Boldog Özséb élete legendáktól mentesen is csodálatos példája a tenni akarásnak. A pálos rend alapítója az egykori fővárosban, Esztergomban látta meg a napvilágot. Bár krónikáink fukarul bánnak életének korai történéseivel, az egykori pálos generálisperjel, Gyöngyösi Gergely szerint híres magyar családból származott. Mások úgy vélik, a királyi várispán fia, míg Tormay Cécile írónő egyenesen az Árpád-háziakkal rokonítja A fehér barát című regényében.

Már fiatalon magasra emelte buzgósága, esztergomi kanonokká nevezték ki. Háza éjjel-nappal nyitva állt a szegények előtt, az egyszerű emberek oktatását tekintette hivatásának. A tatárjárás után részt vett az újjáépítésben, minden javát erre ajánlotta föl. 1246-ban érseki engedéllyel költözött be a pilisi vadonba, a nemzet jobbá tételéért vállalta a remeteséget. Nemsokára követői is akadtak, az erdőben addig magányosan élő remeték csatlakoztak az egykori kanonok önkéntes száműzetéséhez. Özséb pedig látomást látott – lángok gyúltak az erdőben, melyek egymás felé tartottak egy nagy lángcsóvában egyesülve. Ennek hatására indult útnak, hogy az erdei remetékből közösséget formáljon.

A pálosok, azaz a Remete Szent Pál életét követő remeték 1250-ben építették fel első monostorukat a kesztölci dombon, templomukat a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. Már húsz éve segítették az erdei szerzetesek a népet, mire Özséb Rómában a pápa jóváhagyását kérhette munkájukra. 1262-ben ugyan elfogadták a rend létrejöttét, ám az ágostoni regulát még nem követhették, a mai korok emberének fogalmai szerint féllegálisan folyatták tevékenységüket. A szegény barátok valóban szegénységben éltek, így a feltételeket nem tudták volna teljesíteni. Egészen 1308-ig kellett arra várniuk, hogy hivatalosan is elfogadja őket az Szentszék.

A pálos rend tagjai között már Özséb atya halálát követően kialakult az a tisztelet, mely hivatalosan csak a szenteknek jár ki. Boldognak tekintették, rendalapító társaival, Benedekkel és Istvánnal együtt. Boldog Özséb neve lassan az egész országot bejárta, csendben lopta be magát a közösségek életébe. A történelmi Magyarország területén számtalan templomban őrzik képmását, szobrait, történetei szájról szájra jártak. Kultusza a negyvenes években elevenedett fel, amikor a pálos rend elhatározta, hogy a Vatikán elé viszi rendalapítójuk ügyét.

– Sok oka volt annak, hogy egészen a legutóbbi időkig, a XX. századig nem esett szó arról, hogy szentté avassanak bárkit közülünk. II. József rendeletének következtében hazánkban közel 150 éven át nem működhetett a rendünk. Előtte a szokásjog értelmében nem jelöltünk senkit a tagjaink közül a szentté avatási eljárásra, s mire újra engedélyezték működésünket, a XX. század elejére, összesen két kolostorunk maradt, az atyák pedig annak is örültek, hogy élnek – mesél a Pálosok történetéről Hesz Attila, a Sziklakolostor perjele. – Magyarországon az 1934-es visszatelepülést követően merült föl először az ötlet és az igény, hogy Boldog Özsébet az egyház is ismerje el hivatalosan boldognak. Ekkor Gyéressy Ágoston atya indított egy mozgalmat Boldog Özséb szentté avatásáért. Imalapot jelentettek meg, illetve az életéről egy rövid életrajzot.

A rendalapító ugyanis – nevével ellentétben – hivatalosan még mindig nem kapta meg a boldog titulust. Egy ősrégi pálos hagyomány szerint azonban, aki az életszentség hírében hunyt el, azt megillette a boldog megnevezés a rend belső életében, naptárakban, kalendáriumokban, iratokban. A rend közmeggyőződése volt az, amely eldöntötte, hogy az illető szent életű volt-e. Ha a közösség úgy tekintette, akkor a rendi iratokban boldogként tisztelték. Özsében kívül az új rend első tartományfőnökei, Benedek és István is kiérdemelték ezt.

A különös szokás azonban nem azt jelenti, hogy a hivatalos boldog minősítéshez hasonlóan zsolozsma lenne róluk vagy szentmisét mutathatnának be a tiszteletükre, egyszerűen az utódok így tudják a legkönnyebben kifejezni megbecsülésüket. A rendtagoknak megengedik, hogy a boldogként tisztelt elődökhöz szóló, egyéni imádságot végezhessenek. Szabad a közbenjárásukat kérni, ám nyilvános kultusza egyiküknek sem lehet. A nyilvánosság Özsébet ezért nem tisztelhette soha boldogként. Neve azonban valamilyen módon mégis ismertté vált, hiszen már ki tudja, mióta, de minden magyar lelkében szentként tiszteli.

– Gyéressy Ágoston atyánk az 1930-as évek végén megjelentetett életrajz lezárásaként úgy fogalmaz, hogy az emberemlékezetet meghaladó kultuszra apellálva kellene a Szentszékhez elismerésért folyamodni. Másként már akkoriban is nagyon nehéz lett volna – avat be a különleges szentté avatási eljárás indokaiba Attila atya. – A történelmi távlatokat egy-egy szentté avatási eljárásban csak nagyon nehezen lehet áthidalni. Már a barokk korban is több száz aranyba került, mire a dokumentumokat megfelelő formában eljuttatták az illetékes kongregációhoz.

A szentté, illetve boldoggá avatás az egyház egyik leghosszabb ideig elhúzódó, legtöbb emberi és anyagi erőforrást igénylő procedúrája. Alapesetben az elhunyt halálát követő öt év után kezdődik meg a szentté avatási eljárás. Ennek első lépése a boldoggá avatás, melyhez először is azt kell bizonyítani, hogy az illető hősi fokon gyakorolta az erényeket.

– Össze kell gyűjteni minden adatot és dokumentumot, amelyek rá vonatkoztak, illetve tanúkat is kell gyűjteni, hogy bizonyíthassák a szent életét. Ez egy közepes méretű boldoggá avatási eljárásnál hatezer oldal is lehet – sorolja a tennivalókat Szőke János páter, a Magyar Katolikus Egyház Püspöki Konferenciájának egyházjogásza, a szentté avatások szakértője.

És ekkor még az sem biztos, hogy a Szentszék engedélyezi a folytatást. Ahhoz ugyanis meg kell vizsgálni élete minden egyes mozzanatát. Ha nincs kizáró ok, akkor kezdődhet meg a tanúk kihallgatása. Közel száz kérdést állítanak össze, melyek a három isteni erény – hit, remény, szeretet – és a sarkalatos erények – erősség, okosság, mértékletesség, Isten szeretete – köré csoportosulnak. Egy boldoggá avatási eljárásnál minimum huszonnégy tanúnak kell lennie. A jegyzőkönyveket szintén eljuttatják Rómába, ami megint rengeteg pénzt igényel. Jelenleg pedig sem az állami, sem a magánszemélyektől érkező támogatások nem elegendők ahhoz, hogy egy szerzetesrend önállóan el tudjon indítani egy ilyen eljárást.

Ezzel szemben a pálos atyák már hamar rájöttek, hogy Özséb esetében más lehetőségek is akadnak. Ágoston atya egykori könyve szerint „Özséb atya kanonizációja nem is lesz olyan nehéz, és ami nem egészen mellékes szempont, olyan költséges dolog. Az ő Boldoggá avatását – mert egyelőre csak erről lehet szó –, Róma nem a rendes módon folytatja majd le, hanem kivételesen jóváhagyná nyilvános tiszteletét és erre a célra szentmisét és zsolozsmát engedélyezne – ami eddig sajnos nincs –, ha bizonyítani tudjuk, hogy kultusza ősidőktől fogva napjainkig megszakítatlan és általános. Ezt pedig bizonyítani tudjuk, azon kívül Boldog Özséb képeit, szobrait vagy domborműveit több templomunk őrzi, ami szintén erős bizonysága az ő tiszteletének.”

– 2006-ban, egy magánbeszélgetésen vettünk részt Erdő Péter bíborossal. Ekkor került szóba, hogy talán újra kezdeményezni lehetne a boldoggá avatást, a folyamatos kultuszra hivatkozva. Ez volt az 1940-ben indított eljárás alapja is, hiszen nagyon sok, több száz évvel ezelőtt élt szentnél lehetetlen a rendes eljárást lefolytatni – folytatja a történetet az atya.

A harmadik kísérletnél tehát visszatértek az eredeti elképzeléshez. Igaz, a második vatikáni zsinat utáni, szigorúbb boldoggá avatási követelmények már meg is követelték ezt. Özséb életéről nincsen egyetlen olyan dokumentum sem, ami a saját korából származna. Ebben részben a törökök, részben a vegyesházi királyok alatti viszálykodás a hibás. Számtalan alkalommal semmisültek meg pálos kolostorok, csak a török megszállás idején háromszor változott a rend székhelye, így sok minden elveszett, mások megsemmisültek. Azzal, hogy az emberemlékezetet meghaladó tiszteletre hivatkoztak, gyorsan eredményre jutottak.

– 2008. február 28-án kapott a Magyar Katolikus Püspöki Kar választ az Apostoli Szentszéktől, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációtól mint illetékes hivataltól, hogy Boldog Özséb kultuszát mint nyilvános kultuszt engedélyezik. Ezzel ugyan nem történt meg a hivatalos boldoggá avatása, de megengedték a nyilvános tiszteletét, ami felér azzal. Hiszen a boldoggá avatásnak is az a következménye, hogy nyilvános istentiszteletet lehet végezni az adott szentről. A gyors eredmény azonban csak itthoni viszonylatban tűnik gyorsnak.

Hatvanévnyi próbálkozás után jövőre immár hivatalosan is megemlékezhetünk az egyetlen magyar férfi szerzetesrend alapítójáról. Özséb napja, január 20-a bekerült a magyar egyházi ünnepek sorába mint emléknap. Bármely hazai templom plébánosának joga van ezentúl az ő életéről misézni, megemlékezni róla. Boldog Özséb hivatalos elismerését a pálosok nyilvánosan is megünneplik. December 3-án, szerdán délután öt órakor a budapesti Egyetemi Templomban a rend 700 éves pápai jóváhagyásáról és alapítójukról a püspöki kar tagjaival és a szerzetesfőnökökkel együtt emlékeznek meg.

Gerhát Petra