlekedik az LB elnökének kinevezésével, úgy előállhat az a helyzet, hogy olyan ember vezeti tovább a bírói testületet, akinek nincs erre törvényes felhatalmazása. Havasiné mindenesetre határozottan állást foglalt a kérdésben.

– Ha engem megválasztanak, akkor törvényi szabályozás nélkül, kötelező önkorlátozással a legfelsőbb bíró kar összbírói értekezletének véleménye alapján fogok a helyettes személyéről dönteni. Örökölni viszont nem szeretném a helyettesemet – mondta a jelölt.

Fonák módon a helyzet kulcsa az MSZP kezében van. A párt belső köreiből kiszivárgott információk szerint ugyanis van jelöltjük az LB elnöki posztjára, a jelenleg tanácsvezető bíróként működő Zanathy János személyében, akiről ismert, hogy Kovács László volt MSZP-elnök köreihez tartozik.

Ezzel az a gond, hogy Sólyom László már idejekorán egyértelműsítette, nem jelöl olyasvalakit, aki valamelyik politikai oldal irányába elkötelezett. Ráadásul a szocialisták igencsak nehezményezik az államfő gyakorlatát az egyes posztokra történő jelöléskor. Rosszallásuknak úgy akarnak kifejezést adni, hogy sorra elszabotálják az elnök jelöltjeinek megválasztását. A korábban az LB elnökének jelölt Baka Andrást például arra hivatkozva nem támogatták, hogy a jelölt a strasbourgi emberi jogi bíróságon dolgozott, így nem ismerheti a magyar viszonyokat, ráadásul nincs hazai bírói szakvizsgája, ami viszont nem volt feltétel. Jelentősen beszűkültek tehát az államfő lehetőségei, hiszen olyan embert kellett találnia, akinek felkészültsége, elismertsége megkérdőjelezhetetlen.

Havasiné személyében az államfő egy minden tekintetben megfelelő embert talált a posztra, ám a parlamentben egyelőre csak a Fidesz, a KDNP, valamint az MDF támogató voksaira számíthat a jelölt.

Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője jó előre sietett leszögezni, gondoskodnak róla, hogy az LB-nek még ebben a ciklusban legyen új elnöke, vagyis nyilvánvaló, hogy a 2010-ig maradni kívánó jelenlegi szocialista vezetés Havasinét nem fogja támogatni, ehelyett saját koncepciót állított fel. A szocialista forgatókönyv szerint Zanathy pályázhatna az LB elnökhelyettesi posztjára, a párt pedig a szokásos indokokkal – Sólyom László nem egyeztet velük jelöltjeiről, ők pedig úgy döntenek, ahogy nekik tetszik – elszabotálhatja a köztársasági elnök jelöltjének megválasztását, amelyhez a parlament kétharmados többsége szükséges.

Apró homokszem a szocialista gépezetben, hogy az LB elnökhelyetteseit már a köztársasági elnök nevezi ki, ám Zanathy esetleges elutasítása egyben kitűnő indok lenne az MSZP-nek arra, hogy demonstrálja, az államfő maga idézi elő a jogbizonytalanságot az ítélkezésben.

Lomnici-csúcs

A szocialisták játszmáján kívül még egy szereplő kevergeti a lapokat a háttérben: maga Lomnici Zoltán, akinek az LB élén idén nyáron tellett ki a szolgálata. Bírósági forrásunk szerint mióta 2006-ban az államfő egyértelműsítette, más elképzelései vannak az LB vezetőjének személyéről, Lomnici elsősorban tisztsége megtartásáért folytatott küzdelmet. Ismerve az államfő jelölési gyakorlatát, vagyis azt, hogy nem egyeztet senkivel jelöltjeiről és emiatt az MSZP vélhetően úgysem támogatja majd azt, akit Sólyom jelöl, Lomnici taktikusan a korábban szokásos két LB-elnökhelyettes helyett csak egyet javasolt, az agg Kaposvári Bertalant, akiről tudható volt, hogy hamarosan nyugdíjba megy és így nem jöhet szóba, ha a szocialisták miatt a parlament nem tud LB-elnököt választani.

Bírósági berkekben információk keringenek arról is, hogy Baka Andrástól Lomnici az elnökhelyettesi poszt garantálását kérte, cserébe felajánlotta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) támogatását, amelynek az LB elnökéről előzetesen véleményt kell formálnia. Ismeretes: Baka András a parlament Alkotmányügyi Bizottsága előtt valamely okból szükségesnek tartotta elmondani, hogy senkinek sem ígért előzetesen semmilyen posztot sem. Lomnici, aki a sajtóval és a politikusokkal való kapcsolattartást is saját hatáskörében tartotta, különös gonddal ügyelt arra is, hogy mindkét politikai oldal felé megtartsa az elkötelezettség látszatát, nem gondolva arra, hogy a két párt szakpolitikusai szóba állhatnak egymással.

Orbán-fóbia

A „megfelelő hangot” mindig megtaláló Lomnici utódjára terhes örökség nehezedik. Egy friss tanulmány szerint ugyanis egyrészt súlyos aránytalanságok vannak az egyes bíróságok között, van, ahol 40 ügy van egy bíróra szignálva, és van olyan bíróság, ahol kétszáz. Budapesten egy ítélet kihordási ideje átlagosan három év, egyes megyékben azonban egy évet sem kell várni a döntésre, vagyis az igazságszolgáltatás malmai az elmúlt tíz évben munkába állt hatszáz új bíró ellenére lassan őrölnek. Súlyos probléma a nepotizmus is, vagyis annak ellenére, hogy kötelező a bírójelöltek esetében egyfajta formális versenyvizsga, a kinevezések a kapcsolatok alapján, gyakorlatilag külső ellenőrzés nélkül történnek. Az egyes szervezetek átláthatóságával foglalkozó Transparency International szerint nincs valós lehetőség a korrupció feltárására, kezelésére sem. A vádhatékonyság ugyanakkor 97 százalékos, azaz 100, bíróság elé állított személyből 97-et el is ítélnek, ami felveti azt a kérdést, hogy valójában ki ítél, az ügyész vagy a bíró, illetve ennek következményeképpen vajon hány ember ül ártatlanul. Ebben a helyzetben egy erőskezű, jó szervezőképességű egyéniség kiutat jelenthetne a kátyúból. Ám bármilyen komikus, meglehet, hogy az MSZP Orbán-fóbiája erősebbnek bizonyul a józan ész szavánál.

Udvarhelyi István